172193. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ultrafinom szemcséjű röntgenamorf aluminiumhidroxid előállítására, főként alfa-alumíniumoxid előállításához

3 172193 4 alfa-alumínium-oxid laza, erősen agglomerálódott szer­kezete a formázáshoz nagymennyiségű plasztifikátor felhasználását teszi szükségessé. Ennek következtében nagymértékben megnehezedik a vákuumtömör termékek előállítása. A kémiai lecsapással végzett eljárás alapvető hibája a kis termelékenység, valamint a nagy energia ráfordítás a víztelenítés során. Ennek következtében nagy lesz az előállított termék önköltsége. Másik hátránya ennek a módszernek, hogy a reakció körülményeitől függően nagymértékben változnak a lecsapott alumíniumhid­­roxid tulajdonságai. Minél alacsonyabb a lecsapás hő­mérséklete és minél kisebb a reagáló oldatok koncentrá­ciója, annál kisebb szemcséjű csapadék keletkezik. Az alacsonyabb hőmérsékleten történő lecsapásnál azonban olyan amorf hidrogél keletkezik, amelynek szűréssel történő víztelenítése rendkívül nehéz, továbbá ez a hidrogél a hőkezelés során kemény rögökké sül össze. Amennyiben a lecsapás során felületaktív anyagot alkalmazunk, akkor a lecsapás hőmérsékletétől függet­lenül biztosítható a röntgenamorf szerkezetű alumínium­­-hidröxid, amelyből hőkezelés során 0,2—1 mikrométer szemcseméretü A1203 keletkezik (156 421. 1. sz. magyar szabadalmi leírás). A nagytisztaságú és nagyfinomságú anyagok kémiai lecsapással való előállításához tehát rendkívül kicsiny, 1—0,1 normál koncentrációjú oldatok szükségesek, ami azt jelenti, hogy pl. 1 kg alumíniumoxid 60—600 1 alu­míniumsó oldatból állítható elő, 60—600 1 ammónia­oldat felhasználásával. Oxidkerámiai célokra alkalmas alumíniumoxid elő­állítását ismerteti a 3 268 295 1. sz. USA szabadalmi leírás, amely szerint Na-aluminát oldatból széndioxid gáz bevezetésével nyerhető alumíniumhidroxid. Az erő­sen alkalikus közeg miatt azonban minden esetben szá­molni kell Na szennyeződéssel. Emiatt az ilyen alap­anyag csak kevésbé igényes korundtermékek előállításá­ra alkalmas. A közvetlenül fém alumíniumból történő előállítások előnye, hogy termelékenységük nagy. A 156 321. 1. sz. magyar szabadalmi leírás korszerű oxidkerámiai alap­anyag előállítására vonatkozik fém alumíniumból. Ta­pasztalataink szerint azonban ezzel a módszerrel csak 50 C° alatt állítható elő olyan alumínium-hidroxid, amelyből nagyfinomságú, őrlést nem igénylő alfa-alu­­míniumoxidpor keletkezik. Ezen a hőmérsékleten azon­ban a termelékenység alacsony, vagyis 1 óra alatt 0,5 kg fémből legfeljebb 0,25 kg alumíniumoxid nyerhető. A hivatkozott szabadalmi leírásban közölt teljesít­­mény (0,5 kg fémből 1 kg A1203 1 óra alatt) csak akkor lehetséges, ha a reakció hőmérséklete eléri a 100 C°-ot, amint ezt a leírás is közli. Az így előállított szűrőlepé­nyek még „termikus sokk” alkalmazása esetén is alak­tartó, őrlést igénylő, kemény darabokká állnak össze. Továbbá az 1100 C°-os hőkezelés következtében a termék nem alfa-, hanem gamma-alumíniumoxid. Másik hátránya ennek az eljárásnak, hogy a fém aluminium víz alatti reagál tatása mérgező HgCl2 oldatban történik, ezáltal a keletkezett termék HgCl2-dal szennyezett, ami az égetés során a munkahely levegőjébe kerülhet. Találmányunk célja ultrafinom szemcséjű alumínium­­hidroxid, illetve hőkezeléssel 0,1 mikron