172459. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7béta-amino-3-cefém-3-ol-4-karbonsav-származékok előállítására

29 172459 30 A redukciót előnyösen oldószer vagy oldószerke­verék jelenlétében hajtjuk végre. Az oldószert a kiindulási anyagok oldékonysága és a redukálószer anyagi minősége szabja meg, így például a kata­litikus redukciónál rövidszénláncú alkánkarbon­­savakat, vagy ezek észtereit, mint ecetsavat, vagy ecetsavas etilésztert használunk. Oldószerként hasz­nálhatók továbbá például adott esetben szubszti­­tuált — mint halogénezett vagy nitrált alifás, ciklo­­alifás, aromás vagy arilalifás szénhidrogének, pél­dául benzol, metilénklorid, kloroform vagy nitro­­metán, alkalmas savszármazékok, mint rövidszén­láncú alkánkarbonsavészterek vagy -nitrilek, például ecetsavas etilészter vagy acetonitril, vagy szervetlen vagy szerves savak amidjai, például dimetilform­­amid vagy hexametilfoszforamid, éterek, például dietiléter, tetrahidrofurán vagy dioxán, ketonok, például aceton, vagy szulfonok, különösen alifás szulfonok, például dimetilszulfon vagy tetrametilén­­szulfon stb., kémiai redukálószerekkel együtt. Az oldószerek előnyösen vízmentesek. Általában —20,C°-tól 100C°-ig terjedő hőmérsékleten dol­gozunk, mimellett nagyon reakcióképes aktiváló­szerek használata esetén a redukciót alacsonyabb hőmérsékleten hajthatjuk végre. A XV általános képletű vegyületek ugyancsak újak. Ezek például a megfelelő 70-acilamino­­-3-R3 0-2-cefem-4-karbonsav-vegyületekből állíthatók elő az acilcsoport lehasításával, az I általános kép­letű vegyületeknek a XIII általános képletű vegyü­­letekből történő előállításával analóg módon, vagy az I általános képletű vegyületek bázisos izomeri­­zálásával. A 7/3-acilamino-3-R30-2-cefem-4-karbon­­sav-vegyületek és ezek előállítását a 167 726 sz. magyar szabadalmi leírás ismerteti. A találmány szerinti olyan I általános képletű vegyületekben, amelyek valamely -C(=0)-R2A ál­talános képletű védett karboxilcsoportot tartalmaz­nak, ez a védett csoport az R2 csoport természe­tétől függően szabad karboxilcsoporttá alakítható. Észterezett, például rövidszénláncú alkilcsoporttal, különösen metil- vagy etilcsoporttal észterezett karb­­oxilcsoport esetén a karboxilcsoport egy enyhén bázikus közegben végzett hidrolízissel, például al­kálifém- vagy földalkálifémhidroxiddal vagy -karbo­náttal, például nátrium- vagy káliumhidroxiddal, előnyösen 9-10 közötti pH-értéken és adott eset­ben valamely rövidszénláncú alkanol jelenlétében szabadítható fel. Valamely alkalmas 2-halogénezett rövidszénláncú alkál- vagy arilkarbonilmetil-csoport­­tal észterezett karboxilcsoport például egy kémiai redukálószerrel, mint fémmel, például cinkkel vagy redukáló fémsóval, mint króm(II)-sóval, például króm(II)-kloriddal általában valamely hidrogént leadó szer jelenlétében, amely a fémmel együtt naszcens hidrogén képzésére alkalmas, mint egy sav, elsősorban ecetsav valamint hangyasav jelen­létében, vagy valamely alkohollal, melyhez elő­nyösen vizet adunk, szabadítható fel. Valamely arilkarbonilmetil-csoporttal észterezett karbonil­­csoport szintén egy nukleofil, előnyösen sóképző reagenssel, mint nátriumtiofenoláttal vagy nátrium­­jodiddal, valamely alkalmas arilmetilcsoporttal ész­terezett karboxilcsoport