172439. lajstromszámú szabadalom • Új szintézis hidratropasav és alkilszármazékainak előállítására

3 172439 4 alkil-csoport, például etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutil-, t-butil-csoport. A reakciókörülmények je­lentősen eltérőek lehetnek. A reakciót két külön lépésben is lefolytathatjuk, először a ciklohexanont és a piroszőlősavat kondenzáltatjuk, másodszor pedig az így képződött intermediert aromatizálhatjuk. A reakció egyetlen lépésben is lefolytatható az inter­medier elkülönítése nélkül. Praktikus okokból előnyösebb a két lépéses reakció (például az alacsony forrásponté ciklo­­hexanon esetén zárt reaktor szükséges), mivel így az első lépésben alkalmazott közegtől (savas, al­­kálikus vagy semleges) függően különböző inter­mediereket lehet előállítani. A III. általános kép­­letű hidroxilaktont (amely ecetsavat és sósavat tar­talmazó oldatban levő ciklohexanon és piroszőlősav forralásakor képződik), a IVa általános képletű hidroxiésztert (R’=C2 Hs ) (amely ciklohexanonból és piroszőlősavból képződik kondenzáló ágens nél­kül), az V általános képletű hidroxisavat (R’=H) (amely vizes-alkoholos oldatban levő ciklohexa­nonból és a piroszőlősav nátriumsójából képződik), valamint a VI. általános képletű telítettlen laktont (amely a III. képletű vegyület dehidratálása útján állítható elő) már leírták az irodalomban (M. Prased Bull. Soc. Chim Fr. 1967 1379—1391). Hasonló, de az irodalomban még nem ismer­tetett termékek képződnek hasonló körülmények között a 3-as helyen alkil csoporttal szubsztituált ciklohexanonokból. Ebben az esetben a konden­záció a ciklohexanon 6-os helyén következik be (és nem a 2-es helyén). Ezt az említett termékek spektrometriás karakterisztikái és az aromatizálás után előállított termékek tulajdonságai igazolják. A III. és VI. típusú laktonokat és a IV. ill. V. típusú ketosavakat vagy ketoésztereket további 200-250° közötti hőmérsékleten, savak (HC1. HBr, polifosz­­forsav stb.) vagy erős savak szerves bázisokkal alkotott sóinak (piridinhidroklorid, kinolinhidroklo­­rid, izokinolinhidroklorid, trietilaminhidroklorid, pikolinhidroklorid vagy kereskedelmileg kapható pi­­ridinbázisok hidrokloridjainak keveréke) jelenlété­ben történő néhány órás melegítés révén majdnem kvantitatív kitermeléssel a megfelelő hidratropa­­savvá lehet alakítani. Az ipari gyakorlatban a III., IV. , V. és VI. típusú vegyületek származékainak reakcióelegye is igen jó kitermeléssel használható. Ha a választott ciklohexanon forráspontja megen­gedi, a reakció egyetlen lépésben is lefolytatható. Így például a 3-izo-butil-ciklohexanon és az etilal­koholos piroszőlősavészter megfelelő savas konden­záló ágens jelenlétében (sósav, piridinhidroklorid, polifoszforsav) néhány órás, 230 C°-os melegítés hatására p-izo-butilhidratropasawá alakul. 1. példa p-izo-butil-hidratropasavat állítunk elő etilalko­holos piroszőlősav-észterből és 3-izobutilciklohexa­­nonból az intermedierek elkülönítése nélkül. Etilalkoholos piroszőlősav-észter és 3-izobutil­­ciklohexanon ekvimolekuláris elegyét melegítjük 150C°-on, 14 órán át. 5 súlyrész piridinhidroklo­­ridot adunk a képződött viszkózus olajhoz, és az elegyet 4—5 órát visszafolyató hűtő alatt (külső fürdő 230°) forraljuk. A keveréket lehűtjük, vízzel kezeljük, szűrjük, és az előállított szilárd anyagot petroléterből átkristályosítjuk. Az olvadáspontja 73-74° összehasonlító mintával keverten is (971 900 sz. brit szabadalmi leírás). A kitermelés: 63%-os. 2. példa Hidratropasav előállítása 5 g a-(2-ciklohexanon)-tejsavészter (K. W. Rosemund és társai — Arch. Pharm. 287 441 1954) és 15 g piridinhidroklorid keverékét 220C°-on 4-5 órát melegítjük. Ezt 100 ml vízbe öntjük, és az elváló olajos részt éterrel kiextrahál­­juk. Az oldószer elpárologtatása után keletkező 18Hgmm-es és 150— 2 C°-on forró maradékot le­desztilláljuk. A mágneses magrezonancia (NMR), az infravörös (IR) és az ultraibolya (UV) spektrum vizsgálatok szerint identifikáltuk a terméket az összehasonlító termékkel. Analóg módon képződik a hidratropasav ugyanilyen körülmények között a-(2-ciklohexanon)-tejsavból (M. Prasad — 1967). Ha­sonlóképpen hidratropasav képződik, ha 3 súlyrész piridinhidroklorid és 1 rész 3-metil-2,4,5,6-tetra­­hidrobenzol[b]furán-2-on keverékét melegítjük. (M. Prasad- 1967). Végül szintén hidratropasav kép­ződik, ha 3 súlyrész koncentrált sósavat és 1 rész 4-hidroxi-2-metil-3,4-tetrametilén-butenolidot mele­gítünk (M. Prasad - 1967). 3. példa a-[2-(5-izobutiI)-ciklohexanon]-tejsavetilészter előállítása A 2. példában előállított viszkózus, piridinhid­­rokloriddal még nem kezelt olajat ledesztilláljuk. Kevés fejtermék után 3-izobutil-ciklohexanon és etilalkoholos piroszőlősav keverékéből képződött színtelen (0,4 Hgmm-en) 142—4 C° forráspontú ola­jat kapunk. A kitermelés: 72%-os. Az analízis eredménye Ci5H2604 képletre talált érték: C = 66,39%, H = 9,36%, számított: C =66,63%, H =9,69%. I. R. (59? CC14 oldat) nOH = 3540 cm-1 n>C=0 észter = 1730 cm-1 v>C=0 karbonil = 1710 cm-1 4. példa p-izobutil-hidratropasavat állítunk elő a-[2-(5-izobutil)-ciklohexanon] tejsavetilészterből 1 rész a-[2-(5-izobutil)-ciklohexanon]tejsavetilész­­tert 5 rész piridinhidrokloridot forralunk vissza-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents