171896. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fényképészeti anyagok roncsolásmentes vizsgálatára

9 171896 10 berendezés apertúráját a vizsgált anyagból kilépő szórt sugárzás kilépési pontjának közvetlen köze­lében elrendezett fényvezetőrúd tovább javítja, minthogy így a szórt sugárzás nagyobb hányada mérhető. Ugyancsak előnyös, hogy a találmány szerinti megoldásnál példaképpen 1,25 m-ig terjedő széles­ségű anyagpályák folytonos, a teljes pályatarto­mányra kiterjedő vizsgálatának biztosítása mellett a letapogatósugárzás egyenletes intenzitását techni­kailag egyszerűen belátható és befolyásolható esz­közökkel lehetett elérni, ahol is nemcsak a letapo­gatósugárzás intenzitásváltozásainak, hanem az op­tikai rendszer időbeni hatásfokváltozásainak és az érzékelőelemek érzékenységváltozásainak hatásai is kiszűrhetőkké váltak. Ennek következtében azonos optikai sűrűségű vizsgálandó fényképészeti anyag esetében biztosított, hogy az érzékelőelem azonos villamos kimenőjeleket ad, s ezzel ismét csak a mérési eljárás érzékenysége és a vizsgálandó anyag hibahelyeinek feltárási biztonsága növelhető. Járulékos előnyként jelentkezik a találmány sze­rinti megoldásnál, hogy a vizsgált anyag által köz­vetlenül visszavert, erősen irányfüggő sugárzás alkal­mazása következtében a letapogatósugárzás inten­zitását példaképpen a már megvilágított és elő­hívott fényképészeti anyagok hibahely-feltárásánál alkalmazható sugárzás intenzitásánál alacsonyabbra is megválaszthatjuk, és az ennek ellenére alkalmas a vizsgált anyagpálya felületi hibahelyeinek megál­lapítására. A nagyfokú érzékenység magyarázata, hogy a közvetlenül visszavert sugárzás a szükséges­nél nem nagyobb apertúrájú érzékelőelemet felületi hibahely letapogatása esetén legalább kétszer be­járja, és a jelentkező jeleket önmagában ismert logikai áramkörök segítségével dolgozzuk fel. A felületi hibahelyek feltárására diszkrét mérési el­járás alkalmazása következtében elérhetővé vált, hogy a felületi érdesség csekély, a vizsgálandó anyag minőségét egyébként nem roncsoló inga­dozásai, amelyek azonban az anyag által visszavert sugárzás intenzitásának változásait eredményezhetik, a megfelelő érzékelőelem villamos kimenőjelének megváltozását nem vonják magukkal. A fentieken túlmenően a vizsgálandó anyagpályát továbbító rendszer, illetve az utóbbiról adott esetben az anyagpályára átadott csekély mértékű rezgések ugyancsak nem jelentkeznek látszólagos hibahely­ként. A találmány lényegét az alábbiakban a talál­mány szerinti eljárást foganatosító konkrét példa­képpeni kiviteli alak kapcsán a mellékelt rajzok alapján részletesen is ismertetjük, ahol az l.ábra a vizsgált anyagpálya felületéről visszavert letapogatósugárzás sugármenetének váz­lata a beesési vonal helyének érzékeltetésével, a a 2. ábra az anyagpályának a letapogatási hely közelében vett vázlatos részmetszete a terelőelem és a fényvezetőrúd feltüntetésével, a 3. ábra a sűrűségetalon elrendezése a fény­vezetőrúdon és a hozzátartozó szabályozórendszer vázlata, a 4. ábra az anyagpályával visszavert letapogató-5 sugárzás sugármenetének vázlata hibátlan anyag­felület esetén, a 4a. ábra a 4. ábra kiemelt részlete, az 5. ábra az .anyagpálya felületéről visszavert letapogatósugárzás sugármenetének vázlata felületi 10 hibahely esetén, amely az érzékelőelemben kimenő­jelet ébreszt, míg az 5a. ábra az 5. ábra kiemelt részlete. 1 sugárforrásból kiinduló 2 sugárnyalábot 3 szű-15 rőrendszerben oly módon szűrünk, hogy egyrészt a vizsgálandó fényképészeti anyag valamely érzékeny­ségi tartomány-hézagának, másrészt a fényképészeti szempontból inaktív, áttetszőségingadozásaik révén a fényképészeti anyag minőségét hátrányosan nem 20 befolyásoló segédrétegek áttetszőségmaximumának megfelelő hullámhosszúsághoz közel eső hullám­hosszúságú sugárzást nyerünk. A 3 szűrőrendszer úgy van kiképezve, hogy különböző, eltérő fény­képészeti anyagok vizsgáihatósága érdekében 25 könnyen cserélhető. Megjegyezzük, hogy a talál­mány szerinti berendezés olyan kiviteli alakja is elképzelhető, amelynél 1 sugárforrásként változtat­ható hullámhosszúságú lézert alkalmazunk, amely utóbbi esetben a 3 szűrőrendszer elhagyható. A 30 fentiekben körvonalazott tulajdonsággal bíró 4 le­tapogatósugárzás 5 résblendén és 6 optikán halad át, mielőtt a 7 tükörrendszert eléri, ahol is az utóbbit a rajzon erősen leegyszerűsített formában ábrázoltuk. A 4 letapogatósugárzásnak a vizsgá-35 landó szalagjellegű 8 anyagpálya mozgásirányára keresztirányú mozgatása mellett a 7 tükörrendszer a 4 letapogatósugárnak a 8 anyagpályára történő 26a beesési szögét is meghatározza. Az 5 résblen­dét 9 hengerlencse segítségével 10 sugárbeesési 40 helyként képezzük le a szalagszerű 8 anyagpályára, és a 7 tükörrendszer formájában integrált tükör­poligon segítségével soronként olyan sebességgel mozgatjuk a 8 anyagpályához viszonyítva, hogy az ultrarövid időeffektus kihasználásával a 8 anyag-45 pályában a 4 letapogatósugárzás még nem hoz létre látens képet. A 10 sugárbeesési hely és a 8 anyag­pálya viszonylagos elmozdulása oly módon választ­ható meg, hogy még a 8 anyagpálya gyártási sebességeinek tartományába eső, az anyag foly-50 tonos, teljes tartományra kiterjedő vizsgálatát biz­tosító sebességek esetében is olyan nagy legyen, hogy a 11, 12 érzékelőelemek felső határfrekven­ciával meghatározott zaja 1,25 m széles, 1 mm2 felületű hibahelyekkel rendelkező 8 anyagpálya fel-55 bontóképességét is az említett méretű hibahelyek nagy biztonságú feltárása mellett biztosítsa. A vizsgált 8 anyagpálya belső és felületi hiba­helyeinek nagy biztonsággal történő megállapítása 60 szempontjából további feltételt képez a 8 anyag­pálya által visszavert 14 sugárzás és a 8 anyag­pályán átmenő 13 sugárzás egyidejű érzékelhető­sége. A vizsgált 8 anyagpálya nemkívánatos lengé­seinek, lebegéseinek elkerülése érdekében a 8 65 anyagpályát a 4 letapogatósugárzás 10 beesési he-5

Next

/
Thumbnails
Contents