171978. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciklusos kénvegyületek előállítására
171978 15 . 16 nálhatunk, előnyösen azonban izoprenalint, adrenalint, orciprenalint, izoetanint és azok gyógyászatilag alkalmazható sóit alkalmazzuk. Különösen előnyös tüdőtágító hatóanyagnak bizonyult az izoprenalin-szulfát. A tüdőtágító hatóanyagot előnyösen az (I) általános képletű hatóanyag súlyára vonatkoztatott 0,1-50 súly%-ban adjuk a készítményhez. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. Ahol az (I) általános képletű vegyületek olvadáspont-értékeit nem tüntettük fel, a vegyületek olvadáspontjuknál alacsonyabb hőmérsékleten bomlanak, vagy a vegyületek olvadáspontja a szokásos módszerekkel meghatározható értékeknél magasabb. A példákban a vegyületeket a „Ring Index" II. kiadás, 1960 (kiadó: The American Chemical Society) szakkönyv alapján neveztük el. Megjegyezzük, hogy az egyes vegyületekre, alkalmazott gyűrűszámozás nem minden esetben felel meg az (I) általános képletnél feltüntetettnek. 1. példa 3-Karboxi-tioxanton-10,10-dioxid A) lépés: Feniltio-tereftalonitril 1,46 g fémnátriumot 40 ml vízmentes metanolban oldunk, a kapott nátriummetoxid-oldathoz 6,92 g kétszer desztillált tiofenolt adunk, és a metanolt forgó bepárlón lepároljuk. A maradékhoz 50 ml dimetilszulfoxidot adunk, és az így kapott oldathoz 10,38 g nitrotereftalonitrilt adunk. A sötétbarna oldatot 2 órán át gőzfürdőn melegítjük, majd jégre öntjük. A kivált terméket leszűrjük és szobahőmérsékleten vákuumban szárítjuk. 106C°-on olvadó nyers terméket kapunk. Etanolos átkristályosítás után tiszta, lllC°-on olvadó feniltio-tereftalonitrilt kapunk. B) lépés: Feniltio-tereftálsav 6,73 g feniltio-tereftalonitril, 4,20 g nátriumhidroxid, 15 ml víz és 100 ml etanol elegyét visszafolyatás közben forraljuk. Az ammóniafejlődés beindulásával egyidőben megkezdődik a nátriumsó kiválása. Ekkor az elegyhez vizet adunk, és így a sókat oldatban tartjuk. 2 óra elteltével az etanolt lepároljuk, az elegyet vízzel 150ml-re hígítjuk, szűrjük, a szűrletet jég és fölöslegben vett sósavoldat elegyébe öntjük. A kivált terméket leszűrjük, vízzel mossuk és 110C°-on szárítjuk. A kapott feniltio-tereftálsav 328-331 C°-on szublimál. C) lépés: Tioxanton-3-karbonsav 7,10 g feniltio-tereftálsav és 50 g polifoszforsav ele gyét 2 órán át 210-215 C°-on tartjuk, eközben az elegyet időnként megkeverjük. A sötét elegyet vízbe öntjük, és a vizes elegyet forrásig melegítjük. A kivált zöldes terméket leszűrjük, vízzel mossuk és vizes dimetilformamidból átkristályosítjuk. 314-315 C°-on olvadó tioxanton-3-karbonsavat kapunk. Az anyalúgot térfogatának felére bepároljuk, majd vízzel elegyítjük. További terméket kapunk, op.: 313-314 C°. D) lépés: 3-Karboxi-tioxanton-10,10-dioxid 0,120 g tioxanton-3-karbonsav, 6,0 ml ecetsav és 0,12 ml 30%-os hidrogénperoxid-oldat elegyét 15 órán át visszafolyatás közben forraljuk. Az elegyet forrón szűrjük, és a szűrletet lehűtjük. A termék lassan kikristályosodik. A szilárd terméket leszűrjük és HOC 0-on szárítjuk. 0,102 g, 285-287 C°-on ' olvadó 3-karboxi-tioxanton-10,10-dioxidot kapunk. 2. példa 3-(5-Tetrazolil)-tioxantén-10,10-dioxid 20 A) lépés: 3-(5-Tetrazolil>tioxanton-10,10-dioxid 3-Karboxi-tioxanton-10,10-dioxidot tionilkloriddal reagáltatunk,' és a kapott savkloridot vizes 25 ammóniával kezeljük. 3-Karbamoil-tioxanton-10,10--dioxidot kapunk, op.: 292 C°. Ezt a vegyületet dimetilformamidban oldjuk, és tionükloriddal reagáltatjuk. A kapott tioxantén-3-ciano-9-oxo-10,10--dioxidot (op.: 282-283 C°) dimetilformamidos kö-30 zegben nátriumaziddal és ammóniumkloriddal kezeljük, majd a terméket átkristályosítjuk. 260-262 C°-on olvadó 3-(5-tetrazolil)-tioxanton-10,10-dioxidot kapunk. 35 B) lépés: 3-(5-Tetrazolil)-tioxantén-10,10-dioxid 1,25 g 3-(5-tetrazolil)-tioxanton-l0,10-dioxid, 2,50 g cinkforgács és 0,10 g higanyacetát keveré-40 kéhez 25 ml ecetsavat és 25 ml tömény sósavoldatot adunk, és a reakcióelegyet 2 órán át visszafolyatás közben forraljuk. Ekkor az elegyhez további 1,5 ml sósavoldatot adunk, és 4 órán át forraljuk. Az elegyet forrón szűrjük, a szűrletet 45 lehűtjük és vízzel hígítjuk. A kivált nyers terméket leszűrjük, metanolból háromszor átkristályosítjuk és vákuumban 80 C°-on szárítjuk. 233 C°-on bomlás közben olvadó 3-(5-tetrazolil)-tioxantén-10,10-dioxidot kapunk. Hozam: 0,21 g. ~* 50 Elemzés C 14 H 10 N 4 O2S képlet alapján: számított: C = 56,23%, H = 3,38%, N = 18,79%, talált: C = 55,91%, H = 3,48%, 55 N = 18,94%. 3. példa 60 3-Karboxi-7-etil-tioxanton-10,10-dioxid A) lépés: p-Etil-tiofenol 36 g etilbenzolhoz 10 C°-on, keverés közben 65 180g klórszulfonsavat adunk. Az adagolás alatt az 8
