172609. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új tiofénszacharinok előállítására
11 I/zouy 12 6. példa 2,3-Dihidro-3-oxo-tieno[2,3-d]izotiazol-1,1-dioxid (II képlet) 2,14 g 3-szulfamoil-tiofén-2-karbonsav-metilésztert (IX képlet) 10,2 ml n metanolos nátriummetilát-oldatban 18 óra hosszat visszafolyatás közben forralunk. Ezután a metanolt elpárologtatjuk, a maradékot nátriumhidrogénkarbonátot tartalmazó vízben feloldjuk, a vizes fázist metilénkloriddal kirázzuk, és tömény sósavval megsavanyítva a cím szerinti II képletű vegyület kiválik. A kristályokat leszívatjuk, és vízből átkristályosítjuk. Kitermelés 75%. Olvadáspontja 220—222° (180°-on szublimál). A kiindulási anyagot a következő módon állíthatjuk elő: Üvegautoklávban 8,6 g 3-klórtiofén-2-karbonsavat (IV képlet) [lásd 1. példa c) pontja] feloldunk 23 ml, 2,1 g nátriumhidroxidot tartalmazó vízben, hozzáadjuk 5,6 g nátriumhidrogénszulfit 16 ml vízzel készült oldatát, majd 30%-os nátriumhidroxid-oldattal azonnal meglúgosítjuk. Ezután hozzáadunk 0,43 g réz(I)kloridot, és 16 óra hosszat 140-142°-on melegítjük. Lehűlés után a vörös réz(I)oxidot leszívatjuk, és a szüredéket 7 ml tömény sósavval meg savanyítjuk, miközben az átalakulatlan kiindulási anyag kiválik, és ezt metilénkloriddal kirázva távolítjuk el. A savas oldathoz melegítés közben hozzáadunk 12 g káliumkloridot, és 0°-ra lehűtve a 3-szulfo-tiofén-2-karbonsav (V képlet) káliumsója színtelen kristályok alakjában kiválik. Kitermelés 76%. Elemi összetétel (%): számított: C =24,38, H =1,23, talált: C =24,37, H=l,24. 8,2 g 3-szulfotiofén-2-karbonsav (V képlet) káliumsót feloldunk 50 ml vízben, és az oldatot erősen savas ioncserélővel töltött ioncserélő oszlopon, amely protonokat tartalmaz, átfolyatjuk, majd mindaddig vízzel öblítjük, amíg a kifolyó oldat pH-értéke 5. Az oldatot vákuumban szárazra bepároljuk, és a 3-szulfotiofén-2-karbonsavat (VI képlet) tartalmazó kristályos maradékot kevés vízből átkristályosítjuk. Kitermelés 88%. Olvadáspontja 107-110°. 7,6 g 3-szulfotiofén-2-karbonsavat (VI képlet) feloldunk 140 ml vízmentes metanolban és 65 ml vízmentes kloroformban, majd felforraljuk, miközben a reakció során keletkező vizet 1 méteres töltött kolonnán kloroformot, metanolt és vizet tartalmazó terner azeotrópként ledesztilláljuk. Az észterezés a szulfocsoporton autokatalitikus. Ezután az oldatot csökkentett nyomáson bepároljuk, a maradékot a metanol nyomok eltávolítására 100 ml kloroformban feloldjuk, majd n nyomáson elpárologtatjuk. A 3-szulfotiofén-2-karbonsav-metilésztert (VII képlet) tartalmazó barna olaj lehűlés közben kristályosodik. A kristályok higroszkóposak és levegőn olyan gyorsan elfolyósodnak, hogy Kofler-féle olvadáspont-meghatározás nem lehetséges. Kitermelés 91%. 7,4 g nyers 3-szulfotiofén-2-karbonsav-metilésztert (VII képlet) feloldunk 50 ml tionilkloridban, és 16 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk. Ezután csökkentett nyomáson szárazra bepároljuk, és a 3-klórszulfonil-tiofén-2-karbonsav-metilésztert (Vili képlet) tartalmazó világossárga olajat petroléterrel kristályosítjuk. Kitermelés 100%. Olvadáspontja 59—63°. 4 g 3-klórszulfonil-tiofén-2-karbonsav-metilésztert (VIII képlet) feloldunk 50 ml vízmentes kloroformban, és szobahőmérsékleten ammóniagáz bevezetésével meglúgosítjuk. Még fél óra hosszat keverjük, az ammóniumkloridot vízzel kirázva eltávolítjuk, a szerves fázist szárítjuk és bepároljuk. A 3-szulfamoil-tiofén-2-karbonsav-metilésztert (IX képlet) tartalmazó kristályos maradékot etanolból átkristályosítjuk. Kitermelés 65%. Olvadáspontja 121-122,5°. 7. példa 2.3- Dihidro-3-oxo-tieno[2,3-d]izotiazol-1,1-dioxid (II képlet) 1.0 g 3-szulfamoil-tiofén-2-karbonsavat (IX képlet, R = H) hozzákeverünk 15 ml polifoszforsavhoz, és a keveréket 1 óra hosszat vízfürdőn melegítjük. Ezután jégre öntjük, és a cím szerinti vegyületet tartalmazó kristályokat kiszűrjük és vízből átkristályosítjuk. Kitermelés 60%. 2.3- Dihidro-3-oxo-tieno[2,3-d]izotiazol-1,1-dioxid előállítása savkforidon keresztül 1.0 g 3-szulfamoil-tk)fén-2-karbonsavat 20 ml tionilkloridba szuszpendálunk és visszafolyatás közben forraljuk. Eközben a karbonsav a karbonsavklorid-képződés ütemében (kb. 20 perc alatt) feloldódik. A savkloridból 24 óra hosszat visszafolyatás közben forralva a cím szerinti vegyületet kapjuk. A tionilklorid-felesleget vákuumban elpárologtatjuk, a kristályos maradékot vízzel mossuk, és vízből vagy etanolból átkristályosítjuk. Kitermelés 0,7 g (77%). A kiindulási anyagot a következő módon állíthatjuk elő: 2.0 g 3-szulfamoil-tiofén-2-karbonsav-metilésztert (IX képlet) feloldunk 20 ml 2 n nátriumhidroxid-oldatban, 1/4 óra hosszat vízfürdőn melegítjük, az oldatot tömény sósavval megsavanyítjuk, és a kivált színtelen kristályokat, amelyek a 3-szulfamoil-tiofén-2-karbonsavat tartalmazzák, leszívatjuk és vízből átkristályosítjuk. Kitermelés 95%. Olvadáspontja 203-205°. 8. példa 2,3-Dihidro-tieno[2,3-d]izotiazol-3-on-1,1-dioxid (II képlet) a) 18 g 3-(N-terc-butilszulfamoil)-tiofén-2-karbonsavat (IX képlet, R = H, R, =terc-butil) 180 ml polifoszforsavban 20 percig keverés közben forró 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
