171943. lajstromszámú szabadalom • Aminopolikarbonsav-származékokat tartalmazó kompozíció bőrszövetek kozmetikai kezelésére

171943 9 10 A szabványos arányskaia eljárás szerint felkértük az értékelést végző személyeket, hogy az eléjük helyezett mintákhoz az egymáshoz arányított szagintenzitás alapján rendeljenek hozzá egy értéket. Az értékelők tetszés szerinti értékeket adhattak meg az illatokra vonatkozólag. így például egy értékelő a legerősebb szagot 10 ponttal értékelte, ennek megfelelően a fele olyan erős szagú minta pontszáma 5 volt. Az összesített adatok minden egyes értékelőre és mintasorozatra vonatkozólag adatsorozatot képeztek az értékelő egyéni skálája alapján. Az összesítés során a húszszoros küszöbérték-koncentrációt tartalmazó mintához 100-as skála-értéket rendeltünk, majd az értékelők értékeléseit úgy számítottuk át, hogy a fenti koncentrációra vonatkozó értékelésük 100 legyen. Az említett értékelő (aki 10 pontot adott a fenti koncentrációjú illatra vonatkozólag) az átszámítás után 50 skálaértékkel értékeli a második mintát. Az így átszámított adatok mind a küszöbérték sokszorosát tartalmazzák és ugyanazon skála (20-szoros koncentráció = 100) szerint megadják az egyes értékelők különböző mintákra vonatkozó értékeléseit. Ezután minden egyes mintára vonatkozólag kiszámítottuk a skálaértékek geometriai átlagát és ezt az értéket tekintettük a küszöbérték megfelelő többszörösét reprezentáló minta arányértékének. Ha az értékarányt és a koncentrációküszöbérték többszöröseit kétszer logaritmikus papíron ábrázoltuk olyan módon, hogy az előbbi tényező az ordináta, az utóbbi az abszcissza volt, akkor a koncentrációküszöb 3-20-szorosa közötti pontok kitűnő regressziós jellemzőkkel rendelkező egyenest adtak. Azt találtuk, hogy függetlenül a szaganyagot képező amin fajtájától, a fentiek szerint felvett kalibrációs görbék illeszthetők egymásra. Az izovajsavra vonatkozólag fenti módon felvett görbét szintén illeszthettük az aminők kalibrációs görbéjére. Ennek következtében nem jelentett zavaró tényezőt az, hogy a továbbiakban ismertetendő tesztekben vizsgált szaganyagok a kalibrációs görbe illatanyagaitól különböznek. Az így kapott kalibrációs görbét a továbbiakban a tetszés szerinti környezetbe helyezett tetszés szerinti szaganyag szagintenzitásának értékelésére felhasználtuk. Függetlenül attól, hogy a vizsgált szaganyag kezeletlen cellulóz szálasanyag vagy szagtalanító anyagot tartalmazó szálasanyag volt, a fenti eljárás segítségével összehasonlítást végezhettünk a vizsgált minták egymásra vonatkoztatott relatív szagintenzitására és az egyes minták abszolút szagintenzitására vonatkozólag. A fenti szagintenzitások megállapítására a szagértékelést végző személyeknek olyan mintasorozatot mutattunk be, amelynek egyik tagja az az ismert koncentrációjú oldat volt, amelyet már a kalibrációs görbe felvételénél alkalmaztunk. Ilyen mintának a küszöbkoncentráció húszszorosának megfelelő töménységű oldatot választottuk (arányértéke a kalibrációs görbén : 100). Az értékelést végző személyeket felkértük a mintasorozat értékelésére az általuk előnyösnek talált skála segítségével. A fenti standard mintának adott számérték segítségével az értékelési skálákat ezúttal is azonos léptékűre számítottuk át a már ismertetett módon. (Ha például egy értékelő a standard mintának 50 pontot, egy másik mintának 5 pontot adott, akkor az átszámítás után a minták 5 pontszáma 100, illetve 10 volt). A kalibrációs görbe segítségével, ezután meg lehetett állapítani, hogy a második mintára vonatkozólag most már arányos értéknek tekinthető 10 pont a küszöbérték-koncentráció hányszorosának felel meg. Ha a 10 kalibrációs görbéből a szóbanforgó mintára vonatkozólag például 1,2-t olvasunk le, ez azt jelenti, hogy az ismeretlen minta szagának intenzitása a küszöbkoncentrációnál 1,2-szer töményebb oldat standard körülmények között mért szaginten-15 zitásával azonos. A találmány szerinti kompozíció értékelésére előkísérletként meghatároztuk a menstruációs folyadék foszfolipoid-tartalmát és megvizsgáltuk a menstruációs folyadék szokásos mikrobiális flórá-20 jának rosszillatú zsírsavtermelését. Az elemzés során a foszfolipoidokat először perklórsawal melegítettük és így a molekula szerves csoportjait oxidáltuk, majd a foszforsavrészt 25 kékszínű foszfomolibdáttá alakítottuk át. Ezt a terméket kolorimetriásan könnyen meg lehet határozni (lásd. Bray's Clinical Methods, szerk. Bauer és munkatársai, 17, kiadás, C. W. Mosby, 1969). 10 menstruációs folyadékból származó mintát 30 összekevertünk és az ismertetett módszerrel meghatároztuk a folyadék foszfolipoid-tartalmát. Az analízis szerint a folyadékban 2250—4140 ppm foszfolipoid van (a folyadék 0,2 - 0,4%a). A menstruációs folyadékban általában előforduló 35 mikroorganizmusok rosszillatú zsírsav-termelésének megvizsgálására menstruációs folyadékból elkülönített mikroorganizmusokkal steril embervér-mintákat oltottunk be, a mintákat inkubáltuk, majd gázkromatográfiás analízisnek vetettük alá. 40 A meghatározás során a menstruációs folyadék helyett vért alkalmaztunk tápközegnek, mivel a steril vér könnyen rendelkezésre áll és mivel a tenyésztést célszerű steril közegben végezni. 45 A menstruációs folyadék fenti kísérletben vérrel történő helyettesítését az az ismert tény teszi lehetővé, hogy a vér szintén tartalmaz triglicerideket. A helyettesíthetőség megvizsgálására hat sze-50 méllyel előzetesen kísérletet végeztünk: a személyek vérének és menstruációs folyadékának összes foszfolipoid-tartalma 2807, illetve 2771 ppm volt átlagosan. A vizsgálat módszere a következő volt. 55 Steril teljes embervérből 2,5 ml-es mintákat 0,2 ml olyan baktériumok szuszpenziós tenyészetével oltjuk be, amelyeket előzetesen ismert módszerrel menstruációs folyadékból különítettünk el. A mintákat és a kezeletlen kontrollmintát 37 C°-on 60 inkubáljuk vízfürdő segítségével, 200 ford/perc sebességgel végzett rázatás mellett 24 órán keresztül. A mintákat ezután gázkromatográfiás elemzésnek vetjük alá. Az eredményeket az „A" táblázatban tüntettük 65 fel. 5