172438. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ureidofenoxi-alkanolamin-származékok előállítására
7 172438 8 X halogénatomot, alkilszulfátcsoportot vagy szulfonsavmaradékot, így benzolszulfonil- vagy toluolszulfonilmaradékot jelent. A reakció során előnyösen savmegkötőszert, így alkálikarbonátot alkalmazhatunk. A reakciót célszerűen közömbös hígítószer vagy oldószer jelenlétében valósíthatjuk meg és adott esetben melegítéssel gyorsíthatjuk meg vagy fejezhetjük be. g) Az (I) általános képletű vegyületeket úgy is előállíthatjuk, hogy valamely (XVI) általános képletű ureidofenoxi-származékot, amely képletben R, és R2 jelentése megegyezik a fent megadottakkal, Rí t és R, 2 egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy hidrogenolízissel lehasítható csoportot, így valamely a-aralkilcsoportot, így benzilcsoportot, alkoxikarbonilcsoportot, cikloalkoxikarbonilcsoportot vagy a-aralkiloxikarbonilcsoportot jelentenek, azzal a feltétellel, hogy Rn és R12 közül legalább az egyik hidrogenolitikus úton lehasítható csoportot jelent, hidrogenolízisnek vetünk alá. A (XVI) általános képletű vegyületek hidrogenolízisét hidrogénező-katalizátor, például platina, palládium vagy Raney-nikkel jelenlétében hidrogén segítségével valósíthatjuk meg. h) Az (I) általános képletű vegyületeket úgy is előállíthatjuk, hogy valamely (XVII) általános képletű ureidofenü-származékot - amely képletben R2, továbbá R9 és R10 jelentése egyezik a fent megadottakkal - redukálunk. A redukálást előnyösen, di-(könnyűfém)-hidridekkel, például alkálibórhidridekkel vagy lítiumalumíniumhidriddel végezzük. Az átalakítást közömbös oldószerben vagy hígítószerben hajtjuk végre. A találmány szerinti eljárás során a reakciófeltételeket a mindenkori szükségletek szerint tág határok között változtathatjuk anélkül, hogy a találmány szerinti eljárás oltalmi körét túllépnénk. így például az átalakításokat közömbös oldószerek és hígítószerek jelenlétében vagy távollétében, szobahőmérsékleten vagy melegítéssel valósíthatjuk meg. A reakciókat szükség szerint zárt edényzetben, nyomás alatt is végezhetjük. Az optimális hőmérsékleti viszonyokat és az optimális oldószert a reakciópartnerekben jelenlevő szubsztituensek szerint a kérdésben jártas szakértő előtt ismeretes módon választhatjuk meg. Az ismertetett eljárások közül egyik vagy másik a kiindulási anyagok jellemzőitől függően esetleg csak igen kis hozammal szolgáltatja az (I) általános képletű vegyületet. Ezekben az esetekben a kérdésben jártas szakértő például a védőcsoportok alkalmas megválasztásával megakadályozhatja a mellékreakciókat s így növelheti a hozamot vagy az (I) általános képletű vegyületet más úton állíthatja elő. Az egyes eljárásváltozatokban kiindulási anyagokként alkalmazott vegyületeket - amennyiben nem említettünk meg mást — ismert módszerekkel állíthatjuk elő. Az előállított (I) általános képletű vegyületeket fiziológiásán alkalmazható szervetlen vagy szerves savakkal savaddíciós sókká alakíthatjuk át. Ilyen savakra az alábbi példákat említhetjük meg: sósav, hidrogénbromid, hidrogénjodid, kénsav, salétromsav, foszforsav, ecetsav, propionsav, diklórecetsav, benzilsav, benzoesav, borostyánkősav, hangyasav, szalicilsav, oxálsav, malonsav, adipinsav, maleinsav, fumársav, borkősav, citromsav, aszkorbinsav. Adott esetben azt is megtehetjük, hogy az (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sóját szervetlen bázissal szabad bázissá alakítjuk át. Ha az (I) általános képletű vegyületeket racém formában állítjuk elő, akkor ezeket önmagában ismert módszerek segítségével rezolválhatjuk s így optikailag aktív termékekké alakíthatjuk. Optikailag aktív (I) általános képletű vegyületeket úgy is előállíthatunk, hogy az előállítási reakcióban optikailag aktív kiindulási anyagokat alkalmazunk. 1. példa 35,5 g l-(4-ureidofenoxi)-2,3-epoxipropán és 142 ml izopropilamin elegy ét 40 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. Ezután a feleslegben levő izopropilamint bepárlással eltávolítjuk, a párlási maradékot híg sósavban oldjuk, az oldatot tiszta oldat előállításáig szüljük és az oldott bázist szilárd káliumkarbonát adagolásával kicsapjuk. 32,5 g (76,3%) terméket kapunk. Az l-(4-ureidofenoxi)-2- -hidroxi-3-izopropilaminopropánból álló csapadék olvadáspontja etanolból történt átkristályosítás után 141,5-142,5 C°. 2. példa 10 g l-(4-ureidofenoxi)-2,3-epoxipropán és 100 ml terc-butilamin elegyét 8 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk. A fenti idő eltelte után a feleslegben levő terc-butilamint bepárlással eltávolítjuk és a párlási maradékot híg sósavban oldjuk, az oldatot tiszta oldat előállításáig szűrjük és a bázist szilárd káliumkarbonát adagolásával kicsapjuk. A csapadékot leszívatással elkülönítjük, szárítjuk, metanolban oldjuk, majd éteres sósavoldat adagolásával az l-(4-ureidofenoxi)-2-hidroxi-3-terc-butilaminopropán-hidrokloridot kicsapjuk. A termék olvadáspontja vizes metanolból történt átkristályosítás után 207 C° (bomlás közben). 3. példa 1 g l-(4-etoxikarbonilaminofenoxi)-2-hidroxi-3-izopropilaminopropánt és 5 ml ciklohexilamint 2 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forralunk. Ezután a feleslegben levő ciklohexilamint bepárlással eltávolítjuk, a kapott párlási maradékot híg sósavban oldjuk és az oldatot szűrjük. Az oldathoz nátriumhidroxidot adva az l-[4-(3-ciklohexilureido)-fenoxi]-2-hidroxi-3- -izopropilaminopropánt kicsapjuk. A termék olvadáspontja izopropanolból történő átkristályosítás után 157-160 C°. 4. példa 0,5 g l-(4-aminofenoxi)-2-hidroxi-3-izopropilaminopropánt 2,2 ml 1 n sósav és 5 ml aceton elegyében oldunk, majd az oldathoz 0,3 g ciklohexilizocianátot 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
