172141. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(2-piridil-metil-tio)-benzimidazol-származékok előállítására

3 172141 4 romsav, perklórsav, alifás, aliciklusos, aromás vagy he­terociklusos karbonsavak vagy szulfonsavak, így han­gyasav, ecetsav, propionsav, borostyánkősav, glikolsav, tejsav, almasav, borkősav, citromsav, aszkorbinsav, ma­­leinsav, hidroximaleinsav vagy piroszőlősav, fenilecet­­sav, benzoesav, p-aminobenzoesav, antranilsav, p-hid­­roxi-benzoesav, szalicilsav vagy p-amino-szalicilsav, embonsav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, hidroxi­­etánszulfonsav, etilénszulfonsav, halogénbenzolszulfon­­sav, toluolszulfonsav, naftilszulfonsav vagy szulfanilsav, metionin, triptofán, lizin vagy arginin. Az új vegyületek fenti és más sói, például pikrátjai az előállított szabad bázisok tisztítására szolgálhatnak, a szabad bázisokat sókká alakítjuk, ezeket elkülönítjük, majd a sókból a bázisokat ismét felszabadítjuk. Az új vegyületek szabad alakjai és sói között levő szoros kap­csolat következtében, a leírásban említett szabad vegyü­letek alatt — amennyiben lehetséges — a megfelelő só­kat is értjük. A találmány szerint előállított új vegyületek a gyomor­sav kiválasztását befolyásolják. A vegyületek gátolják a külső vagy belső hatás által stimulált gyomorsavkivá­­lasztást, és így például alkalmasak a peptikus fekélyek kezelésére. A találmány szerint előállíthatok olyan ve­gyületek, amelyek a gyomorsavkiválasztást stimulálják, és így a bélrendszer nem kielégítő gyomorsavtermelése következtében beálló emésztési zavarok kezelésére al­kalmazhatók. A találmány szerinti vegyületek hatását kutyákon vizsgáltuk. A kutyákon a kísérleteket módosított perfú­ziós technikával végeztük. Az érzéstelenített kutya gyomrát a nyelőcsövön ke­resztül összekötöttük a folyadék becsepegtetésére szol­gáló csővel, és a folyadék elvezetésére szolgáló másik csővel az elkötött gyomorzáron át a nyombélen keresz­tül. 5 ml/kg testsúly térfogatban sóoldatot csepegtettünk be, és a becsepegtetett folyadékot 15 percenként cserél­tük. Az így összegyűjtött mintákat „Radiometer” auto­matikus titrátort használva 0,04 n nátriumhidroxiddal 7,0 pH-értékre megtitráltuk, és a 15 perc alatt termelt sa­vat kiszámítottuk (összegyűjtési periódus). A gyomorsavkiválasztást pentagasztrinnal indukáltuk, 1—2 p.g/kg/óra adagolásban, ami szubmaximális gyo­morsavkiválasztást eredményezett. A vizsgált vegyületeket 0,5%-os metilcellulózos szusz­penzióban adagoltuk be a nyombélbe a lekötés helyéhez közel, a stimulálás kezdetét követően legalább 2 óra el­teltével, amikor a gyomorsav-kiválasztás három egymást követő 15 perces periódusban állandó szintet ért el. A gyomorsavkiválasztást jegyeztük, és azt találtuk, hogy valamennyi találmány szerinti vegyület gátolta a gyomorsavkiválasztást. Klinikai alkalmazás során a vegyületeket általában orálisan, rektálisan vagy injekció alakjában adjuk be gyógyszerkészítmények alakjában, amelyek a hatóanya­got szabad bázis vagy gyógyászatilag elfogadható nem toxikus savaddíciós só, így sósavas só, Iaktát, acetát, szulfamát vagy hasonló só alakjában tartalmazzák, gyó­gyászatilag elfogadható hordozóanyagokkal kombinál­va. Az új vegyületek alatt értendők a szabad aminbázi­­sok vagy a szabad bázisok savaddíciós sói, a vegyülete­ket általában vagy specifikusan említve, még akkor is, ha abban az összefüggésben, amelyben a kifejezést használ­tuk (például a példákban) az a tágabb értelmezésnek