172132. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-kloroszulfinilazetidin-4-on-származékok előállítására

3 172132 4 klorid és az olefines részek egyesítését foglalja magában az azetidin-4-on kiindulási anyagban. A találmány tárgya tehát új eljárás (I) általános képle­tt! szulfinilklorid előállítására, amely abban áll, hogy valamely (II) általános képlett! penicillinszulfoxidot va­lamely (VIII) általános képlett! N-klór-halogénező szer­rel reagáltatunk 75 C° és 135 C° közötti hőmérsékleten közömbös oldószerben és vízmentes körülmények kö­zött, e képletekben R, 1—4 szénatomos alkil-, 2,2,2-trihalogénetil- vagy p-nitrobenzil-csoport, R (1) egy (a) általános képletű imido-csoport, ahol R2 1,2-fenilén-csoport, (2) egy (b) általános képletű amido-csoport, ahol R3 hidrogénatom, 1—3 szénatomos alkil-csoport, 4-nitro­­benziloxicsoport, vagy egy R"—CH-általános képletű I W csoport, ahol R" fenil-, fenoxi- vagy tienilcsoport, és W hidrogénatom vagy terc-butoxikarbonil-amino-cso­­port, (3) egy (c) általános képletű imidazolidinil-csoport, ahol R' jelentése fenilcsoport és U nitrozocsoport ; vagy (4) egy (d) képletű imido-csoport, ahol R' jelentése fenilcsoport R4 2,2,2-triklóretoxi-csoport, és m értéke 1. A találmány szerinti eljárással (III) általános képlet­nek megfelelő új szulfinil-kloridokat állítunk elő, ahol R[ valamely fenti karbonsavat védő csoport, R3 jelen­tése pedig az előzőekben megadott, R csoport jelentésé­nek megfelelő. Az (I) általános képletű vegyületekben R valamely (a) általános képletű ciklusos imido-csoport lehet. Ez a ciklusos imido-csoport, amelyet R2 határoz meg a nitrogén-karbonil-kombinációval, amelyhez kapcsoló­dik, úgy alakítható ki, hogy a 6-aminopenicillánsav (6—APA) 6-amino-csoportját vagy a 6—APA valamely észterét valamely dikarbonsavval vagy ennek anhidrid­­jével vagy más reakcióképes változatával reagáltatjuk és a kapott származékot valamely 1—4 szénatomos halo­­génhangyasav-alkilészterrel, például klórhangyasav-etil­­észterrel, hozzuk reakcióba valamely szerves bázis jelen­létében. R2 2—4 szénatomos az 1,2-fenilén-csoport és egy dikarbonsav maradékának tekinthető, így a ciklusos imidcsoport ilyen dikarbonsavból, ennek anhidridjéből vagy ennek valamely megfelelő reakcióképes változatá­ból állítható elő. Ciklusos imidek előállíthatók például savakból, így maleinsavból, metilmaleinsavból, ftálsav­­ból vagy ezek anhidridjeiből, valamint rokon vegyületek­­ből és hasonló reakcióképes származékokból. A meg­adott fajta további ciklusos anhidridek a Journal of Organic Chemistry irodalmi helyen (26. kötet, 3365— 3367. oldal, 1971. szeptember) vannak leírva. A 6- -ftálimidopenicillánsav 6—APA-ból és N-karboetoxi­­ftálimidből és előállítható Y. G. Perron és mtsai. által a Journal of Medical Chemistry (5. kötet, 1016. oldal, 1962) folyóiratban ismertetett módon. Az R csoport még valamely (c) általános képletű imidazolidinil-csoport is lehet, ahol U nitrozocsoport és R' fenil-csoport. Ezenkívül R csoport egy (d) képletű imido-csoport is lehet, ahol R' fenil-csoport, m értéke 1 és R4 2,2,2-tri­klóretoxi-csoport . A találmány szerinti eljárás során alkalmazott penicil­­linszulfoxid kiindulási anyagokat, ahol R az előzőekben leírt imidazolidinil-csoport, ismert módszerek segítségé­vel