172852. lajstromszámú szabadalom • Vezérlőberendezés több hőtermelő egységből álló, fűtőtelep egységeinek összehangolt, célszerűen az időjárás jelenségeitől függő automatikus vezérlésére

5 172852 6 Az egyes elemek üzembehelyezésének a feltéte­lét különböző igényszintek képviselik, az igény­szinteknek azonban egy külön (magasabb) bekap­csolási-, és egy külön (alacsonyabb) kikapcsolási szint felel meg, az így létrehozott kapcsolási hisz­­terézis akadályozza meg azt, hogy az egyes elemek igen rövid időközökre lépjenek üzembe, azaz ennek útján az állapotváltozások gyakorisága csökkent­hető. A találmány egyik lehetséges kiviteli módját - példaszerűen négy elemből álló tüzelőberendezés esetére - az ábrák tüntetik fel, ahol az 1. számú ábra az egész tüzelőberendezés tömb vázlatát, 2. számú ábra a tüzelőberendezés működésének jelleggörbéjét, 3. számú ábra az egyes hőtermelő egységek mű­ködéséhez szükséges igényszintek és az azokhoz rendelt vezetőjel és kikapcsolási szintek jelleggör­béjét, 4. számú ábra a teljes vezérlőautomatika tömb­vázlatát, 5/a számú ábra a rendelkezőjel előállítására szol­gáló kapcsolást, zavarójelérzékelő nélküli válto­zatban, 5/b számú ábra a rendelkezőjel előállítására szol­gáló kapcsolást, zavarójel érzékelővel kiegészített változatban, 6. számú ábra a kapcsolási igényszintek előállí­tására szolgáló kapcsolási elrendezés páros osztók­kal ellátott kiviteli változatát, 7. számú ábra a kapcsolási igényszintek előállí­tására szolgáló kapcsolási elrendezés osztólánccal ellátott változatát ábrázolják. A fűtőberendezés kialakításánál az 1 keringtető szivattyút a visszatérő víz 2 vezetékébe a hőter­melő berendezés elemei elé kapcsoljuk. A hőter­melő berendezés elemei, a I., IL, III. és IV. kazá­nok a 2 vezetékre, illetve annak leágazásaira pár­huzamosan vannak kapcsolva oly módon, hogy a szivattyútól haladva az első leágazásra az I., a második leágazásra a II. stb. sorszám szerinti sor­rendben. A kazánokból távozó elmenő melegvíz 3 vezetékére az I., IL, III. és IV. kazánok ugyanezen sorrendben csatlakoznak. A víz keringtetésére szol­gáló csőrendszer a 4 fogyasztón keresztül záródik, mely 4 fogyasztó alatt az épület teljes csővezetékét (elosztóvezetékeit) az összes hőcserélőket, (radiáto­rok, melegvízboyler stb.) és a szükséges szerelvé­nyeket (tágulótartály, elzáró szerelvények stb.) értjük. Az elmenő melegvíz vezetékében az utolsó ka­zán után található az elmenő víz hőmérsékletének 5 hőérzékelője, amely a külső hőmérséklet 6 hőér­zékelőjével, és az ezen ábrán fel nem tüntetett zavarójel-érzékelővel együtt a 7 vezérlőberendezés­hez csatlakozik. A 7 vezérlőberendezés beavatkozó­szerveit I. kazán főégőjének 11 mágnesszelepre, a II. kazán 10 mágnesszelepre, valamint az I. kering­tető szivattyú motorjának kapcsolója képezik, amelyeket a berendezés a 8’, 9’, 10’, 11’, és 12 vezérlési vonalak útján vezérel. A 8, 9, 10, és 11 mágnesszelepek, mint beavatkozószervek a 13 gáz­fővezetékre csatlakoznak párhuzamosan, amely táp­lálását a 14 csatlakozási irányból kapja. A 13 gázvezetékre csatlakozó és a 8, 9, 10, 11 mágnes­szelepek által nem befolyásolt gyújtóégőket és azok vezetékeit, valamint a lángőrberendézéseket, és a gázkoncentrációérzékelő berendezés(ek)et, vala­mint azok beavatkozó-, és hibajeladó szerveit az ábrán nem tüntettük fel, mivel ezek kazánonként önállóan vannak felszerelve, és működésük a ve­zérlő automatika működését nem befolyásolja. A 2. sz. ábra vízszintes (T) tengelyén a külső hőmérsékletet, függőleges (Tw) tengelyén a fűtővíz hőmérsékletét feltüntetve megkapjuk a külső hő­mérséklet és a fűtővíz hőmérséklete közötti össze­függést ábrázoló jelleggörbe!serege)t. A T! hőmérséklet azt a külső hőmérsékletérté­­ket jelöli, amely mellett a fűtővíz hőleadása szük­ségtelenné válik, azaz amely külső hőmérséklet megfelel az igényelt belső hőmérsékletnek (pl. 20 C°). A T2 hőmérséklet azt az adott földrajzi helyen előforduló leghidegebb külső hőmérsékletet jelenti, amelyre — mint hőmérsékleti mini­mumra — a fűtési rendszer méretezve van (pl. -20 C°). Nyilvánvaló, hogy az igényelt belső hőmérséklet­nek megfelelő vagy annál magasabb külső hőmér­séklet esetén a fűtővíz hőmérséklete nem változik, illetőleg ha változik, nem a fűtőberendezés hatására fog változni, azaz az ezen hőmérsékletet meghaladó hőmérséklet esetén a fűtőberendezés üzemen kívül helyezhető. Mivel a külső hőmérsékletnek a fűtő­vízre gyakorolt hatását figyelmen kívül hagyjuk, a jelleggörbe ezen 15 szakasza a vezérlőberendezés szempontjából tengelypárhuzamosnak (vízszintes­nek) vehető. A fűtés leállításának értékét képező T j víz­hőmérséklet nem a vezérlőberendezésbe „behuzalozott” érték, annak változtatása lehetséges. Ezt a lehetőséget a 21 nyíl reprezentálja. Ugyanígy nyilvánvaló, hogy — ideálisan mérete­zett hőcserélő rendszer esetén — a Tj külső hő­mérsékletnek a fűtővíz Tw2 maximális hőmérsék­lete felel meg, amelynek értéke a fűtőberendezés által meghatározott (90—95 C°). Ezért ennél hide­gebb 'külső hőmérséklet esetén a fűtővíz hőmérsék­letét ábrázoló jelleggörbe 16 szakasza ugyancsak tengelypárhuzamosnak (vízszintesnek) tekinthető. Ezért az ideálisan méretezett hőcserélő rendszer­hez tartozó szabályozási jelleggörbe a teljes vonallal kihúzott 17 egyenes lesz. Ha a hőcserélő rendszer a helyiségek nagysá­gának, a falak hőszigetelő képességének és a nyílás­záró szerkezetek tömörségének viszonylatában túl­méretezett, a pontvonallal rajzolt 18 jelleggörbéhez jutunk. Az ábrából látható, hogy ebben az esetben nem a T2 hőmérsékletnél, hanem annál alacso­nyabb hőmérsékleten éri el a jelleggörbe vízszintes 16 szakaszának megfelelő T o maximális értéket, tehát a fűtőrendszernek rendkívüli hideg időjárás esetére tartalékkapacitása van. Ilyen alacsony hő­mérséklet hiányában a fűtővíz nem fogja elérni a maximális hőmérsékletet, hanem pl. T2 hőmérsék­let esetén Tw3 értéket ér csak el. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents