171943. lajstromszámú szabadalom • Aminopolikarbonsav-származékokat tartalmazó kompozíció bőrszövetek kozmetikai kezelésére
171943 8 Az így előállított kompozíciókat azokon a helyeken alkalmazzuk, ahol a mikroorganizmusok a nemkívánatos anyagokat előalítják. A menstruáció kellemetlen illatának kialakításában például a következő mikroorganizmusok játszanak szerepet: 5 gram-negatív mikroorganizmusok, így a Proteus mirabilis, a Klebsiella pneumoniae, Aerobacter aerogenes, Escherichia coli, Pseudomonas aeruginosa, stb. gram-pozitív mikroorganizmusok, így a Staphylococcus aureus, Streptococcus faecalis, stb. 10 gombák, így a Candida albicans, stb. Az izzadságszag kiváltásában a bőrön általában jelenlevő baktériumok játszanak szerepet, ezek közül legfontosabbak a Corynebacterium és a Staphylococcus törzsek. A Corynebacterium törzs családjait hozzák 15 általában kapcsolatba a bőr nemkívánatos gyulladásos állapotait előidéző savtermeléssel is. A találmány szerinti kompozíció segítségével a mikroorganizmusok savképző tevékenységét gátoljuk vagy megváltoztatjuk. A találmány lényegét nem érintő 20 feltételezésünk szerint az aminosav-származékok az enzimatikus zsírsav-termeléshez szükséges fémtartalmú kofaktort vonják el. A találmány szerinti kompozícióval a mikrobiális flóra károsítása nélkül tudjuk megelőzni és szabályozni a zsírsavtermelést. 25 A találmány szerinti aminosav-származékok hatásosságát a lipoidokból történő nemkívánatos zsírsavképződés gátlására gázkromatográfiás úton határoztuk meg, a szagtalanító hatást organoleptikus 30 módszerrel ellenőriztük A gázkromatográfiás elemzés során a mintát ismert savakkal hasonlítottuk össze. A következő eljárást alkalmaztuk: A mintát megsavanyítottuk, majd dietiléterrel 35 extraháltuk. Az éteres extraktumot Hewlett-Packard 7620A készülék segítségével gázkromatográfiás elemzésnek vetettük alá. Az adszorbenstöltet 126 cm (6 láb) x 2 mm belső átmérőjű üvegcsőben elhelyezett 80/100 mesh szemcseméretű 40 Pörapak QS volt. A készülék programját úgy állítottuk be, hogy az elemzést 135-235 C° hőmérséklettartományban, 40 C°/perc sebességű fűtés mellett végezze. Vivőgázként héliumot alkalmaztunk, nyomása 4,2 kg/cm2 , (60 psi) áramlási sebes- 45 sége 40 ml/perc volt. A találmány szerinti kompozíció menstruációs öltözéken elérhető szagtalanító hatását kvantitatív organoleptikus elemzési eljárással (a módosított arányskálájú organoleptikus értékelési módszerrel) 50 vizsgáltuk. Az értékelési eljárás lényege az, hogy organoleptikus értékelési skála segítségével a szagintenzitásra vonatkozó abszolút értéket rendelünk az 55 érzékelt szaghoz. Az eljárás segítségével tehát nemcsak két különböző környezetbe helyezett minta (például szagtalanítóval kezelt és kezeletlen vatta) között tudunk különbséget tenni, hanem mennyiségileg is tudjuk jellemezni a minták szagának 60 intenzitását. így például az egyik minta olyan szagtalanítószert tartalmazhat, amely sokkal erősebb hatású, mint amivel a másik mintát kezeltük - a szagerősség közötti különbség a fenti értékelési eljárással kimutatható. 65 Az értékelési eljárás első lépése a szaganyag küszöbkoncentrációjának meghatározása. A küszöbkoncentrációt a F. H. Steiger által az etilamin küszöbkoncentrációjának meghatározására kidolgozott, Weibull-eloszlást alkalmazó eljárással állapítottuk meg (Chemical Technology, 1, 225, 1971. április). A küszöbkoncentrációjú illatanyagot tartalmazó mintasorban keresik azt a koncentrációszintet, amelyet az érzékelést végző személyek önkényesen megadott százaléka még érzékelni tud. Jeleri értékelésnél ennek a százaléknak a megfigyelésekre vonatkozólag összegezett 50%-ot vettük. Az így meghatározott koncentrációküszöb függ az illatanyagtól és a minta értékelési eljárás feltételeitől. A jelen értékelésnél az értékelést végző személyeket az alábbi felépítésű szagmintavételi edények egy sorozatával láttuk el: A szagmintavételi edény áttetsző, 0,568 liter (1 pint) űrtartalmú, csavaros polietilén-fedéllel ellátott polietilén edény volt. Az edény belülről polietilén zacskóval volt bélelve. Az edény a doboz nyílására fejjel felfelé Büchner tölcsért helyeztünk olyan módon, hogy a tölcsér alsó, szűk része benyúlt a dobozba. A mintát belehelyeztük az edénybe, az edényt befedtük a helyreillesztett Büchner-tölcsérrel és a tölcsér széles felső peremére óraüveget helyeztünk. A mintát a behelyezés után 1 órán keresztül hagytuk kiegyenlítődni a környezettel. A küszöbkoncentráció meghatározására a meghatározott töménységű vizes oldattal reprezentált mintákból 3—3 ml-t töltöttünk be a mintavételi edénybe. A mintákat körülbelül 30 nőnemű értékelő személynek mutattuk be olyan módon, hogy a mintasorozat nulla koncentrációjú (csak vizet tartalmazó) mintával kezdődött. Az értékelőket felkértük, hogy válasszák ki a már észlelhető szaggal rendelkező első mintát. Az értékelők minden egyes mintába beleszippantottak, a minták között 30 másodperc szünetet tartottak. Az összegyűjtött értékelési adatoknál összesítettük az egyes koncentrációszinthez tartozó százalékos érzékeléseket. Az így összeállított adatokat az említett Steiger közlemény szerint Weibull-eloszlás szerint vonalazott lapon összesítettük úgy, hogy a koncentráció az abszcissza, a minta összesített százalékos észlelése az ordináta volt. A grafikon alapján megállapítottuk az 50%-os értékhez tartozó koncentrációt, a továbbiakban ezt tekintettük a szag küszöbértékének. A küszöbérték meghatározása után a módosított arányskálájú eljárással kalibrációs görbét vettünk fel. Ugyanebben a mintaértékelési berendezésben mintasorozatot állítottunk össze, majd az értékelést végző személyektől azt kértük, hogy szíveskedjenek meghatározni, hogy a minta szagintenzitása véleményük szerint hányszorosa a küszöbkoncentrációnak (a továbbiakban szagegységnek). Az egyik vizsgált mintát a küszöbkoncentrációnál húszszor erősebb szagúnak találták (20 szagegységű minta). 4
