171896. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fényképészeti anyagok roncsolásmentes vizsgálatára

11 171896 12 lyének közvetlen közelében 15 terelőelem útján alátámasztjuk, aholis a 16 támasztótartomány és a 4 letapogatósugárzás 10 beesési helyének távolságát csak olyan nagyra választjuk meg, hogy a 10 beesési hely alatt csekély mértékű, a 15 terelőelem tartományában esetlegesen lerakódott 18 szennyeződés pályahelyzetváltoztató hatását kiszűrő 17 légrés legyen. Minthogy az üreges hengerként kiképzett 15 terelőelem nagy fényáteresztőképességű anyagból van kialakítva, így lehetővé teszi a vizsgált 8 anyagpályán átmenő és az utóbbi által szórt 13 sugárzásnak 19 fényvezetőrúdra történő vezetését, amely a totálreflexió hatására a kapott sugárzást a homlokvégein elrendezett 12 érzékelőelemekhez vezeti, és ez utóbbiak megfelelő villamos jeleket képeznek. A 19 fényvezetőrúdnak az áttetsző 15 terelőelem belsejében történt elhelyezése révén a 19 fényvezetőrúd hengerlencse hatását is kihasználjuk, s ennek következtében a vevőberendezés apertúrája megnövekszik, és a vizsgált 8 anyagpályán átmenő szórt 13 sugárzás nagyobb hányada továbbítódik a 12 érzékelőelemekhez. A 19 fényvezetőrúd hatásfokának további növelése érdekében az utóbbinak a vizsgált 8 anyagpályával ellentétes oldalán rendkívül magas albedójú 21 betéttel kitöltött járulékos 20 horony van kiképezve. A 19 fényvezetőrúdnak a vizsgált 8 anyagpálya felőli oldalán az utóbbi 23 szegélyélén kívüli tartományban 22 sűrűségetalon van elrendezve oly módon, hogy azt a 4 letapogatósugárzás minden egyes sor letapogatása alkalmával érinti. A 22 sűrűségetalon a vizsgált 8 anyagpálya szerkezeti anyagához messzemenően hasonló anyagból áll és teljesen homogén, egyenletes áttetszőségű. Amennyiben a 4 letapogatósugárzás a 22 sűrűségetalonra esik, úgy a 12 érzékelőelemben megfelelő villamos jel képződik. 24 alapjeladó által szolgáltatott konstans villamos jellel 25 szabályozószervben a 22 sűrűségetalon letapogatásakor érzékelt kimenőjelet alkalomról alkalomra összehasonlítjuk. Amennyiben az összehasonlított jelek között eltérést érzékelünk, úgy a 25 szabályozószerv útján a 12 érzékelőelem kimenőjelét az erősítés módosításával olyan értelemben változtatjuk, hogy ezen eltérés megszűnjék. A fenti módszer eredményeként a 4 letapogatósugárzás és a 15 terelőelemből, a 19 fényvezetőrúdból és a 12 érzékelőelemből álló vevőrendszer időbeni intenzitásingadozásait kiszűrjük. A 7 tükörrendszer változtatása (példaképpen valamely a rendszerhez tartozó tükörnek csekély mértékű, pl. l°-kal történő billentése) révén elérhető, hogy a 4 letapogatósugárzásnak a 8 anyagpálya letapogatási síkjában mért 26a beesési szöge 0-tól különböző értékű legyen. E beavatkozás révén a vizsgált 8 anyagpályával visszavert 14 sugárzás maximuma szükségszerűen -2°-nál van. Minthogy azonban a 26a beesési szög egyidejűleg a letapogató sugárzás 27 visszaverődési szöge is, így a visszavert 17 sugárzás maximuma 4°-kai a 27 visszaverődési szög mellett van, így az haladása során nem találkozik a 28 érzékelőréssel, és felületi hibahely nélküli 8 anyagpálya vizsgálata esetén nem juthat a 29 tükrön keresztül a 11 érzékelőelemre. Amennyiben azonban a vizsgált 8 anyag-5 pályán felületi hibahely található, úgy a 30 felülethiba meghatározott helyén a vizsgált 8 anyagpálya letapogatási síkjában mért 26b beesési szög pontosan 0° lesz. Ennek következtében már olyan legcsekélyebb felületelemek is, amelyek síkja az 10 anyagfelület síkjához képest 2°-kai eltér, elegendőek ahhoz, hogy a 4 letapogatósugárzást a letapogatási síkba visszatérítsék, és ezzel a 28 érzékelőrésen, majd a 29 tükrön keresztül all érzékelőelemre irányítsák. Az utóbbin megjelenő sugárzás-15 impulzus olyan áramlökést eredményez, amely felhasználható a vizsgált fényképészeti anyag felülethibájának megállapítására. 20 Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás fényképészeti anyagok roncsolásmentes vizsgálatára a vizsgált anyagpályára bocsátott letapogatósugárzás meghatározott tartományai-25 ban konstans intenzitású és az anyagpályához képest viszonylagosan mozgó sugárnyalábjával, amelynek során az anyagpályára történő beesési helyről továbbhaladó, az anyagpálya által modulált sugárzás modulációját értékeljük, azzal jellemezve, hogy 30 a vizsgálandó anyagpálya érzékenységi tartomány-hézagainák és a fényképészeti szempontból inaktív segédrétegek maximális áttetszőségének megfelelő hullámhosszúságú letapogatósugárzást egyértelműen meghatározott helyzetben vezetett vizsgált anyag-35 pályára irányítjuk, az anyagpályán, majd ezt követően az anyagpályát vezető terelőelemen áthatolt szórt sugárzást fényvezetőrúddal összegyűjtjük és folyamatosan legalább egy fényelektronikus jelátalakítóhoz vezetjük, miközben az anyagpálya minden 40 sorának letapogatását követően sűrűségetalon, pl. a vizsgált anyaggal analóg anyag letapogatásával alapjelösszehasonlítást is végzünk, és a vizsgált anyag hibátlan felületrészei, valamint felülethibás tartományai által visszavert sugárzást érzékelőelemmel 45 felfogjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a letapogatósugárzás intenzitásingadozásait és az érzékelőelemek érzékenységváltozásait az anyagvizsgálat közben a sű-50 rűségetalonnal végzett állandó alapjelösszehasonlítás révén megfelelő szabályozószervvel kompenzáljuk. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a letapogatósugárzás sugárbeesési helyét a vizsgált anyag-55 pályán az utóbbi alátámasztás nélkül is állandó helyzetű tartományában választjuk meg. 4. Berendezés az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítására, azzal jellemezve, hogy a letapogatósugárzás (4) beesési helyének 60 (10) közvetlen közelében (kb. 3 mm) a vizsgálandó anyagpályát (8) vezető terelőelemként (15) kiképzett forgó, polírozott átlátszó üreges hengere van, amelynek belsejében az anyagpálya (8) felőli faltartomány közvetlen közelében fényvezetőrúd (19) 65 van elrendezve, a fényvezetőrúdnak (19) a vizs-6