172060. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-dezoxi-sztreptamin-amino-glikozidok előállítására
5 172060 6 mikroorganiumus halálos hatásával szemben, 72 órás perióduson keresztül. Humán alkalmazásra a találmány szerinti vegyületeket önmagukban is beadhatjuk, de a vegyületeket általában a beadás kívánt módjának és az 5 általános gyógyszerészeti gyakorlatnak megfelelő hordozóanyaggal keverjük. A vegyületek beadhatók például orálisan, kötőanyagokat, így keményítőt vagy laktózt tartalmazó tabletták alakjában, vagy kapszulákban, önmagukban vagy kötőanyagokkal jn keverve, vagy ízesítő vagy színező szereket tartalmazó elixirek vagy szuszpenziók formájában. A vegyületek injektálhatok parenterálisan, például intravénásán, intramuszkulárisan vagy szubkután. Parenterális beadásra legjobban olyan steril vizes 15 oldatok formájában használhatók, amelyek más oldott anyagokat, például elegendő sót vagy glükózt tartalmazhatnak, hogy az oldatot izotóniássá tegyék. Emberek részére történő beadás esetén a 20 találmány szerinti antibakteriális vegyületek napi adagolási szintje hasonló a jelenleg használatban levő amino-glikozid antibakteriális szerekéhez, például 0,1-50 mg/kg (megosztott dózisokban) amikor parenterálisan adják be, vagy 10-100 mg/kg 25 (megosztott dózisokban) amikor orálisan adják be. így a vegyületek tablettái vagy kapszulái az aktív vegyületet 0,1-1 g mennyiségben tartalmazzák naponta négyszeri orális beadás esetén, míg parenterális beadás esetén a dózisegységek az aktív 30 vegyületet 10-500 mg mennyiségben tartalmazzák. Az orvosnak minden esetben meg kell határoznia a napi adagot, amely a legmegfelelőbb az illető páciens esetében, és ez változik az illető páciens korával, súlyával és reagálásával. A fenti dózisok az 35 átlag páciensre vonatkozó példák. Lehetnek természetesen egyedi esetek, amikor magasabb vagy alacsonyabb dózis tartományok szükségesek, de ezek is a találmány oltalmi körébe tartoznak. A találmány szerinti eljárás kiviteli módját 40 közelebbről a példák szemléltetik. A hőmérséklet C°-ban van megadva, „Amberlite" bejegyzett védjegy. 1. példa 45 150 mg L-N-[(S)-4-amino-2-hidroxi-butiril]-kanamicinA-t (BB-K8, előállítva a 3 781 268 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás szerint) 10 ml vízmentes trifluorecetsavban 0C°-on 50 feloldunk. Az oldatot vákuumban szárazra pároljuk, és nagyvákuumban 20C°-on 15 percig szárítjuk, ekkor üvegszerű szilárd, anyagot kapunk. Ezt az anyagot 5 ml száraz tetrahidrofuránban felvesszük, és20 ml 1 mótostetrahidrofurános diborán- 55 -oldatot nitrogénatmoszférában, részletekben hozzáadunk. A kapott tiszta oldatot 50 C°-on 3 órán át melegítjük, majd 16 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, és további három órán át 50C°-on melegítjük. A feleslegben levő diboránt néhány 60 csepp víz óvatos adagolásával elbontjuk, és a szerves oldószert csökkentett nyomáson végzett bepárlással eltávolítjuk. A maradékot 10 ml vízben felvesszük, és 0,1 n vizes nátriumhidroxid-oldattal meglúgosítjuk. A kapott oldat pH-értékét 2 n sósav 65 hozzáadásával 5-re beállítjuk. Az oldatot ezután 50 ml ammóniumion formában levő Amberlite CG 50 ioncserélő gyantát tartalmazó oszlopon kromatografáljuk, a szervetlen szilárd anyagok eltávolítása céljából előbb desztillált vízzel, majd 0,1 n - 1,0 n növekvő koncentrációjú vizes ammóniumhidroxid gradienssel eluáljuk. A terméket tartalmazó frakciókat (vékonyréteg-kromatográfiával történő ellenőrzés után) egyesítjük, és vákuumban bepároljuk. Ez a termék az l-N-[(S)-4-amino-2-hidroxi-butil]-kanamicin A. (75 mg 50% hozam). Vékonyréteg elektroforézis: Rf = 0,6 (Az elektrolit ecetsav és hangyasav 2 pH-értékű, egyenlő részarányú keveréke volt, és a 20 cm-es szilikagél lemez végei között 900 V feszültségkülönbséget alkalmaztunk 45 percig. A detektálást úgy végeztük, hogy a lemezt megszárítottuk, tercier-butil-hipoklorit ciklohexános oldatával bepermeteztük, megszárítottuk, lehűtöttük, és keményítő-káliumjodid-oldattal előhívtuk. Ilyen körülmények között a vonatkozási standard BB-K8 Rf értéke 1,0 és a kanamicin A Rf értéke 0,9). Az infravörös spektrum a BB-K8-ban 1635cm_1 -nél megfigyelhető amid-karbonil abszorpciós sáv hiányát igazolja. Optikai forgatóképesség: [a£s = +73° (c=l,0, H2 0). Tömegspektrometria: (tér-deszorpció) erős P+l csúcsot mutat m/e 572-nél. A termék egy mintáját az illékony penta-N-acetil-okta-O-trimetilszilil-származékká alakítottuk, ecetsavanhidriddel metanolban szobahőfokon, majd ezt követően hexametil-diszilazán és trimetilklórszilán 2:1 arányú elegyével szobahőfokon 24 óráig végzett kezeléssel. M+ talált 1357. A Cs6 Hii9N 5 0i 7 Si 8 összegképletre számított M+ 1357. Az analízis eredménye a C22 H 4 5N s Oi 2 • 2-1/2 H2 C0 3 összegképletre: számított: C =40,5%, H =6,9%, N = 9,6%, talált: C =40,1%, H =6,7%, N = 9,6%. 2. példa 100 mg butirozint (l-N-[(S)-4-amino-2-hidroxibutirilj-ribosztamicin) szabad bázisként 5 ml vízmentes trifluorecetsavban szobahőmérsékleten feloldunk. A feleslegben levő savat vákuumban szárazrapárlással eltávolítjuk, ekkor a trifluoracetát-sót üvegszerű termékként kapjuk meg. Ezt 10 ml száraz dietilénglikol-dimetiléterben (diglyme) felvesszük, és 10 ml 1 mólos tetrahidrofurános diburán-oldatot adunk hozzá. Tiszta oldatot kapunk, amelyet 18 órán át szobahőmérsékleten állni hagyunk. Az oldathoz további 5 ml diborán-oldatot adunk hozzá, és még 24 órán át szobahőfokon tartjuk. A feleslegben levő diboránt néhány csepp víz óvatos adagolásával elbontjuk, és a szerves oldószereket vákuumban, 50C°-on eltávolítjuk. A maradékot néhány csepp 2 n nátriumhidroxid-oldattal meglúgosítjuk, és a pH-ér-3