alatti egyenletes szemcseméretű, őrlést nem igénylő, nagytisztaságú alu­míniumoxid nagy termelékenységű előállítása fémalu­míniumból. Kísérleteink során felismertük, hogy az aktivált alu­míniumfémből és vízből keletkező alumíniumhidroxid szerkezete a reakció hőmérsékletétől függ és az alumí­niumhidroxid szerkezete határozza meg a hőkezelés során keletkező alumíniumoxid finomságát. Röntgendiffrakciós és derivatográfiás vizsgálatok segítségével megállapítottuk, hogy a 20—50 C° között keletkező alumíniumhidroxid szerkezete bayerit, 50— 60 C° között bayerit és böhmit keveréke, míg 60 C° felett kizárólag böhmit keletkezik. Megállapítottuk továbbá, hogy az alumíniumhidroxidból 1200 C° feletti izzítással előállított alfa-alumíniumoxid jellege az alu­míniumhidroxid szemszerkezetétől függ: égetés során a bayerit finom poralakú, a bayerit—böhmit keveréke egy finomabb és egy durvább frakcióból álló porszerű, a tisztán böhmites anyag pedig durva szemcséjű kemény alumíniumoxiddá alakul. A két utóbbi alumíniumoxid okvetlenül őrlést igényel. A finomszemcséjű alumínium­­oxidport biztosító alumíniumhidroxid előállításánál ezért fontos követelmény a reakció hőmérsékletének szűk, 20—50 C° intervallumban való tartása, ami az erősen exoterm reakció következtében nehéz; a hűtés viszont a reakció sebességét csökkenti s ennek következ­tében a termelékenység is csökken. Az alumíniumhidroxid szerkezetének befolyásolása és a szerkezet hőmérsékletfüggésének csökkentése, illetve megszüntetése érdekében kísérleteket végeztünk, ame­lyek során az aktivált alumínium fémet nem desztillált vízben, hanem különböző anionokat (SO^- ; Cl-) tar­talmazó vizes oldatokban oxidáltuk. Azt a meglepő felismerést tettük, hogy az anionok koncentrációjától függően különböző szerkezetű alumíniumhidroxidok keletkeznek, s a szerkezet hőmérsékletfüggése 0,5%-nál töményebb oldatok esetén megszűnik. így pl. alumíni­umszulfát oldatokban 80 C° felett történő oxidáció esetén 0,5 s%-os koncentrációnál a keletkező hidroxid bayerit és böhmit keveréke, míg 0,8‘%-os és ennél tö­ményebb oldatok esetében pedig minden esetben ki­zárólag röntgenamorf szerkezet mutatható ki: 0,5 s% A12(S04)3 oldatban bayerit + böhmit 0,8 s°/0 A12(S04)3 oldatban röntgenamorf 10 s% A12(S04)3 oldatban röntgenamorf Az 1250 C°-os égetés után az első esetben heterogén szemcseösszetételű és ezáltal őrlést, ill. szeparálást igény­lő anyagot, míg a második esetben rendkívül egyenletes szemcseméretű, púderszerű anyagot kaptunk. A kelet­kezett anyag szerkezete mindkét esetben alfa-alumíni­umoxid, vagyis korund. Az ilyen módszerrel előállított alumíniumhidroxid szerkezete tehát a reakció hőmérsékletétől függetlenül röntgenamorf, vagyis magasabb hőmérsékleten (100 C°­­on) is olyan hidroxid keletkezik, amely 1200—1400 C°-os hőkezelés során őrlést nem igénylő, rendkívül finom, 0,1 mikron alatti szemcseméretű alfa-alumíniumoxiddá alakul. A HgCl2 mérgező hatásának elkerülése érdekében a fém reagáltatása előtti aktiválást úgy végezzük, hogy a reagáltatni kívánt fémet 30 másodpercig 0,5 s% tö­ménységű HgCl2 oldatba merítjük, majd onnan kiemelve desztillált vízzel kloridmentesre mossuk. Ezen rövid idő alatt a fémfelület több pontján amalgámozott aktív gó­cok keletkeznek, amelyek mentén savas kémhatásu 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents