171925. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés aszinkron logikai hálózattal együttmüködő szinkron logikai rendszer vezérlésére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALALMAÍíYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1975.1. 15. (MA-2641) Közzététel napja: 1977. XI. 28. Megjelent: 1978. XI. 30. 171925 Nemzetközi osztályozás: G06F 13/00, H 03 K 3/286 ^*, Feltalálók: Báti Ferenc villamosmérnök 7%, Bogdány János villamosmérnök 22%, Elek György villamosmérnök 7%, Ló'rincze Géza villamosmérnök 22%, Nyitrai Zoltán villamosmérnök 7%, Törő Ferenc villamosmérnök 13%, Vajda Ferenc villamosmérnök 13%, Budapest, Szűcs Attila villamosmérnök 9%, Miskolc Tulajdonos: MTA Központi Fizikai Kutató Intézete, Budapest Kapcsolási elrendezés aszinkron logikai hálózattal együttműködő szinkron logikai rendszer vezérlésére 1 Mint ismeretes, szinkron logikai rendszerekben külön vezérlőegység gondoskodik az állapotváltozások megfelelő időpontban történő végrehajtásáról. Legegyszerűbb esetben ez úgy történik, hogy az egyes állapotváltozások azonos időközön- 5 ként követik egymást. Gyakran előfordul azonban, hogy a szinkron logikai rendszer aszinkron logikai hálózattal kerül kapcsolatba. Ennek a gyakoriságát támasztja alá az a tény is, hogy az aszinkron adatátvitelt használó 10 szinkron belső működésű számítógép igen gyakori módja a számítógépek és a hozzájuk csatolt perifériás egységek közötti kommunikáció megoldásának. Az aszinkron logikai hálózattal együttműködő 15 szinkron logikai rendszer vezérlésénél azonban felmerül néhány probléma. Az aszinkron hálózattal nem kommunikáló szinkron rendszer vezérlésére egy állandó periódusidejű jelforrás is elegendő, mely biztosítja, hogy az egyes állapotok azonos 20 időközönként kövessék egymást. Ez az egyébként igen egyszerű megoldás azonban nem alkalmas arra, hogy aszinkron hálózattal együttműködő szinkron logikai rendszert vezéreljen. Ugyanis az ilyen szinkron rendszerek olyan állapotokkal is rendelkeznek, 25 melyeket az illető állapotba lépés pillanatában még nem ismert időpontban hagyhatják el, azaz ilyenkor a szinkron rendszer mindaddig nem folytathatja a szekvenciát, amíg a szükséges válaszjel az aszinkron hálózattól meg nem érkezik. Az említett 30 állandó periódusidejű jelforrás tehát ezért nem alkalmas az aszinkron hálózattal együttműködő szinkron logikai rendszer állapotának vezérlésére, mert csupán a szinkron rendszer kizárólagos ismeretében nem tudjuk megadni minden egyes állapot szükséges időtartamát. Olyan vezérlést kell tehát biztosítani, amely az állapotváltozásokat nem feltétlenül azonos időközönként hozza létre, hanem bizonyos állapotokban a továbblépést az együttműködő aszinkron hálózat válaszjelétől teszi függővé. Az aszinkron logikai hálózattal együttműködő szinkron logikai rendszerek vezérlésére kialakult néhány általánosan használt megoldás, melyek azonban nem minden szempontból elégítik ki a követelményeket. Az ismert megoldásokban rejlő hiányosságok tulajdonképpen két csoportra oszthatók: az egyik az, hogy az aszinkron rendszer tervezésével kapcsolatban bizonyos korlátozásokat kell tennünk, a másik pedig az, hogy a szinkron rendszer működési sebessége csökken. Az első hiányosság nehézkessé teszi az aszinkron rendszer tervezését és sok esetben többlet-áramkörök használata válik szükségessé. A második hiányosság talán még kellemetlenebb következményeket von maga után, ez ugyanis a működési sebesség sokszor nagy fáradsággal megvalósított növelését teszi tönkre. A probléma tehát úgy vetődik fel, hogy olyan kapcsolási elrendezésre van szükség, amely aszinkron logikai hálózattal együttműködő szinkron lo-171925