például sugárzással, elő­nyösen ultraibolya sugárzással, — például abban az esetben, ha az arilmetilcsoport például egy adott esetben 3-4- és/vagy 5-helyzetben rövidszénláncú akoxi- és/vagy nitrocsoporttal szubsztituált benzil­­csoport, 290 m/r alatti hullámhosszú ultraibolya su­gárzással, abban az esetben pedig, ha az arilmetil­­csoport például egy 2-helyzetben nitrocsoporttal szubsztituált benzilcsoport, 290 mp-nál nagyobb hullámhosszú ultraibolya sugárzással szabadítható fel. Valamely alkalmasan szubsztituált metilcsoport­­tal, mint terc-butil- vagy difenilmetilcsoporttal ész­terezett karbonilcsoport például valamely alkalmas savas szerrel, mint hangyasavval vagy trifluorecet­­sawal, adott esetben valamely nukleofil vegyület, mint fenol vagy anizol hozzáadása mellett szabadít­ható fel. Valamely aktivált észterezett karboxil­csoport, továbbá valamely anhidrid-alakban jelen­levő karboxilcsoport hidrolízissel, például egy savas vagy gyengén bázikus vizes szerrel, mint sósawaT vagy vizes nátriumhidrogénkarbonáttal, vagy 7—9 pH-jú vizes káliumfoszfát pufferrel szabadít­ható fel. A hidrogenolitikusan hasítható karboxil­­csoportok hidrogenolízissel, például hidrogénnel, va­lamely nemesfém-, például palládium katalizátor jelenlétében végzett kezeléssel hasíthatok. A szililezéssel vagy sztannilezéssel védett karb­­oxilcsoportokat a szokásos módon, például vízzel, vagy valamely alkohollal végzett kezeléssel, lehet felszabadítani. Valamely -C(=0)-R2 észterezett csoportot tar­talmazó vegyületben ez a csoport egy másik, ugyanilyen általános képletű csoporttá alakítható, így például a 2-klóretoxikarbonil- vagy 2-brómet­­oxikarbonilcsoport valamely jódsóval, mint nát­­riumjodiddal valamely alkalmas oldószer, mint ace­ton jelenlétében 2-jódetoxikarbonil-csoporttá ala­kítható. Az I általános képletű vegyületek sói önma­gában ismert módon állíthatók elő. így ezen ve­gyületek savas csoportokkal rendelkező sóit például fémvegyületekkel, mint alkalmas karbonsavak al­kálifémsóival, például a-etilkapronsav nátriumsójával vagy ammóniával, vagy valamely alkalmas szerves aminnal lehet előállítani. Ebben az esetben elő­nyösen sztöchiometriai mennyiségeket, vagy csupán igen kis sóképzőszer-fölösleget alkalmazunk. Az I általános képletű vegyületek savaddíciós sóit a szo­kásos módon, például valamely savval vagy alkal­mas anioncserélő reagenssel végzett kezelés útján nyeljük. Az I általános képletű vegyületek olyan belső sói, melyek egy sóképző aminocsoporttal és egy szabad karboxilcsoporttal rendelkeznek, a sók, mint savaddíciós sók izoelektromos ponton például gyenge bázisokkal vagy folyékony ioncserélőkkel végzett kezelése útján képezhetők. A sók a szokásos módon a szabad vegyületekké alakíthatók át, a fém- és ammóniumsók például alkalmas savakkal végzett kezelés útján, a savaddí­ciós sók például alkalmas bázisos szerekkel végzett kezelés útján. A nyert izomer-keverékek önmagában ismert módon az egyes izomerekké választhatók szét, diasztereomer-keverékek például frakcionált kris­tályosítással, adszorpciós kromatográfiával (oszlop­vagy vékonyrétegkromatográfiával), vagy egyéb al­kalmas szétválasztási módszerrel. A nyert racemá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 15

Next

/
Thumbnails
Contents