171925. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés aszinkron logikai hálózattal együttmüködő szinkron logikai rendszer vezérlésére

3 171925 4 gikai rendszer állapotvezérlését képes ellátni az említett hiányosságok kiküszöbölésével, azaz oly módon, hogy az aszinkron rendszer tervezésével kapcsolatban ne kelljen korlátozó feltételeket tennünk, valamint a szinkron rendszer működési sebessége csak jelentéktelen mértékben csökkenjen. Ezt a célkitűzést valósítja meg a találmány tárgyát képező kapcsolási elrendezés. A találmány tárgya kapcsolási elrendezés aszinkron logikai hálózattal együttműködő szinkron logikai rendszer vezérlésére, amely két ÉS—NEM-kapuból felépített bistabil multivibrátort, művonalat és a művonal végén illesztő ellenállást tartalmaz. A találmány szerinti megoldás azon a felismerésen alapszik, hogy egy R—S funkcióval rendelkező bistabil multivibrator működése során a két stabil állapotán kívül felvesz egy harmadik kvázistabil állapotot is. Ez akkor következik be, amikor a bistabil multivibrator mindkét — beíró és törlő — bemenetére egyidőben jelet adunk. Ebben az esetben mindkét kimenete logikai 1-szintre kerül. Ezt a logikailag nem értelmezett állapotot használjuk fel a feladat megoldására. Ezzel az intézkedéssel a működési sebességet növeljük és áramköröket takarítunk meg. Az ismert és a találmány szerinti megoldást, valamint azok idődiagramját a rajzok szemléltetik: Az 1—3. ábra az ismert megoldásokat, a 4. ábra az ismert megoldás idődiagramját, az 5. ábra a találmány szerinti megoldást, a 6. ábra a találmány szerinti megoldás idődiagramját, a 7—8. ábra a találmány szerinti megoldás két kiviteli alakját mutatja. Az 1. ábrán látható ismert megoldásban az állandó periódusidejű impulzus-sorozatot előállító szabadonfutó 1 oszcillátor kimenőjele a 2 jelformáló bemenetére jut. A 2 jelformáló kimenetén a szinkron rendszer vezérléséhez szükséges kitöltési tényezőjű jelsorozatot kapunk. A 2 jelformáló alkalmazására azért van szükség, mert a szabadonfutó oszcillátorok olyan kitöltési tényezőjű jelet hoznak létre, mely általában nem alkalmas a szinkron rendszerek vezérlésére. A 2 jelformáló kimenetéről jövő jelsorozatot a 3 kapuáramkör a k kimenetre kapcsolja, ha a tiltó f bemenetén nincs jel. A k kimenet jele vezérli a szinkron logikai rendszert. Ha az együttműködő aszinkron hálózat a tiltó f bemeneten jelet küld, a 2 jelformáló kimenetén nyert jel nem jut a k kimenetre, ily módon meggátolva a szinkron rendszer következő állapotba lépését. Ilyen esetben a szinkron rendszer csak akkor kap újabb vezérlő jelet a k kimeneten, amikor az együttműködő aszinkron hálózat a tiltó f bemeneten a jelet megszünteti. Amennyiben a tiltó f bemeneten levő jel nem szűnik meg az 1 oszcillátorra jellemző periódusidő által meghatározott lehetséges legkorábbi állapotváltási időpontig, az állapotváltás a tiltó f bemenet jele megszűnésének hatására jön létre. A tiltó f bemeneten levő jelnek mindenképpen a következő állapotvátásnak a 2 jelformáló kimenő jele által megszabott lehetséges legkorábbi időpontjáig ki kell alakulnia. S Az 1. ábrán látható megoldás egyik hiányossága, hogy a 3 kapuáramkör tiltó f bemenetére érkező jel megjelenésének és megszűnésének időpontjára bizonyos korlátozásokat kell tennünk annak érdekében, hogy a 3 kapuáramkör k kimenetén levő 10 vezérlő jel ne szenvedjen jelalak-torzulást. A tiltó f bemenet logikai jelszintjének nem szabad azon időközben változnia, amikor a 2 jelformáló kimenő jelének pillanatnyi értéke olyan, hogy ettől a 3 kapuáramkör k kimenetén levő logikai jelszint meg-15 változhat. A tiltó f bemenet jelének előállítására vonatkozó ezen feltételt figyelembe kell venni a szinkron logikai rendszer tervezése során. Az 1. ábrán megadott elrendezésnek van egy másik hiányossága is. Mivel a megfelelő periódus-2o idejű vezérlő jelsorozatot egy állandóan járó oszcillátor adja, a tiltó f bemeneten kapott jel megszűnését általában nem követi azonnal a szinkron logikai rendszer továbbindításához szükséges, a 3 kapuáramkör k kimenetén megjelenő jelváltozás. Ez 25 a tény kedvezőtlen esetben egy periódusidőnyi időveszteséget okoz. Az egyik hátrányt csökkenti a 2. ábrán bemutatott másik ismert megoldás, amely előnyösebb tulajdonságait a 4 időzítő elem és az 5 mintavevő 30 egység beiktatása révén éri el. A 2 jelformáló kimenő jele, az 1. ábrán látható elrendezéssel ellentétben, nemcsak a 3 kapuáramkörhöz jut el, hanem a 4 időzítő elemet is indítja. A 4 időzítő elem a bemenetére jutó jel hatására a 35 beállított idő múlva kimenő jelet szolgátat, amely az 5 mintavevő egységet vezérli. Az 5 mintavevő egység a 4 időzítő elem kimenetéről érkező jel megjelenésének hatására mintát vesz a tiltó f bemenet logikai jelszintjéből és a mintavételezés ered-40 menyét a 3 kapuáramkörrel közli. Az 5 mintavevő egység kimenő jele tehát felveszi a tiltó f bemeneten levő jelnek a 4 időzítő elem kimenő jelének megjelenésekor mutatott logikai szintjét. Az 5 mintavevő egység kimenő jele a 3 kapuáramkört ve-45 zérli oly módon, ahogyan az 1. ábrán bemutatott elrendezésnél a tiltó f bemenet jele vezérli a 3 kapuáramkört. A 2. ábrán bemutatott elrendezést alkalmazva, a tiltó f bemenetre érkező jel megváltozására vonat-50 kozó korlátozó feltételtől bizonyos mértékig eltekinthetünk. A tiltó f bemenet és a 3 kapuáramkör egyik bemenete közé beiktatott 5 mintavevő egység ugyanis biztosítja, hogy a tiltó f bemeneten levő jel logikai szintje bármelyik állapotváltást kö-55 vetően mindaddig közömbös, amíg a mintavételezés meg nem történik. A 4 időzítő elemet a 2 jelformáló kimenő jele minden periódusban egyszer indítja és a mintavételezés időpontját úgy kell megválasztani és a 4 60 időzítő elemnél beállítani, hogy az a 2 jelformáló kimenő jele által meghatározott, várható következő állapotváltás előtt megfelelő időpontban következzék be. Figyelembevéve az időzítő elem várható bizonytalanságát, megbízható működést biztosító 65 időzítést beállítva, a tiltó f bemeneten levő jel 2