172119. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyersbetonnak felülethez, főként fém és/vagy fafelülethez kötődését meggátló emulzió előállítására, főként házgyári, elemgyári sablonokhoz, zsaluzatokhoz és hasonlókhoz
5 172119 6 még több gyártási ciklus után is csak részben „foltosodik” ki. Az újabb kenést csak e foltok helyén kell végrehajtani. Az emulzió stabilitását a gőzölési hőmérséklet sem befolyásolja hátrányosan. Az emulzió előállítása olcsó alapanyagokból (fáradt olaj), egyszerű technológiával, egyszerű, bármely betonüzemben, házgyárban, sőt építéshelyen is minimális beruházási ráfordítással, rövid idő alatt megvalósítható berendezéssel történhet. Az anyag sűrített levegő segítségével csővezetékben akár —7 C° hőmérsékleten is könnyen szállítható, ugyancsak sűrített levegővel szórófej igénybevételével a sablonfelületekre könnyen felszórható. Az anyag kézi kenéssel is, egyenletes filmszerű rétegben felhordható. 1 kg emulzió 8-9 m2 felület bevonására elegendő az első kenéskor, de a forma 4-5-szöri lekenése után 1 kg anyag már mintegy 15-18 m2 felület bevonására elegendő. Az előregyártott elemek, általában betontermékek felülete a kizsaluzás után kifogástalan, mivel az emulzió vizet nem tartalmaz, nincs a gőzölésnél felületkárosító buborékképződés sem. A termékek felületén egyébként olajfoltok nem maradnak, a felület tömör, sima. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajz alapján ismertetjük részletesen, amely az eljárás foganatosítására szolgáló berendezés egy előnyös kiviteli példáját vázlatos perspektivikus nézetben szemlélteti. A találmány szerinti berendezésnek 1 olajtartálya, 2 melegítőtartálya, 3 szivattyúja és 4 emulziótartálya van. Az 1 olajtartályba a fáradt olajat vagy orsóolajat az 5 mérőórát tartalmazó 6 vezetéken át mért mennyiségben tápláljuk be. Az 5 mérőóra előtt a 6 vezetékbe 6a, 6b ágvezetékek torkollnak. Az egyik, pl. 6a vezeték üledékmentes fáradt olaj, a 6b vezeték pedig orsóolaj betáplálására szolgál, az ágvezetékekbe 6a’, 6b’, csapok vannak beépítve. A 6 cső az 1 tartály fedőlapjában kiképzett zárható 7 nyíláson keresztül van bevezetve. Az olajtartályt a 2 bitumentartállyal - amely térben előnyösen alacsonyabban helyezkedik el, mint az olajtartály - a 7 csővezeték köti össze, amelyből a 3 szivattyúhoz 9 leágazási helyről a 10 vezeték indul ki. A 9 leágazási helytől kétoldalt II és 12 tolózárak vannak a 7 vezetékbe építve, a 11 tolózár az 1 olajtartály, a 12 tolózár a 2 melegítőtartály közelében van a 7 vezetékbe iktatva. A 2 melegítőtartály zárható — nyitható 13 fedéllel rendelkezik, és belsejében 14 csőkígyó helyezkedik el. A 2 tartály 15 oldallapján át felül a 16 csőcsonk van bevezetve, amely a zárt 14 csőkígyóba torkollik, és amelyen át fűtőközeg - például frissgőz — vezethető a csőkígyóba. A tartályból alul kitorkolló 17 csőcsonkon át történik a 14 csőkígyóból a fáradt gőz elvezetése. A 7 vezeték a 2 tartály 18 fenéklapján át torkollik be. A 2 tartály melegítése akár gőz, akár gáz, akár elektromos energia igénybevételével történhet. A 10 vezetékből a 3 szivattyú és a 9 leágazási hely között a 3 emulziótartályba vezető 19 vezeték van leágaztatva, amelybe a 20 tolózár van beiktatva. A 19 vezeték a 3 tartály 21 fenéklapjának egyik sarkában a 22 nyíláson át torkollik a tartály belsejébe. A 3 szivattyúból 23 vezeték lép ki, amely a 4 tartály 24 fedelében kiképzett 25 nyíláson át a tartály belsejébe van vezetve, és a 21 fenéklap felett A magasságban végződik, amely A méret a tartály H magasságának mintegy 1/2-1/3 részét teszi ki. A 22 nyílás és a 23 cső kitorkollása vízszintes vetületben egymástól B távközzel eltoltan vannak elrendezve, aminek a szerepére a továbbiakban még visszatérünk. A 4 tartályhoz alul a 26a zárószervvel felszerelt 26 kifolyócsap csatlakozik, amelyen át a kész emulzió a tartályból gravitációsan leüríthető. A tartály felső tartományából a 27 csőcsonk ágazik ki, amelyhez a 4 tartály belsejébe nyúló 28 cső csatlakozik, és amelybe 27a zárószerv van beépítve, ez a 27 csőcsonk szolgál a tartály szivattyúval történő kiürítésére. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzra is hivatkozva példák alapján ismertetjük. 1. példa 1000 kg tapadásgátló emulzió előállítása céljából a 2 melegítőtartályba 120 kg K3 jelű, 2,5% paraffin-tartalmú bitument adagolunk, és az előre bemért, 880 kg orsóolajat tartalmazó 1 olajtartályból hozzáengedünk 300 kg orsóolajat, majd a két komponenst együttesen 95 C°-ra melegítjük fel. A melegítés eredményeként (valamint abból következően, hogy olvadása közben a darabokban betáplált bitumen térfogata csökken, így állandó mozgásban van) olaj-bitumen-emulzió jön létre a 3 melegítőtartályban. Ezt az első elegyet itt 15 percen át az olvasztási hőmérséklethez képest néhány C°-kal kissé megemelt, mintegy 95-98 C° hőmérsékleten állni hagyjuk. E pihentetési idő letelte után a 11 és 12 tolózárak nyitott és 20 tolózár zárt állapota mellett megindítjuk a 3 szivattyút, amely a 2 tartály tartalmát mintegy összeszivatja az 1 tartályban maradt 15-20 C° hőmérsékletű 580 kg orsóolajjal, aminek eredményeként a két anyag második eleggyé keveredik egymással, és a 3 szivattyún és a 23 csővezetéken át a 4 emulzió tartályba jut. Ekkor elzáijuk a 11 tolózárat és nyitjuk a 12 tolózárat, az emulziótartályból hígabb anyagot nyomunk a 2 melegítőtartályba, majd a szivattyú forgásirányát megváltoztatva az anyagot a 4 emulziótartályba szívatjuk vissza. így a 2 tartályt mintegy átöblítettük. Miután minden anyag visszajutott a 4 tartályba, azt ott 5 percen át pihentetjük. A pihentetési idő elteltével a 11 és 12 tolózárak zárt és a 20 tolózárak nyitott állapota mellett megindítjuk a 3 szivattyút, miáltal a 4 tartályban levő második 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
