172156. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fa érlelésére 172158 Eljárás antimikotikus polién-antibiotikumok (makrolidok) megluminkomplexeinek előállítására
7 172156 8 torra csatlakoznak az energiát közvetítő 60 kábelek. Mind a villamos energiát, mind pedig a vákuumot az 1. ábrán látható 62 kezelőasztalról lehet szabályozni. A szárítótartály belső 16 zárt tere a tartály tetején levő 64 csőcsonkokra szerelt 66 szívócsővel van összekötve, amelynek középső részébe egy 70 vakperemes 68 csőszakasz van beépítve. A vakperemmel ellenkező oldalon, az említett csőszakaszból egy leszálló 72 csővezeték ágazik el, s ez a 72 csővezeték rácsatlakozik egy vékonyabb 74 kiömlő csővezetékre, amely viszont egy olyan 76 szivattyúval van összekötve, amely a szárítótartályra szerelt csővezetékekben összegyűjtött vizet távolítja el. A 78 szívóvezeték a szárítótartály alsó szintjének magasságában csatlakozik a leszálló csővezetékbe és arra szolgál, hogy a szárítótartályból a levegőt és egyéb gáznemű anyagokat egyrészt a tartályra szerelt csőrendszerből, másrészt magából a szárítótartályból elszívja. A 78 szívó vezeték össze van kötve egy 80 vákuumszivattyúval, amely viszont önmagában ismert érzékelők révén a 62 kezelőasztallal van összekötve. Ezek segítségével a szárítótartályon belüli zárt térben a vákuum oly módon szabályozható, hogy legalább 375 Hgmm legyen. Ha ilyen mértékű vákuum mellett a szárítandó fával 55 °C—95 °C hőmérsékletet közlünk, akkor viszonylag igen gyorsan párolognak el a fában levő illő anyagok és a nedvességtartalom, anélkül azonban, hogy a nyers fában jelen levő, hőre lágyuló cellulózé és gyanta összetevői a hő hatására elbomlanának. Amikor a nyers fában levő nedvesség, ill. az illő anyagok kezdenek párologni, akkor a vákuumot legalább részben a nedvesség ezt követő kondenzációja tartamára fenntartjuk, tehát a vákuum szivattyút az előírt vákuumérték fenntartása végett üzemeltetjük. Annak érdekében, hogy a nyers fából kivont nedvesség kondenzációját meggyorsítsuk, a szárítótartály felületének legalább egy részére egy 82 köpenyt szereltünk — amint a 2. és 3. ábrák mutatják —, amelyre alul a 84 kondenzátum-cső csatlakozik. A köpeny felső részén hosszirányban egy hasíték van kiképezve, melyben a 88 elosztócső helyezkedik el. Ezen a csövön keresztül — amelybe a 90 csővezeték torkollik — vezetjük a hűtővizet a köpenybe. A 88 elosztócső kerületén több 89 fúvóka van kiképezve, melyeken keresztül a hűtővíz közvetlenül a szárítótartály felületére szóródik. Ez a víz hűti a szárítótartály külső felületét és a nyers fából kivont nedvesség kondenzálódása közben felszabadult meleget, amely a szárítótartály belső felületét melegíti. A nyers fából kivont folyadék — amint a 2. ábrán is látható — a szárítótartály alján gyűlik össze és a 92 csővezetékben a tartály zárt végébe áramlik, amely célszerűen valamivel alacsonyabb szinten helyezkedik el, mint a tartály elülső tehát ellenkező oldali vége. A 92 csővezeték — lásd a 2. ábrát — rácsatlakozik a 80 vákuum-szivattyúhoz vezető 78 szívóvezetékre. Bizonyos körülmények között a nyers fából kivont nedvesség túllépi a szárítótartályt körülvevő hűtőrendszer hűtőkapacitását, s ugyanakkor a nem kondenzálódott vízgőzök miatt a tartályon belüli zárt térben a nyomás megemelkedik. Ennek a nem kívánatos nyomásemelkedésnek elkerülése végett — amint a 2. és 3. ábrák mutatják — egy járulékos permetezőberendezés van beépítve a 68 csőszakaszba. Ez arra szolgál, hogy hűtsön és egyszersmind elősegítse a leszálló csőbe belépő gőz kondenzációját. A 70 vakperembe van szerelve egy 94 befúvócső, amely hideg vizet permetez egy kúpos 96 szórófejen keresztül a leszálló cső felső végén a csőbe. A második 98 fúvóka közvetlenül az előbb említett 94 befúvócső és a 78 szívócső csatlakozási szintje alatt van a leszálló csőbe bekötve, s ugyanaz a szerepe, hogy vízpermetet juttasson egy kúpos 100 fúvókán keresztül a leszálló csőbe, hogy a reziduális vízgőzöket kondenzálja. A két fúvóka csövét egy 102 csővezeték köti össze egymással, melyen keresztül nyomás alatt hűtővíz áramlik akkor, hogyha a 62 kezelőasztaltól működtetett 104 szelep kinyílik és azon keresztül hűtővíz áramolhat. Az előzőkben ismertetett berendezés révén egy adott szárítási cikluson belül cca 15 m hosszú, a 3. ábrán láthatóan elrendezett vörösfenyő deszkákat lehet érlelni, anélkül, hogy az ismert berendezéseknél mindenkor szükséges, sorbarendezett deszkákat időszakosan fel kellene lazítani annak érdekében, hogy a nedvességet a fellazított deszkákból ki lehessen vonni. A szárítás megindítása előtt a kocsit a szárítótartályba toljuk, majd az 56 vezetékkel összekötjük. Ezután feltesszük a 14 fedelet, azt lezárjuk, majd áram alá helyezzük az elektródákat közben azonban a felső elektróda-rendszert a kocsira rakott nyers fa, vagy deszkák felületéhez egészen közel mozgatjuk. Amikor mindez megtörtént, üzembeindítjuk a 80 vákuumszivattyút és a szárítótartály belső teréből a levegőt és egyéb gázokat kiszivattyúzzuk mindaddig, amíg a tartály belsejében a nyomás a 88 Hgmm-t eléri. Ekkor vagy már a szári tótartály belsejének légtelenítése alkalmával létrejött 2—5 mega ciklusú nagy frekvenciás villamos fűtéssel fejezzük be a szárítást a felső és alsó elektródák segítségével, miközben a kocsira rakott nyers fa belseje felmelegszik és a nedvesség a fa rostjai közül eltávozik. A kezdeti feszültség 600 volt. A nyers fa szárításához alkalmazott hőmérsékletet egy, a rajzokon nem ábrázolt próbadarabon ellenőrizzük a szárítótartály belsejében. A villamos fűtés és az ennek megfelelően megválasztott vákuum értékét a fentebb már közölt értékek figyelembevételével állapítjuk meg. Amilyen mértékben a nyers fából kivont nedvesség gőzzé válik, ugyanolyan mértékben adagoljuk a 88 elosztócsövön keresztül a hűtővize , amelynek segítségével a gőzök kondenzálódása segítjük elő a szárítótartály felületén. A vákuumszivattyú üzemét úgy szabályozzuk, hogy az egészítse a gőz halmazállapotú anyagok kondenzálódásából eredő természetes vákuum képző sét, s így a szükséges vákuum előírt érte e 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