nem felel meg. A hordozóanyag lehet szilárd, félig szi­lárd, folyékony hígító vagy kapszula. A gyógyszerké­szítmények előállítása ugyancsak a találmány oltalmi körébe tartozik. A hatóanyag mennyisége a készítmény­ben 0,1—95 súly/ó, előnyösen 0,5—20 súly% az injek­ciókészítményekben és 2—50 súly% az orális beadásra szolgáló készítményekben. A találmány szerinti vegyületeket dózisegységekben tartalmazó, orális beadásra szolgáló gyógyszerkészít­mények előállítására a választott vegyületet szilárd, por­alakú hordozóval keverjük, ez lehet például laktóz, sza­charóz, szorbit, mannit, keményítő, így burgonyakemé­nyítő, gabonakeményítő, amikopektin, cellulózszárma­zékok vagy zselatin, valamint magnéziumsztearát, kal­­ciumsztearát, polietilénglikolviaszok stb., és tablettákká préseljük. Ha bevonattal ellátott tablettákat akarunk előállítani, akkor a fenti módon készített magot tömény cukoroldattal vonhatjuk be, amely például gumiarábi­­kumot, zselatint, talkumot, titándioxidot vagy hasonló anyagokat tartalmaz. Bevonhatjuk a tablettákat vala­mely lakk oldatával is, amit könnyen illő szerves oldó­szerrel vagy oldószerkeverékkel készítünk. A bevonathoz színezéket adhatunk a különböző hatóanyagokat vagy a hatóanyag különböző mennyiségeit tartalmazó tabletták megkülönböztetése céljából. Zselatinból és például glicerinből álló lágy zselatin­kapszulák (gyöngyalakú zárt kapszulák) és hasonló zárt kapszulák elkészítésénél a hatóanyagot növényi olajjal keverjük. A kemény zselatinkapszulák a hatóanyagot granulátum alakjában tartalmazhatják szilárd, poralakú hordozókkal, így laktózzal, szacharózzal, szorbittal, mannittal, keményítővel (például burgonyakeményítő, gabonakeményítő, amilopektin), cellulózszármazékok­kal vagy zselatinnal kombinálva. Rektális alkalmazásra a dózisegységek elkészíthetők kúpok alakjában, amelyek a hatóanyagot semleges zsír­alapanyaggal keverve tartalmazzák, vagy elkészíthetők rektális zselatinkapszulák alakjában, amelyek a ható­anyagot növényi olajokkal vagy paraffinolajjal keverve tartalmazzák. Az orális beadásra alkalmas folyékony készítmények lehetnek szirupok vagy szuszpenziók, például 0,2—20 súly% hatóanyagot tartalmazó oldatok, a készítmények többi része cukor, és etanol, víz, glicerin és propiléngli­­kol keveréke. Kívánt esetben a folyékony készítmények tartalmazhatnak színezőanyagot, ízanyagokat, szacha­rint és sűrítőanyagként karboximetilcellulózt. Parenterális injekciókhoz alkalmas oldatok készíthetők a hatóanyag gyógyászatilag elfogadható vízoldható sói­nak vizes oldatai alakjában, amelyek a hatóanyagot elő­nyösen 0,5—0,10 súly'% koncentrációban tartalmazzák. Az oldatok tartalmazhatnak még stabilizátorokat és/vagy pufferanyagokat, és előnyösen különböző dózis­egységeket tartalmazó ampullákba vannak kiszerelve. Orális beadásra alkalmas tabletták a következő mó­don készíthetők: a szükséges szilárd anyagokat megfelelő szemcsemé­retre megőröljük vagy megszitáljuk. A kötőanyagot ho­mogenizáljuk, és megfelelő mennyiségű oldószerben szuszpendáljuk. A hatóanyagot és a szükséges segédanya­gokat a kötőanyag oldatával folytonos és állandó keverés­sel elegyítjük úgy, hogy az oldat a masszában egyenletes eloszlásban legyen anélkül, hogy annak egyes részeit túl­nedvesítené. Az oldószert rendszerint olyan mennyiség­ben alkalmazzuk, hogy a massza konzisztenciája olyan legyen, mint a nedves hó. A poralakú keveréket a kötő-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents