172282. lajstromszámú szabadalom • Nagysebességű huzalzománcozó berendezés
3 172282 4 létén tartják. A megömlesztett és a huzalra felvitt réteg vastagságát kaliberen történő áthúzással állítják be. Az egyes rétegek felvitele után a huzalt itt is kemencén vezetik át, a gyanta beégetése céljából. Ez az eljárás számos előnnyel rendelkezik a hagyományos megoldáshoz képest. A kívánt vastagságot kevesebb réteg felvitelével lehet elérni, és a technológia a hagyományos eljárásokhoz képest jóval kisebb mértékű környezetszennyezést okoz. Előnye még az eljárásnak az alkalmazott gyanta könnyebb kezelhetősége és egyszerű tárolása. A fentiek mellett azonban az eljárásnak hátrányai is vannak. Az egyik hátrány a nagyobb energiaigény. A másik igen komoly hátrány, hogy — jóllehet a kis rétegszám következtében a termelékenység nő — az eljárásnál alkalmazható huzalsebesség 20—30%-kal kisebb, mint a hagyományos eljárásoknál. A fenti sebességhatárok túllépésekor a huzal szakadása következik be. Így ez az eljárás nyilvánvalóan nem alkalmas jelenlegi formájában a zománcozás és a huzalhúzás sebességének kiegyenlítésére. A jelen találmánnyal olyan berendezés kialakítása a célunk, amellyel megoldható a huzalnak a huzalhúzás sebességével azonos sebességgel történő zománcozása anélkül, hogy a zománc minősége romlana. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy odjuk meg, hogy az ömlesztett gyantával működő, fűthető gyantafelvivő edénnyel, a lakkréteg vastagságát szabályzó kalibergyűrűvel, beégetőkemencével és huzal hűtő egységgel ellátott huzalzománcozó gép indukciós előmelegítő egységgel van ellátva, és a beégető kemence nagyfrekvenciás indukciós berendezésként van kialakítva. A találmány szerint kialakított berendezéssel lehetővé válik a zománcozási sebesség olyan mértékben történő növelése, amely mellett a huzalhúzás és a zománcozás egy műveletben elvégezhető. Ez nyilvánvalóan számos előnnyel jár. A technológiai lépések közül elmaradhat a huzalnak a húzás után történő felcsévélése majd a zománcozógép előtt elvégzett lefejtése, minthogy a huzal a húzógépből közvetlenül a zománcozógépbe kerül. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a kiindulási huzaltekercs az eddiginél jóval nagyobb lehet, tehát az egy menetben, műveletben lehúzható huzal mennyisége jelentős mértékben megnövekszik. Így nagyobb súlyú leadócsévék alkalmazhatók, aminek következtében a véghulladék csökken, és a huzalbefűzések száma is jelentős mértékben csökken. A gép kezelését a húzógépet kezelő dolgozó láthatja el, tehát a zománcozógéphez külön kezelőszemélyzet nem szükséges. A berendezés alkalmazásával csökken a félkész raktári huzal mennyisége, mert a húzógép és a zománcozógép között nem kell tartalék készletet biztosítani. A berendezés helyigénye viszonylag kicsi, különösen nagyobb átmérőjű huzal esetén jelentős, mert itt a hagyományos zománcozókemence 10— 12 méteres magasságával szemben mindössze 2— 3 méter magas berendezést kell alkalmazni. Az új méretre történő átállás is könnyebbé válik, minthogy csupán egy huzal újból történő befűzése szükséges, szemben a hagyományos zománcozógépeknél szükséges 20—24 befűzés helyett. A találmány további részleteit kiviteli példán, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az ábra a találmány szerinti berendezés vázlata. Az ábrán látható berendezésben az alapméretű huzalt tartalmazó 1 huzaldobról 3 húzótárcsa húzza le a huzalt, a 2 húzógyűrűn át. A huzal ezután további 2 húzógyűrűkön megy át, amíg a kívánt méretet el nem éri. A készméreten levő huzalt, 4 terelőgörgő segítségével vezetjük az előmelegítő egységbe, amely a bemutatott megoldásnál 5 nagyfrekvenciás induktorként van kialakítva. Az 5 nagyfrekvenciás induktorban a huzal a gyanta olvadáspontjáig melegszik fel, és így kerül a 6 gyantafelvivő edénybe. A 6 gyantafelvivő edény hőfokszabályzóval van ellátva, és a gyantát pontosan a kívánt hőmérsékleten tartja. A huzalra lerakodott gyantaréteg vastagságát a 6 gyantafelvivő edény végénél elhelyezett 7 kalibergyűrűvel állítjuk be. A gyanta beégetése az ugyancsak 8 nagyfrekvenciás induktorként kialakított beégetőkemencében történik. Ebben a gyantaréteget, és a huzalt olyan mértékben melegítjük fel, hogy a gyantabevonat polikondenzációja lejátszódjon. Minthogy a huzal hevítése indukcióval történik, a gyantaréteg rossz hővezetőképessége a hevítést nem befolyásolja, a gyanta pedig nem tartalmaz oldószereket, amelyek párolgása, robbanásszerű eltávozása a felület minőségét rontaná, a hevítés tetszőleges gyorsasággal, azaz a húzás sebességének megfelelően történhet. A 8 nagyfrekvenciás induktor elhagyása után a huzal a 9 huzalhűtő egységbe jut, ahol lehűl, és a 4 terelőgörgők által vezetve ismét a zománcozóba kerül. A kívánt zománcvastagság általában 3- 4 réteggel elérhető. A 9 huzalhűtő egység célszerűen folyadékkal működik. A szigeteléssel ellátott huzal ezután a 10 szálvezetőn át a 11 csévékre kerül. Ha szükséges a huzal előzetes lágyítása, akkor az első réteg felvitele elmaradhat és a huzal lágyítása a nagyfrekvenciás induktoron való felmelegítésével és vízben való lehűtésével megtörténik. Amennyiben a 9 huzalhűtő szabályozhatóan van kialakítva, úgy a második réteg felvitelétől elmaradhat a huzal előmelegítése, mert a hűtőből kijövő huzal hőfoka azonos lehet a gyanta felviteléhez szükséges hőmérséklettel. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 «5 2