állíthatjuk elő, így valamely (IV) általános képletű penicillint vagy valamely ennek megfelelő szabad savat acetonnal reagáltatunk mérsékelten bázikus körülmé­nyek között és így a labilis (V) általános képletű közben­ső terméket állítjuk elő. Ezt a terméket azután a stabilis N-nitrozo- vagy N-acetil-származékká alakítjuk oly módon, hogy a terméket nátriumnitrittel vagy ecetsavan­­hidriddel kezeljük savas körülmények között hűtés mel­lett. A kapott terméket ezután ismert módon a megfelelő szulfoxiddá oxidáljuk. Az előállítási módszereket Gott­­steinés mtsai. [J. Org. Chem.,37,(1972), 2765] és Heusler [Helvetica Chimica Acta 55. (1972), 388] írják le részle­tesen. Ahogy a penicillin és a cefalosporin előállításában já­ratos szakemberek előtt ismeretes, a találmány szerinti eljárás során használt penicillinszulfoxid kiindulási anyagok egynémelyike könnyen előállítható megfelelő penicillin-forrásokból, így a természetesen előforduló Penicillin G és/vagy Penicillin V anyagokból. A 6-aminopenicillánsav (6—APA) a fenti természete­sen előforduló penicillinekből is előállítható a 6-acil-he­­lyettesítőnek ismert módszerekkel való lehasítása útján. Lehetőség van a találmány szerinti kiindulási anya­goknak 6—APA-ból jól ismert módszerekkel történő előállítására is. így például a 6—APA a kívánt észterré alakítható a 3-karboxil-csoportnak valamely jellegzetes észterezési módszerrel való észterezése útján. Ezenkívül a 6—APA amino-csoportját acilezhetjük valamely R helyettesítőnek megfelelő csoport előállítá­sára. Ezt úgy végezzük, hogy a 6—APA vegyületet a kérdéses acil-csoportot szolgáltató sav aktivált alakjával reagáltatjuk. Ilyen aktivált formák a megfelelő savhalo­­genidek, anhidridek vagy az aktivált észterek, így a pentaklórfenilészter. Hasonlóképpen a penicillint szulfoxiddá oxidálhatjuk az ismert módszerek valamelyikével, ideszámítva a pe­nicillinnek m-klórbenzoesavval vagy nátriumperjodáttal való kezelését is. Ezeket az átalakításokat, 6—APA-vegyületté való ha­sítást, észterezést, acilezést és oxidációt tetszés szerinti sorrendben végezhetjük összhangban a kérdéses szer­kezeti módosításokkal. Az egyes lépések így az átalakí­tások a szakemberek által ismert módszerekkel, körül­mények között, könnyen hozzáférhető anyagokkal el­végezhetők. A találmány szerinti eljárás során előnyösen használt peniciilin-szulfoxidészterek a (VI) általános képletnek megfelelő vegyületek, ahol m jelentése 0 vagy 1, míg R| valamely karbonsavat védő csoport. Ennek megfelelően az előnyös (I) általános képletű szulfinilkloridok a (VII) általános képletnek felelnek meg, ahol m értéke 0 vagy 1, míg R3 valamely karbonsa­vat védő csoport. A találmány szerinti eljárással előállított szulfinil­kloridok, amelyek némelyike új vegyület, valamely pe­­nicillin-szulfoxidésztemek és egy N-klórhalogénező szer­nek az egymásrahatása útján emelt hőmérsékleten kelet­keznek. Az „N-klórhalogénező szer” megjelölés olyan reagens­re vonatkozik, amelynél legalább egy klóratom közvet­lenül kapcsolódik a nitrogénatomhoz, a reagens szer­kezetének megmaradó része vagy részei pedig elegendő elektronvonzó-erővel rendelkeznek ahhoz, hogy a szul­finilklorid előállításánál olyan nitrogéntartalmú vegyü-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents