172708. lajstromszámú szabadalom • Új eljárás diindol alkaloidok elválasztására
3 172708 4 Kísérleteink során azt találtuk, hogy ha a nyers diindol-alkaloidok savaddíciós só-eíegyének alkanolos, vagy acetonos oldatából valamely szerves bázissal a diindol-alkaloidokat felszabadítjuk, majd az oldatot lehűtjük, a leurozin 90—95%-a bázis formájában kiválik és ugyanakkor a vinblasztin, valamint az alkaloidok felszabadítására használt szerves bázis szulfát sója oldatban marad. A nyers leurozin bázis elkülönítése és a szüiedék bepárlásával kapott szárazmaradékból szénhidrogénekkel a diindol-alkaloid-bázisok — az alkalmazott szerves bázis savaddíciós sója mellől - kioldhatok és e szénhidrogénes oldatból a 3,7—4,3 pH-értékű foszfátpuffer-oldattal a diindol-alkaloid-bázisok a vizes fázisba vihetők át, majd a vizes fázis foszforsawal pH 3,5-4,1-ig történő savanyítása után klórozott szénhidrogénekkel a vinblasztin a szerves fázisba oldható át. A találmány tárgya eljárás leurozin és vinblasztii valamint savaddíciós sóik állítására diindol-alkaloidok savaddíciós sóinak dúsított elegyéből oly módon, hogy a diindol-alkaloidok savaddíciós sóinak, előnyösen szulfátsóinak elegyét 1-5 szénatomos alkanolban vagy 3-6 szénatomos alifás ketonban oldjuk, valamely szerves bázissal a diindol-alkaloid bázisokat sóikból felszabadítjuk, a kivált leurozin-bázist ismert módon kinyerjük, kívánt esetben ismert módon savaddíciós sóját képezzük, a leurozin-bázis anyalúgját szárazra pároljuk, a száraz maradékból valamely szénhidrogénnel, előnyösen benzollal a diindol-alkaloidokat kioldjuk, az oldatot 3,7-4,3, előnyösen 4*0,1 pH-éitékű foszfát-puffer-oldattal kivonatoljuk, a vizes fázist foszforsavval pH 3,5-4,1, előnyösen 4,0+0,1 értékre savanyítjuk, majd a savas vizes fázist valamely klórozott szénhidrogénnel, előnyösen metilénkloriddal kivonatoljuk, a két fázist elválasztjuk, a klórozott szénhidrogén fázisból a vinblasztin-bázist ismert módon kinyerjük, kívánt esetben ismert módon savaddíciós sóját képezzük. A találmány értelmében kiindulási anyagként diindol-alkaloidok savaddíciós sóinak dúsított elegyét használjuk. E sóelegyet Vinca rosea L. drogból a 160 967 számú magyar szabadalmi leírás szerint állíthatjuk elő. A diindol-alkaloidok savaddíciós sóinak dúsított elegyét valamely szerves oldószerben, például 3-6 szénatomos alifás ketonban célszerűen acetonban vagy metil-izobutil ketonban vagy valamely 1-5 szénatomszámú alifás alkoholban, mint például metanolban, etanolban, izo-, vagy n-propanolban oldjuk. Az oldást 0-50 C° közötti, célszerűen szobahőmérsékleten végezzük. Az oldószert a sókeverékre számított 3-10-szeres, előnyösen 4-8-szoros mennyiségben alkalmazzuk. Az oldatból valamely szerves bázissal, mint például monometilaminnal, dietilaminnal, vagy piridinnel a diindol-alkaloidokat felszabadítjuk. A szerves bázist a sókeverékre számítva ekvivalens mennyiségben vagy kis feleslegben alkalmazzuk. A leurozin-bázis az oldatból 0-25 C° kiválik, amelyet 0 C° körüli hőmérsékletre történő hűtéssel tehetjük teljessé. A kivált leurozint szüljük, az oldáshoz használt oldószerrel mossuk, majd megszárítjuk. A nyers leurozint adott esetben önmagában ismert módon, például átkristályosítással tisztíthatjuk. Kívánt esetben a leurozin-bázis savaddíciós sóját, előnyösen szulfátsóját képezzük. A savaddíciós só képzését önmagában ismert módon, például úgy végezhetjük, hogy a leurozin etanolos oldatához pH 4 körüli érték eléréséig 0,5 térfogat% kénsavat tartalmazó vízmentes etanolt adunk. A kivált leurozin bázis elválasztásánál kapott anyalúgot csökkentett nyomáson bepároljuk. A bepárlási maradékot valamely szerves oldószerben, célszerűen valamely benzolsorbeli szénhidrogénben, mint például benzolban, toluolban vagy xilolban, előnyösen benzolban oldjuk, miközben a diindolalkaloidok felszabadításához használt szerves bázis szulfátja (monometilamin, dietilamin, piridin) az oldatból kiválik, amelyet eltávolítunk, a szüredéket 3,7—4,3 előnyösen 4,0 ±0,1 pH értékű foszfát puffer-oldattal kivonatoljuk. A savas vizes extraktumokat egyesítjük, majd valamely savval, előnyösen foszforsavval a pH értékét 3,5—4,1, előnyösen 4,0±0,l-re állítjuk be. Az így kapott savas vizes oldatot valamely klórozott szénhidrogénnel, előnyösen metilénkloriddal extraháljuk. A metilénkloridos extraktumokat egyesítjük, nátriumszulfát fölött szárítjuk, majd csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. Bepárlási maradékként vinblasztint kapunk, melyet adott esetben savaddíciós sóvá, előnyösen szulfátsóvá alakítunk. Az így kapott vinblasztinszulfát további tisztítás nélkül felhasználható vinkrisztin előállítására. A találmány szerinti eljárást az alábbi példa szemlélteti. Példa 50 g nyers diindol-alkaloid-szulfát-elegyet' szobahőmérsékleten 300 ml metanolban oldunk, majd keverés közben 13 ml dietilamint adunk hozzá. Az oldatot 1 órán át 0 C°-on tartjuk, miközben a nyers leurozin-bázis kikristályosodik. A kristályokat szűrjük, kevés metanollal mossuk, vákuumban szárítjuk. Kitermelés: 6,4 g nyers leurozin-bázis, amely a kiindulásként használt diindol-alkaloid-szulfát-elegyben jelenlevő leurozin 90—95%-át tartalmazza. A nyers leurozin-bázist átkristályosítással tisztítjuk, kívánt esetben ismert módon szulfát-addíciós-sóját képezzük. A nyers leurozin-bázis szüredékét csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, majd a maradékot 2500 ml benzolban oldjuk. Oldás közben a dietil-amin szulfát-sója kristályok formájában kiválik. A kristályokat leszűrjük, kevés benzollal, mossuk, majd a dietil-amin-bázis regenerálására félretesszük. A benzolos szüredéket ezután háromszor 2500 ml 4,0±0,1 pH-értékű vizes foszfát-puffer-oldattal kivonatoljuk. A foszfát-puffer-oldatot oly módon készítjük, hogy 10 súly% vízmentes nátrium-dihidrogénfoszfátot vízben oldunk, majd az oldat pH-értékét n foszforsav-oldattal a fenti értékre állítjuk be. A kivonatolás során kapott fázi-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
