172469. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciklusos dikarboximido-foszfonotioátok előállítására
3 172469 4 1-4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoportként megemlítjük a metoxi-, etoxi-, n-propoxi-, izopropoxi-, ri'butoxi-, szek-butoxi- és a terc-butoxicsoportot. A fentiek alapján a találmány tárgya eljárás az I általános képletű ciklusos dikarboximido-foszfonotioátok - ahol R jelentése ftálimido-, monometil-ftálimido-, 4-ciklohexén-l,2-dikarboximido- vagy monomé t il-4-xiklohexén-1,2-dikarboximidocsoport, míg az alkoxicsoportok 1—4 szénatomot tartalmaznak, és jelentésük eltérő vagy azonos lehet - előállítására valamely II általános képletű foszforo-klór-tioát - ahol az alkoxicsoportok 1—4 szénatomot tartalmaznak, és jelentésük eltérő vagy azonos lehet - és valamely III vagy IV általános képletű gyűrűs dikarboximido-N-alkálifém-származék - ahol R’ jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, míg Me nátrium- vagy káliumatomot jelent— 0 C° és 100 C°, célszerűen 20 C° és 50 C° közötti hőmérsékleten való reagáltatása útján. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a reagáltatást a III vagy IV általános képletű vegyületre vonatkoztatva 0,01 -10 mól% 1,4-diaza-biciklo[2.2.2]oktán, egy mól III vagy IV általános képletű vegyületre vonatkoztatva 0,2-10 mól közömbös tercier alkohol és adott esetben egy mól tercier alkoholra vonatkoztatva 0,5—20 mól közömbös szénhidrogén, vagy részlegesen vagy teljesen halogénezett szénhidrogén mint ko-oldószer jelenlétében végezzük. A találmány szerinti eljárással többek között az alábbi, az I általános képlet alá eső vegyületek állíthatók elő: 0,0-dimetil-ftálimido-foszfonotioát (op. 126,5-128 C°), 0,0-dietil-ftálimido-foszfonotioát (op. 81-83 C°), 0,0-di-n-butil-ftálimido-foszfonotioát (nls = 1,5340), 0,0-dí-n-propil-ftálimido-foszfonotioát (op. 54-54,5 C°), 0,0-dimetil-(4-metil-4-ciklohexén-i,2- -dikarboximidoj-foszfonotioát (op. 42-43 C°), 0,0-dietil-(4-metil-ftálimido)-foszfonotioát (op. 69,5-70 C°) 0,0-diizopropil-ftálimido-foszfonotioát (op. 78-80 C°), és O,0-diizobutil-ftálimido-foszfonotioát (op. 38-41 C°). A találmány szerinti eljárás kritikus paramétereinek tekintendő az I,4-diaza-biciklo[2.2.2]oktán katalizátorként, valamint valamilyen tercier alkohol oldószerként vagy reakcióközegként való alkalmazása. A két komponens közül bármelyik elhagyása a reakcióelegyből drasztikusan csökkenti az előállítani kívánt termék hozamát. A katalizátor alkalmazott mennyisége a gyűrűs dikarboximido-N-alkálifém-származék súlyára vonatkoztatva — miként említettük — rendszerint 0,01-10 mól% és előnyösen 1-5 mól%. Miként említettük, az oldószerként használt tercier alkohol mennyiségét úgy választjuk meg, hogy egy mól gyűrűs dikarboximido-N-alkálifém-származékra vonatkoztatva 0,2—10 mól tercier alkoholt használunk. A tercier alkohol oldószerként való alkalmazása mellett használhatunk valamilyen ko-oldószert tartalmazó oldószerrendszert is. Az alkalmazható ko-oldószerek közömbös oldószerek, amelyek nem gátolják sem a katalizátor, sem a tercier alkohol hatását. A konkrétan alkalmazott ko-oldószer milyensége nem lényeges paraméter és ilyen vonatkozásban egyetlen kortlátozás az, hogy az alkalmazott reakciókörülmények között a ko-oldószer közömbös legyen. Közömbös ko-oldószerként megemlíthetünk szénhidrogéneket, így például a heptánt, hexánt, benzolt, xilolt, cildohexánt vagy a petrolétereket, és halogénezett szénhidrogéneket, például a szén(IV)-kloridot, kloroformot vagy a metilén-kloridot. Ha egyáltalán alkalmazzuk a fentiekben felsorolt ko-oldószerek valamelyikét, akkor mennyiségüket egy mól tercier alkoholra vonatkoztatva - miként említettük — rendszerint 0,5 mól és 20 mól között választjuk meg. A találmány szerinti eljárásban oldószerként vagy reakcióközegként jó eredménnyel alkalmazható tercier alkoholok közül megemlíthetjük a tercier alifás alkoholokat, például a terc-butanolt (leginkább előnyösen alkalmazható tercier alkohol), terc-amilalkoholt és a 3-metil-3-pentanolt, valamint a tercier aromás alkoholokat, például a trifenil-karbinolt. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként alkalmazható II általános képletű foszforo-klór-tioátok közül megemlíthetjük az 0,0-dimetil-foszforo-klór-ditioátot, 0,0-dietil-foszfoio-klóri-ditioátot, 0,0-di-n-butil-foszforo-klór-ditioátot, 0,0- -diizopropil-foszforo-klór-ditioátot, 0,0-di-n-propil-foszforo-klór-ditioátot, és az 0,0-diizobutü-foszfo ro-klór-dit io átot. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként alkalmazható III vagy IV általános képletű gyűrűs dikarboximido-N-alkálifém-származékként megemlítjük a ftálimid, 3-metil-ftálimid, 4-metil-ftálimid, 4-ciklohexén-l,2-dikarboximid, 3-meíil-4- -ciklohexén-l,2-dikarboximid és a 4-metil-4-ciklohexén-l,2-dikarboximid nátrium- és kálium-származékait. Mint említettük, a találmány szerinti eljárás előnyei abban az esetben jelentkeznek, ha valamely II általános képletű foszforo-klór-tioátot és valamely III vagy IV általános képletű gyűrűs dikarboximido-N-alkálifém-származékot keverés közben valamilyen tercier alkohol mint oldószer és 1,4-diaza-biciklo[2.2.2]oktán mint katalizátor jelenlétében reagál tatunk. A reakció befejeződése után az előállítani kívánt terméket a reakcióelegyből úgy különíthetjük el, hogy először a reakcióelegyet kilúgozzuk, azaz például a reakcióelegyet vízbe öntjük, majd a kapott elegyhez további mennyiségű oldószert adunk, és ezután az elegyet 60—70 C°-on melegítjük. A vizes fázist ezután elkülönítjük, míg a nyers terméket tartalmazó szerves fázist vízzel mossuk, majd mintegy 0 C°-ra lehűtjük. A terméket ezután valamilyen hagyományos módszerrel, például centrifugálás, dekantálás vagy oldószer elpárologtatása útján kü-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
