171962. lajstromszámú szabadalom • Eljárás laktát-dehidrogenáz izomerjeinek egyidejű vagy külön történő meghatározásáram és diagnosztikai eszköz a meghatározás elvégzésére

3 171962 4 nősen meglepő, hogy csak savas pH-nál végzett mérésnél határozható meg az LDH—4 és az LDH-5 teljes mennyiségében. így savas pH-tarto­mányban végzett mérés esetében az LDH összes meghatározható izoenzimjeinek összmennyiségét op­timalizálhatjuk, és lehetővé válik, hogy az LDH—4 és az LDH—5 izoenzimeket külön-külön vagy egy­mással alkotott keverékük formájában, de más LDH-izoenzimekkel együtt is meghatározzuk. A fentiek alapján a találmány tárgya eljárás az LDH—4 vagy LDH—5 izoenzim vagy ezek egymás­sal vagy más LDH-izoenzimekkel alkotott keve­rékeinek meghatározására laktat és NAD+ piruváttá való reagáltatása útján. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a reagáltatást 6,0 és 6,5 közötti pH-értéken végezzük. Bár a reagáltatáshoz elégséges kis mennyiségű folyadék, a reagáltatást azonban célszerűen folyé­kony közegben hajtjuk végre. Megállapítottuk továbbá, hogy mintegy 6,3-6,4 pH-érték különösen alkalmas az LDH-4 és az LDH—5 egyidejű meghatározására, mely izo­enzimek például a hüvelyváladékban észlelhetők, bizonyos megbetegedések esetében. Előnyösen a laktat és az NAD reagáltatásához alkalmazott közegben nagy pufferkapacitást bizto­sítunk. Ez azzal az előnnyel jár, hogy pH 6-tól erősen eltérő saját pH-jú testfolyadékok vizsgála­tánál is a reagáltatáshoz, illetve meghatározáshoz szükséges optimális pH-érték tartható. A laktat és az NAD reagáltatását önmagában ismert módon közel 37 C°-on végezzük. A reagál­tatáshoz a koenzimek mennyiségét úgy állítjuk be, hogy elegendők legyenek optimális mértékben a vizsgált folyadékban jelenlevő összes izoenzim meg­határozásához. A későbbiekben még megadott ada­tokat figyelembe véve a koenzimek optimális mennyisége néhány rutinkísérlettel meghatározható. Az LDH meghatározása nagy jelentőségű külö­nösen testfolyadékok vizsgálata esetében. Míg egészséges embereknél ezen izoenzimek túlnyomó része a szövetekben található, addig abnormális szövetnövekedés, fehérvérűség vagy más megbete­gedések esetében az izoenzimek jelentős koncent­rációban megjelennek a vérszérumban vagy más testnedvekben. Különösen megállapítható, hogy patologikus elváltozások esetében a női genitalis traktus alsó részében a hüvelyváladékban ezek az izoenzimek megjelennek. A találmány szerinti meghatározási módszer bár­mely testnedvre alkalmazható. A vizsgálandó minta pH-értékének beállítása a minta saját pH-értékétől függ. Minden esetben azonban biztosítani szükséges a reagáltatáshoz 6,3—6,4, különösen mintegy 6,3 pH-értéket. Ennek megfelelően a meghatározás véghezviteléhez az alkalmazott tesztkompozíció összetételét megfelelően be kell állítanunk. Míg tehát az eddigiekben alkalmazott meghatá­rozásnál (lásd a korábban már idézett „Enzyma­tische Analyse" irodalmi helyet) pH-optimumként 8,3-8,9 tartományt írtak elő, a találmány értel­mében ettől a pH-tartománytól tudatosan eltérünk. Az ismert módszereknél feltételezhetően azért írtak elő bázikus pH-tartományt, mert a * LDH laktat + NAD ^ piruvát + NADH + H* 5 reakció során a laktat konvertálódásával sztochio­metrikus viszonyban egy proton képződik. Annak érdekében, hogy az LDH hatására jelentkező egyensúlyt jobbra eltolják, bázikus tartományban 10 dolgoztak. A találmány értelmében ezzel szemben például vérszérumban vagy vérplazmában végzett meg­határozás esetében a vizsgálandó próbát trietanol­amin és nátriumhidroxid alkotta pufferrel közel 15 6,3-6,4 pH-értékre pufferoljuk, és a kimutatáshoz alkalmazott tesztkompozíciót ugyanerre a pH-ér­tékre állítjuk be. A hozzávetőleges meghatározá­soknál 6,0 és 6,5 közötti pH-értéket állítunk be, majd úgy pufferolunk, hogy a meghatározásnál a 20 pH értéke 6,3-6,4-re álljon be. Szérumalbumin esetében önmagában ismert módon glutationt is adagolunk. Az LDH izoenzimjeit optimálisan pH 6,3-6,4 értéken lehet meghatározni, ha gondoskodunk 25 arról, hogy a LDH laktat + NAD+ ^ piruvát + NADH + H* reakció egyensúlyát e reakciót követő reakciókkal 30 jobbra toljuk. E célból a reakcióelegyhez fenazin­metoszulfátot adagolunk, amely az NADH koenzi­met állandóan oxidálja. A pH 6,0 és 6,5 között végzett mérés először teszi egyáltalán lehetővé az LDH—5 izoenzim teljes mennyiségben történő meg-35 határozását. Ennek azért van különös jelentősége, mert az LDH—5 izoenzim jelenléte rákos megbete­gedések jele, és így lehetőség nyílik rák korai felismeréséhez exakt és érzékeny módszer kidolgo­zására. 40 Bizonyos testnedvek esetében azonban a fen­tiekben ismertetett viszonyok mások, minthogy ezeknek a testnedveknek az optimális 6,3-6,4 pH-értéktől eltérő saját pH-értékük van. Ilyen testnedv a hüvelyváladék, amelynek pH-értéke kö-45 zel 4. A hüvelyváladék esetében tehát az alkal­mazott tesztkompozíciónak biztosítani kell az op­timális pH-értéket a végbemenő reakcióhoz, ami annyit jelent, hogy a tesztkompozíció pH-jának magasabbnak kell lennie és ez a pH azután a 50 hüvelyváladékkal való keveredés hatására 6—6,5 pH közötti értékre csökken. így a találmány szerinti eljárásban olyan teszt­kompozíciót alkalmazunk, amely laktátból, nikotin-55 amid-ademn-dinukleotidból (NAD) és az enzima­tikus NAD-reakció láthatóvá tételére egy tetrazó­liumsóból áll és amely olyan pH-értékre van puf­ferolva, hogy a vizsgálandó testnedvben végrehaj­tott tulajdonképpeni reakciónál 6,0 és 6,5 közötti 60 pH-érték, előnyösen, 6,3-6,4 álljon be olyan puf­ferekre, mint például a trietanolamin-nátriumhidr­oxid puffer vagy más savas, de foszfátpufferektől eltérő puffer. Száraz készítmény, vagyis száraz tesztkompozíció esetében ennek az említett pH-nak 65 a tesztkompozíció feloldódása után kell beállnia. 2

Next

/
Thumbnails
Contents