172282. lajstromszámú szabadalom • Nagysebességű huzalzománcozó berendezés
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 172282 SZOLGALATI TALÁLMÁNY JÉ ÍÉ k. Nemzetközi osztályozás : l||t Bejelentés napja: 1975. IV. 8. (PE—949) C 23 D 11/08 H 01 B 7/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1978. II. 28. Megjelent: 1979. V. 31. 1 líUíS’i U *** \v laUM"'1 -Feltalálók: Tulajdonos: Wágner István oki. gépészmérnök, 66%, Pestvidéki Gépgyár, Szigetszentmiklós, Szigethalom Erdei János oki. gépészmérnök, 34%, Budapest. Nagysebességű huzalzománcozó berendezés 1 A találmány tárgya nagysebességű huzalzománcozó berendezés, amely a huzalhúzással egy műveletben, azzal azonos sebességgel végzi a huzal zománcozását. Igen régi igény már a huzalzománcozásnál, hogy a zománcozás sebességét a húzás gazdaságos sebességével lehessen végezni, mert a jelenlegi berendezéseken egy—másfél nagyságrenddel kisebb a zománcozás sebessége, s ezért egy húzógép termelését csak egy 10—25 menetes zománcozógép képes elérni. Azonos húzási és zománcozási sebességnél a zománcozás a húzás után végezhető közvetlenül egy műveletben. A jelenleg ismert huzalzománcozó gépek általában hőre keményedő műgyantának oldószerben való feloldásával készült lakkból viszik fel a szigetelést, több rétegben. Minden felvitt lakkrétegből — kemencében — hőhatással elpárologtatják az oldószert, majd a huzalt tovább melegítve a műgyanta réteg polikondenzációjával létrejön a végleges szigetelő bevonat. Az eljárás különböző változatainak részletes ismertetése megtalálható például dr. Laczkó: Kábel-zsebkőnjrv c. könyvében (Magyar Kábel Művek kiadása. 1973.) A jelenlegi berendezésékkel a zománcozás sebessége lényegében már riem növelhető, mivel az oldószer élpárologtatásához és a huzal anyagnak felmelegítéséhez szükséges hőmennyiséget a lakkrétegen keresztül, konvekdós úton vi-2 szik be. Így, a lakk rossz hővezetőképessége következtében, a huzal felmelegítéséhez szükséges hőmennyiség többszöröse a műgyanta térhálósításához szükséges hőmennyiségnek. Ezen hő- 5 mennyiség bevezetésének lényeges gyorsítását elvileg a kemence hőmérsékletének növelésével, azaz a huzal és a környezeti hőmérséklet közötti különbség növelésével, vagy a huzal hevítési zónában töltött idejének, azaz a kemence hosz- 10 szának növelésével lehetne elérni. Az utóbbi megoldás belátható konstrukciós okokból nem kivitelezhető, az előbbinek pedig több technológiai akadálya van. A hőmérséklet jelentős növelése ugyanis lehetetlenné tenné a huzal befű- 15 zését induláskor és huzalszakadáskor, másrészt a gyors hevítés hatására az oldószer robbanásszerűen párolog el, így egyenletes bevonat nem biztosítható. Ezért az oldószeres lakkból készített réteg előállításakor a gyors melegítést biz- 20 tosító indukciós hevítőberendezések nem alkalmazhatók. Ojabban ismertté váltak olyan technológiák is, amelyek során a gyantát megömlesztett, tehát nem oldott állapotban viszik fel a huzalra. (Ilyen 23 eljárást ismertet például K. Scharfen cikke a DRAHT 1974/11. számában.) Ezek a gyanták szobahőmérsékleten szilárd állapotúak, a hőmérséklet növelésével azonban fokozatosan folyékonnyá válnak. A huzalok zománcozásakor a 30 gyantát általában 100—180 °C közötti hőmérsék-172282 1
