172075. lajstromszámú szabadalom • Eljárás galakto-vagy glükofuranoz- vagy-piranóz-származékok előállítására
11 172075 12 -O-izopropilidén-D-glükofuranóz-származék forráspontja 165-171 C°/0,15 Hgmm. A gázkromatográfia 99% tisztaságot mutat. Az 1. példában leírt hidrolizálási eljárás alkalmazásával a blokkolt olaj lOg-ját hidrolizáljuk és liofilizáljuk, amikor színtelen, kristályos, higroszkópos anyagot kapunk. 9. példa Az 1,2 : 5,6-di-O-izopropilidén-D-glükofuranóz N,N-dimetilamino-n-pentil-származékát állítjuk elő úgy, hogy 5-klór-(N,N-dimetilamino)-n-pentán-hidrokloridot 1,2 : 5,6-di-O-izopropilidén-D-glükofuranózzal porított nátrium-hidroxid jelenlétében frissen tisztított, vízmentes 1,4-dioxánban az 1. példában leírt eljárás szerint kondenzálunk. A terméket gázkromatográfia és infravörös spektrum alapján azonosítjuk. Az 5-klór-(N,N-dimetilamino)-n-pentán-hidrokloridot a kereskedelemben kapható 5-(N,N-dimetilamino)-n-pentanolból állítjuk elő tionil-kloriddal (SOCl2 ) való kezeléssel. Nevezetesen 10,7 g tionil-kloridot egy 250 ml-es háromnyakú gömblombikban sós-jeges-vízfürdőben lehűlünk és erősen keverünk. A lehűtött folyadékhoz cseppenként beadagolunk 10 g 5-(N,N-dimetilamino)-n-pentanolt. A reakció exoterm és a hőmérsékletet gondosan ellenőrizzük. A reakciókeveréket a kén-dioxid és a sósav gázok képződése után még 1 óráig keverjük. A keveréket szobahőmérsékletre melegítjük és egy éjjelen át keverjük. Abszolút alkoholt adunk hozzá, hogy a tionil-klorid feleslegét elbontsuk. 10 g nyers 5-klór-(N,N-dimetilamino)-n-pentán-hidrokloridot kapunk színtelen szilárd anyagként. Ezt közvetlenül, további tisztítás nélkül felhasználjuk az 1,2 : 5,6-di-O-izopropilidén-D-glükofuranózzal való kondenzációs reakcióhoz. Az alkoholt és a kloridot Chromosorb 103 tölteten lehet gázkromatográfiás oszlopon elválasztani. 10. példa Brómot (9,8 g) adunk lassan, cseppenként egy 50 g összetört jégből és hideg, vizes nátrium-hidroxid-oldatból (7 g/20 ml víz) álló, mechanikusan kevert zagyhoz. A bróm hozzáadásának befejezte után 15 g 3-0-acetamido-l,2 :5,6-di-O-izopropilidén-D-glükofuranózt (az 1. példában leírt eljárás szerint állítottuk elő 1,2 :5,6-di-O-izopropilidén-D-glükofuranóz és 2-klór-acetamid nátrium-hidroxid jelenlétében való kondenzálásával) adunk hozzá négy részletben, 15 perces időközönként. A reakcióelegyet vízfürdőn melegítjük egy órán keresztül. Ezután újabb nátrium-hidroxid-oldatot (20 g/20 ml) adunk hozzá, és egy további óra hosszat melegítjük. A reakcióelegyet lehűtjük, és éterrel extraháljuk. Az éteres extraktumot vízmentes magnézium-szulfát felett megszárítjuk. A sárga higroszkópos anyag, ami az éter lepárlása után visszamarad, a kívánt, szilárd 3-O-aminometil-1,2 : 5,6-di-O-izopropilidén-D-glükofuranóz-származék. A terméket az 1670 cm_1 -nél levő karbonil-rezgés, ami az alap-acetamido-vegyületben fellép, eltűnésével azonosítjuk. 5 11. példa Ismert, jól kidolgozott módszereket alkalmazunk, hogy az 1,2-O-izopropilidén-D-glükofuranóz-hidroklorid származékainak antivirális hatását 1 10 típusú poliovírussal és 1A típusú rhinovírussal szövetkultúrán 37 C°-on meghatározzuk, amikor agar-bevonattal ellátott HeLa-sejteket és WI-38-sejteket alkalmazunk. (Vesd össze C. Wallis, F. Morales, J. Powell és J. L. Melnisk, Plaque enhancement 15 of enteroviruses by magnesium chloride, cysteine, and pancreatin, J. Bacteriol. 91, 1932-1935. 1966.) A poliovírus okozta sejtkárosodásokat a plaque- („Plättchen"-, lapocska, lemezke) -képződés vizsgálatával határoztuk meg, a rhinovírust 20 pedig a citopatikus hatással vizsgáltuk. Az I. táblázatban három koncentrációnál mutatjuk be a 3 -0-[ 3-(N,N-dimetilamino)-n-propil]-származék vírusgátló hatását. Az eredményeket a fertőzés gátlási hányada formájában adjuk meg, amit a 25 poliovírus-rendszerben a plaque-képződéssel és a rhinovirus vizsgálatára szolgáló rendszerben a citopatikus hatással határoztunk meg. Az eredmények azt mutatják, hogy alkalmas dózisnál a gyógyszer a poliovírust egészen 1000 plaque-ot 30 képző egységeiig (PFU) és az 1A típusú rhinovirus 1000 TCID50 dózisát, azaz azt a dózist, amely 1000-szerese a sejtek 50%-ának elpusztításához szükséges dózisnak, inhibiálja. 12. példa Megvizsgáljuk az 1,2-O-izopropilidén-D-glükofura-40 nóz-hidroklorid származékainak azon képességét, hogy egereken az A2 Influenza vírus okozta influenzát és az Encephalomyocarditis vírus által kiváltott halálos és nem halálos idegrendszeri megbetegedéseket miként tudják elnyomni. Ezeknél 45 a vizsgálatoknál a gyógyszernek a 15 ID50 influenza vírus dózissal kapott tüdőelváltozásra gyakorolt hatását vizsgáljuk. Ez annak a dózisnak a 15-szörösét jelenti, amely az állatok 50%-ánál betegséget eredményez. A betegséget és a gyógy-50 szer-hatást a betegségre a tüdő súlynövekedése és a tüdő kisebbedése útján határozzuk meg. Az Encephalomyocarditis-vizsgálatnál annak a dózisnak a 10-szeresét adjuk be, amely ahhoz szükséges, hogy az állatok 50%-át megölje, és a nem halálos 55 megbetegedések és a halálos esetek mennyiségét is úgy határozzuk meg, mint ezen két paraméter gyógyszer-inhibiálását. Ezen kísérletek eredményeit a II. táblázatban foglaltuk össze, és az eredmények a gyógyszer hatására a tüdősúlynövekedésben 60 bekövetkező figyelemreméltó csökkenést, valamint az Encephalomyocarditis vírus okozta halálos és nem halálos megbetegedések figyelemreméltó inhibiálását mutatják. Ezek a hatások a 3-0-[3-(N,N-dimetilamino)-n-propil]-származékra kifejezettebbek, 65 mint a többi vizsgált származékra.
