172217. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-metoxi-alfa-karboxi penam-2-karbonsav-észterek előállítására

11 172217 12 Készíthetünk bármilyen beadási módokra alkalmas készítményeket, előnyösen azonban orális készítménye­ket állítunk elő. A hatóanyagból így az alábbi készítmé­nyeket állíthatjuk elő: tabletta, kapszula, por, granula, továbbá folyékony készítmények, orális vagy steril pá­rén terális oldatok vagy szuszpenziók. Az orális beadásra szánt tablettákat vagy kapszulákat egységdózis-formában készíthetjük el a szokásos vivő­anyagokkal és segédanyagokkal, így kötőanyagokkal, például sziruppal, akácmézgával, zselatinnal, szorbittal, tragant-gyantával vagy polivinilpirrolidonnal, töltő­anyagokkal, mint laktózzal, cukorral, kukoricakemé­nyítővel, kalciumfoszfáttal, szorbittal vagy glicinnel, tablettázó csüsztatóanyagokkal, mint magnézium-sztea­­ráttal, talkummal, polietilénglikollal vagy szilicium­­dioxiddal, szétesést elősegítő anyagokkal, így burgonya­keményítővel, vagy nedvesítőszerekkel, mint nátrium­­-lauril-szulfáttal. A tablettákat ismert módon bevonat­tal is elláthatjuk. Az orális használatra szánt folyékony készítményeket vizes vagy olajos szuszpenzió, oldat, emulzió, szirup vagy elixir alakjában készíthetjük el, vagy száraz készítmény formájában, amelyet használat előtt vízzel vagy más megfelelő vivőanyaggal lehet rege­nerálni. Az ilyen folyékony készítmények a szokásos adalékanyagokat tartalmazzák, így szuszpendálószere­­ket, mint szorbitot, szirupot, metilcellulózt, glukózszi­rupot, zselatint, hidroxietil-cellulózt, karboximetil-cellu­­lózt, alumínium sztearátgélt vagy ehető hidrogénezett zsirokat, emulgeálószereket, például lecitint, szorbit­­-monoleátot vagy akácmézgát, nem-vizes vivőanyagokat, Így étkezési olajokat, például mandulaolajat, frakcio­­nált kókuszolajat, olajos észtereket, így glicerint, pro­­pilénglikolt vagy etilalkoholt, tartósítószereket, például metil- vagy propil-p-hidroxibenzoátot vagy szorbinsa­­vat, és kívánt esetben szokásos ízesítő és színesítő anya­gokat. A találmány szerinti eljárással készített kúpok a szo­kásos alapanyagokat tartalmazzák, így kakaóvajat vagy más glicerideket. Parenterális beadásra folyékony egység-dózis-készít­­ményeket állítunk elő steril vivőanyagokkal, előnyösen vízzel. A vivőanyagtól és a koncentrációtól függően a hatóanyagot a vivőanyagban szuszpendáljuk, vagy fel­oldjuk. Oldatok készítése esetén a hatóanyagot injek­cióhoz alkalmas vízben oldjuk és sterilen szűrjük, majd ampullába töltjük és az ampullát leforrasztjuk. Előnyö­sen adjuvánsokat, így helyi érzéstelenítőt, konzerváló­szert és pufferhatású anyagokat oldhatunk a vivőanyag­ban. A stabilitás fokozására a készítményt az ampullá­ba töltés után kifagyaszthatjuk, és a vizet vákuumban el­távolíthatjuk. A száraz liofilizált port tartalmazó am­pullát azután leforrasztjuk, és a készítményhez egy in­jekciós vizet tartalmazó ampullát mellékelünk, amely­nek tartalmával elkészíthető a kívánt oldat felhasználás előtt. A parenterális szuszpenziókat lényegében az imént említettekhez hasonlóan állítjuk elő, azzal az eltéréssel, hogy a hatóanyagot a vivőanyagban nem oldjuk, hanem szuszpendáljuk, és a sterilizálást nem szűréssel végez­zük. Sterilizálás céljából a vegyületet etilénoxiddal ke­zeljük a steril vivőanyagban való szuszpendálás előtt. Az ilyen készítményekhez előnyösen felületaktív szert vagy nedvesltőszert adunk, mely elősegíti a hatóanyag egyenletes eloszlását. A gyógyászati készítmények 0,1—99 súly%, előnyö­sen 10—60 súly% hatóanyagot tartalmaznak a beadás módjától függően. Az egységdózis-készítmény előnyö­sen 50—500 mg hatóanyagot tartalmaz. A hatóanyag napi dózisa felnőtt embernek 100—3000 mg, például 1500 mg, pontos mennyisége természetesen a beadás módjától és gyakoriságától függ. Az I általános képletű penam-3-karbonsav-származé­­kok oldallánca aszimmetriás szénatomot tartalmaz. A találmány tárgyát képezi az I általános képletű vegyület valamennyi lehetséges epimerjének, illetve valamennyi lehetséges epimert tartalmazó gyógyászati készítmény­nek előállítási eljárása. Az epimerek keverékét, illetve az epimer-keveréket tartalmazó gyógyászati készít­ménynek előállítási eljárása szintén a találmány tárgyát képezi. A találmányt az alábbi példákkal világítjuk meg kö­zelebbről az oltalmi kör korlátozása nélkül. 1. példa a) 6a-metoxi-6ß-amino-penam-3-karbonsav-benzil­­észter A 2 407 000 számú NSZK közzétételi iratban ismer­tetett 6a-metiltio-vegyületet Jen és mt. (J. Org. Chem. 1973, 38, 1857) módszerével a cím szerinti vegyületté alakítjuk át. b) 6a-metoxi-6ß-(2'-fenoxikarbonil-tien-3-il-acet­­amido)-penam-3-karbonsav-benzilészter 1,6 mmól 6a-metoxi-6ß-amino-penam-3-karbonsav­­-benzilészter 15 ml alkoholmentes metilénkloriddal ké­szített oldatához, amely 0,2 ml piridint is tartalmaz, 0 °C és 5 °C közötti hőmérsékleten 2 mmól fenil-hidrogén­­-tien-3-il-malonátból készített savklorid 4 ml metilén­kloriddal készített oldatát adjuk. 2,5 óra múlva a reak­­cióelegyet vízzel, híg sósavval, ismét vízzel, majd híg nátriumhidrogénkarbonát-oldattal mossuk és megszá­rítjuk, majd bepároljuk. A kapott maradékot szilika­­gélen kromatografáljuk, amikoris 52,2% hozammal a kívánt diésztert kapjuk. NMR (CDCI3) 8=1,35 (6H, s, geminális metil-csopor­­tok), 3,55 (3H, s, OCH3) 4,52 (1H, s, C3 proton), 5,09 (1H, s, 2'-proton), 5,27 (2H, s, OCH2Ph), 5,69 (1H, s, C5 proton), 7,09—7,88 (13H, m, fenil- és tienil-protonok). c) 6a-metoxi-6ß-(2'-fenoxikarbonil-tien-3-il-acet­­amido)-penam-3-karbonsav 150 mg b) bekezdés szerinti diésztert 10 ml abszolút etanol és 3 ml víz elegyében oldunk, és az oldathoz 1 egyenérték n nátriumhidrogénkarbonátot adunk. Az ol­datot 200 mg 10%-os Pd/C katalizátor jelenlétében 2,5 órán át hidrogénezzük 3,5 atm nyomáson. A hidrogéne­­zés után kapott terméket fagyasztva szárítjuk. A cím szerinti vegyület nátriumsóját kapjuk 62% hozammal. NMR (D20) 8=1,4 és 1,6 (6H, 2s, geminális metil-cso­­portok) 3,45 és 3,60 (3H, 2s, OCH3) 4,35 (1H, s, C, pro­ton), 5,1 (1H, s, 2'-proton), 5,6 (1H, s, C5 proton), 7—7,7 (8H, m, fenil- és tienil-protonok). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Thumbnails
Contents