171932. lajstromszámú szabadalom • Kerékköpeny

5 171932 6 Hasonlóan előnyös ha a kerékköpenyt úgy képezzük ki, hogy annak a mereidián szerinti profilja konkáv és a futófelületbe épített merevítő réteg már említett kiugró nyúlványát radiális irányban belül befedő gumiágyazat irányába néz. A találmány szerinti megoldásnak ez a kiviteli példája lehetővé teszi azt, hogy a megkívánt mértékben lehessen a futófelületi merevítő réteget, illetve annak kiugró széleit a kerékköpeny oldalsó tartományairól áttételeződő kedvezőtlen hatásoktól elszigetelni, sőt csökkenteni lehet a nyúlványok vastagságát. A futófelületbe beépített merevítő réteg nyúlványának radiális irányban vett belső felülete és a köpeny széle között mutatkozó öblösödést ki lehet tölteni olyan gumival, melynek előnyösen 80-200 g/mm2

a szakítószilárdsága 100%-os nyúlás mellett. A kerékköpeny futófelületét természetesen ojyan felületi bordázattal kell kiképezni, -amely megfelel a köpeny rendeltetésének. A kerékköpeny futófelületi merevítő rétegének a találmány szerinti megoldásnak megfelelő kiugró részét burkoló gumi lehet sima, de lehetnek rajta keresztirányú kiugró bordák, melyeknek az a célja, hogy például a kiugró részt ezek a bordák merevítsék, vagy hogy a merevítő réteg nyúlványának tartományában keletkező hőt elvezessék, ill. a környezetnek kedvezőbb hatásfokkal adják át. Ami pedig a futófelület nyúlványát axiális irányban kívülről bevonó gumit illeti, ennek előnyös vastagsága (axiális értelemben mérve) 1—10%-át teszi ki a futófelület félvastagságának azon a részen, ahol a futófelületi merevítő réteg a futófelületből kiemelkedik. Jóllehet sokkal gazdaságosabb, ha a találmány szerinti megoldásnak megfelelően kialakított és a futófelületből kiálló részt bevonó gumi anyagát ugyanazon gumiféleségből választjuk ki, amely magát a futófelületet vagy a kerékköpenyt oldalt is bevonja, ez nem zárja ki azt, hogy a futófelületet bevonó gumitól különböző gumit választunk, például olyan gumit, amelyet a merevítőréteg elemi rétegeinek kalanderezésénél alkalmaznak, vagy amelyet a merevítő rétegek közé építenek be, - amint erről fentebb már tettünk említést a találmány szerinti megoldás egyik kiviteli példája kapcsán. Ha a találmány szerinti megoldásnak megfelelő merevítő réteget olyan futófelületi kiképzéssel kombináljuk, melynek legalább egy olyan válla van, mely a kerékköpeny legnagyobb, axiális irányú vastagságának felel meg (az 1 452 787 sz. francia szab. szerint) akkor is igen érdekes eredményhez jutunk. Jóllehet előnyös a találmány szerinti megoldásokból azt a kiviteli példát kiválasztani, mely szerint a futófelületbe beépített merevítő réteg két nyúlvánnyal van ellátva, — anélkül, hogy az így kialakított merevítő rétegnek szimmetrikusnak is kellene lennie, — vagy legalábbis a kerékköpeny profiljának szimmetriasíkjához viszonyítottan kell szimmetrikusnak lennie - a találmány szerinti megoldást úgy is ki lehet alakítani, hogy a futófelületi merevítő rétegnek egy nyúlványa legyen csak. Ebben az esetben — és találmányunk erre is vonatkozik —a futófelületi merevítőrétegnek csak egy nyúlványa van, ekkor a találmány szerinti megoldásnak megfelelően felépített kerékköpenyt úgy kell felszerelni, hogy a köpeny nyúlványa a jármű belseje felé essen. Ez az elrendezés kedvező, bármilyen is legyen az a talaj, amelyen a kocsi halad (út, ösvény, földút, stb). Később ismerték csak fel, hogy a futófelületi merevítő rétegnek a jármű felé néző széle az oka annak, hogy a merevítő 5 réteg elemi rétegei egymástól elválnak vagy egyéb meghibásodás éri őket, melyeket külső behatások (kavics, éles kő) okoznak. Olyan kerékköpenyek esetében, melyeknek legalább részben nem műúton kell haladni, olyan kerékköpeny-kombináció felel 10 meg a legjobban, melyben egyrészt a találmány szerinti megoldásnak megfelelő nyúlvány van kiképezve a kerékköpenynek a kocsi felé eső oldalán, másrészt viszont az 1 452 787 számú francia szabadalmi leírás szerinti külső köpenyfelülete van. A 15 futófelület tartományába beépített merevítő rétegnek egy nyúlvánnyal történő kialakítása egyaránt végrehajtható olyan kerékköpenyeknél, melyek a kerékagyra párosával, jóllehet a két kiugró résszel kiképzett kerékköpeny ez esetben jobb eredményeket 20 mutat fel. Ha pedig olyan kerékköpenyt kívánunk konstruálni, amely nem sima útburkolatra van szánva, annak a futófelületébe beépített merevítő rétegét úgy is ki lehet képezni, hogy egyrészt a merevítő réteg ugyan-25 azon oldalán, a futófelületet az 1 452 787 francia szabadalom szerint alakítjuk, s ugyanakkor a találmány szerinti nyúlványt is meghagyjuk. Előnyös még ilyenkor az is, hogyha a kerékköpeny gumiburkolatának oldalszegélyét - mely a futófelületi merevítő 30 réteg rnár több ízben említett nyúlványához radiálisán csatlakozik — radiális irányú bevágásokkal helyettesítjük, hogy ezáltal a futófelületi merevítő réteg kiálló nyúlványára a kerékköpeny oldala által felvett reakciós hatások ne tételeződjenek át. Egy másik lehet-35 séges megoldás szerint a radiális irányú belső részt igen rugalmas gumiból képezzük ki (amint erről fentebb már tettünk említést). A leírás alábbi részében olyan kiviteli példákat ismertetünk, amelyek a találmány különböző kiviteli 40 módozatait mutatják be, azonos gondolatból kiindulva. A kiviteli példák tehát semmiképpen sem lehetnek korlátozó jellegűek a találmányra nézve. E kiviteli példákat részletesen a leíráshoz mellékelt ábrákon mutatjuk be. A rajzokon az 45 1. ábra a találmány szerinti kerékköpenyt keresztmetszetben mutatja be, az 1A ábra az 1. ábrán A-val jelzett részt kinagyítva ábrázolja, a 50 2., ábra szintén keresztmetszetben mutat be egy, a találmány szerinti kiviteli példának megfelelő kerékköpenyt, a 3. ábrán a 2. ábrával analóg metszetrajzon egy további kiviteli példán látjuk a találmány szerinti 55 kerékköpenyt, a 4, 5. és 6. ábrákon az 1A ábrával analóg, további, kiviteli példákra utaló kinagyított köpenyrészleteket láthatunk, a 7. ábra szintén keresztmetszetben mutat be, az 1. 60 ábra szerinti radiális kerékköpenyt, amint az a talajjal érintkezik. Az 1. ábrán látható 1 kerékköpenybe van beépítve a 2 szövetváz, a 3 és 4 szálszövedékekből álló 65 merevítő réteg, mely 3A, 4A, szövedékvégek (lásd az 3