172673. lajstromszámú szabadalom • Vezeték ellenőrző berendezés elektropneumatikus fékekhez
3 172673 4 hibátlan” állapotot még nagy szerelvényhosszúság esetén is világosan meg lehet egymástól különböztetni. A találmány további része szerint megoldható, hogy a fékezési folyamat közben a vezetékellenőrző berendezés kikapcsolódhasson azért, hogy egyfelől a fék áram következtében fellépő téves jelzést elkerüljük, másfelől pedig, hogy az ellenőrző berendezést a túlfeszültségtől, ami a fékezésnél felléphet, megvédjük. A találmány további részletei a rajzokon egy kiviteli példa kapcsán vannak ábrázolva. Az ábrákon látható: 1. ábra. Az e.p.-fék tömbvázlata a vezetékellenőrzéssel. 2. ábra. A vezetékellenőrzés jelmenete. Az 1. ábrán egy e.p.-fék tömbvázlatát látjuk példaképpen. Mindegyik kocsi négy vezetékkel rendelkezik a fékek elektromos vezérlésének céljára, mégpedig az 1 fékvezetékkel, a 2 visszavezető fékvezetékkel, a 3 oldóvezetékkel és a 4 visszavezető oldó vezet ékkel. Ha a vezető az 5 fékvezérszelepet működteti, akkor a 6 fék-, vagy 7 oldóvezetéken keresztül az a 8 e.p.-egység vezérlődik, amely a 9 fékvédelmen, vagy a 10 oldásvédelmen keresztül a valamennyi kocsiban meglevő 11 fékmágnes, illetve a 12 oldómágnes gerjesztését működteti. Az 1, 2, 3 és 4 vezetékek ellenőrzéséhez most a találmány szerint a mozdonyon a 13 szerelvényellenőrző készülék és az utolsó kocsi végén a 14 vezetéklezárás van felszerelve. A 14 vezetéklezárás csatlakoztatása a szerelvény összeállításakor kézzel, vagy célszerű módon valamely vonat végkritérium alkalmazásával automatikusan történhet, amint ez mindenekelőtt automatikus központi vonókészülékkel felszerelt járműveknél kézenfekvő. A 13 kapcsoló segítségével lehet a szerelvényellenőrző készüléket be- illetve kikapcsolni. Ezenkívül a találmány szerint megoldható, hogy a 13 szerelvényellenőrző készüléket és a 14 vezetéklezárást a fékezési folyamat alatt kiiktassuk, ami például a nem ábrázolt és az 5 fékvezérszeleppel vezérek relé segítségével történhet. Ezáltal lehet a szerelvényellenőrző készüléket az olyan nagyobb feszühségektől megvédeni, amelyek a fékezés során léphetnek fel és ezenkívül el lehet kerülni azokat a téves jelzéseket, amelyek a fékezési vezérjelek feszültségcsúcsai következtéén jelentkezhetnek. A 2. ábrán a vezetékellenőrzés jelmenete és a 13 szerelvényellenőrző készülék, valamint a 14 vezetéklezárás részletei vannak fehüntetve. Az 1, 2, 3 és 4 vezetékek a 13 szerelvényellenőrző készülékekhez vezetnek. Itt a például 600 Hz-es frekvenciájú váltófeszültségforrásból álló 15 adó van a 2 és 3 vezeték közé kapcsolva, míg az első 16 vevő az 1 és 3 vezeték közé, a másik 17 vevő pedig a 2 és 4 vezeték közé van beiktatva. A 16 és 17 vevő vételszintje UE 1 és UE 2 a 18 kiért átélő kapcsolásban az US adófeszültséggel kerül összehasonlításra. A vételi szint nagyságából lehet az 1, 2, 3 és 4 vezetékek lehetséges kapcsolási állapotát felismerni a kiért átélő kapcsolásban és a 19 jelzőkészüléken jelzést szolgáltatni a vezető részére. Átlagos esetben elégséges csak az „e.p.-fék rendben” és az „e.p.-fék hibás” állapot megkülönböztetése és jelzése. Ezáltal a 18 kiértékelő kapcsolás felépítése bizonyos mértékig egyszerűbb. Természetesen lehetséges azonban az is, hogy a hiba pontos okát és a hibás vezetéket, illetve vezetékeket mutassuk ki. A 20, 21 és 22 kapcsolók segítségével a 15 adót és a 16, 17 vevőket az 1, 2, 3 és 4 vezetékekről le lehet választani. A 14 vezeték lezárás ugyancsak az 1, 2, 3 és 4 vezetékekkel van kapcsolatban a szerelvény végén. Itt az 1 és 3, a 2 és 4, valamint az 1 és 4 vezetékek közé egy-egy kondenzátor van kapcsolva. A 26, 27, 28 és 29 kapcsolók segítségével lehet a 23, 24 és 25 kondenzátort be-, vagy kiiktatni. Ez egyebek között központi vonókészülék esetén célszerűen oly módon történhet, hogy az egyik egyébként is meglevő biztosítócsappantyú, amely nem csatlakoztatott helyzetben zárva van és ezzel a vonat végét jelenti, a 26, 27, 28 és 29 kapcsolókat szintén zárja. Természetesen a kapcsolók működtetése kézzel, vagy relé segítségével is lehetséges. Lehetséges továbbá a négy kapcsoló egyikének a megtakarítása is, úgy hogy csak három kapcsoló válik szükségessé. A továbbiakban néhány lehetséges üzemi állapot kapcsán magyarázzuk meg a találmány működési módját. Teljes áttekintést az 1. táblázat nyújt a leírás végén. Ennek a táblázatnak alapja az, hogy a 23, 24, 25 kondenzátorok kapacitásértéke egyforma. Könnyen meg lehet mutatni, hogy ilyenkor az egyes lehetséges vevőszintek feszültségkülönbsége maximális. Ezáltal érhető el az, hogy az egyes eseteket biztosan meg lehet egymástól különböztetni, ami kisebb feszültségkülönbségek esetén nem mindig teljesíthető. A lehetséges UE/US vevőfeszültségeket a csatolt 2. táblázat adja meg és e-szerint 0, 1/3, 1/2 és 1 értéket érnek el. Ezekhez tartoznak a 0, 1, 2 és 3 vevőszintek (lásd a 2. táblázatot). Feltételek: a 16 és 17 vevő belső ellenállása legyen igen nagy, úgy hogy az egyes kondenzátorokra eső feszültséget a vevő ne befolyásolja. A 15 adó belső ellenállása legyen elég kicsi, úgy hogy az adót konstans feszültségforrásnak lehessen tekinteni. All fék-, illetve a 12 oldómágnes váltóáramú ellenállása a választott frekvencián legyen elég nagy a kondenzátorok váltóáramú ellenállásához képest. 1. Normális állapot: „E.p.-fék hibátlan”. Az adófeszültség a 2 és 3 vezetékre van adva. így zárt áramkör alakul ki a 3 vezetéken, a 23 kondenzátoron, a 25 kondenzátoron, a 24 kondenzátoron és a 2 vezetéken keresztül. A fenti feltevések értelmében az 1 és 4 vezetéken keresztül csak igen kicsi, elhanyagolható áram folyik. A három kondenzátor 23, 24 és 25, kapacitív feszültségosztóként szerepel. Mivel azonos kapacitásértéket képviselnek, mindegyik kondenzátoron az adófeszültség 1/3-a esik. Az első vevő a 23 kondenzátoron eső feszültséget, a második vevő pedig a 24 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2