171827. lajstromszámú szabadalom • Eljárás etilén-butadién- 1,3- kopolimerek nagytermelékenységű előállítására

3 171827 4 és a vanadium által katalizált oxidációs reakció — az alacsony vanadium tartalom miatt így elkerülhető. Emellett ha a vanadium só maradványok jelentős mennyiségben vannak jelen a kopolimerben, annak nem kívánt elszíneződését eredményezik. A találmány szerinti nagy termelékenységű eljárásban olyan katalizátort alkalmazunk, mely révén megszűn­nek a fent említett hátrányok és emellett még az elő­állított polimert sem kell a mosási műveletnek alávetni. Az összes fent említett feltétel teljesítése szükséges, ha ipari szempontból jelentős etilén-butadién kopolimert akarunk előállítani. A különböző monomerek: az etilén és a butadién a polimerizációs folyamat alatt különbözően viselked­nek — ez a magyarázata annak, hogy ilyen nehézségek­kel kell számolni, ha az elegy polimerizációjával kíván­juk előállítani a fenti tulajdonságú kopolimert. Az etilén-butadién kopolimerek jellemzői és tulajdon­ságai nagymértékben függnek az előállítási eljárástól, főként az alkalmazott katalizátor mennyiségétől. Az ismert katalizátor rendszerekben átmeneti fém komponensként titán-, vanadium- vagy króm-vegyüle­teket alkalmaznak, de ezeknél az eljárásoknál ezek a katalizátor rendszerek nem biztosítják a keletkező ko­polimer fent megadott tulajdonságait és ezenkívül nem biztosítanak megfelelően magas polimer kitermelést. A 670 762 sz. belga szabadalmi leírás olafin polimeri­zációjához katalizátorként szerves alumíniumvegyület, VOCl3 és tionilklorid alkalmazását javasolja. Az eljárás során csekély kitermelés érhető el. A 7 208 611 sz. japán szabadalmi leírás butadién és propilén kopolimer szerves alumíniumvegyületből és tionilkloridból álló katalizátor jelenlétében történő elő­állítását ismerteti. Az eljárást rendkívül alacsony — — 30 C°-ig terjedő — hőmérsékleten végzik, mely a megvalósítást megnehezíti. A jelen bejelentő 872 540, 937 657, 974 739 és 1 006 620 sz. olasz szabadalmi leírásaiban olyan etilén­-butadién kopolimerek előállítási eljárását ismerteti, melyek kén alapú szerekkel homogénen térhálósíthatók, azonban az említett szabadalmi leírásokban ismertetett katalizátor rendszerek nemigen aktívak, abban az eset­ben, ha viszonylag alacsony molekulasúlyú terméket kí­vánunk előállítani. Meglepő módon azt találtuk, hogy nagy polimerizá­ciós kitermeléssel lehet olyan etilén-butadién kopolime­reket előállítani, amelyekre jellemző: a nagymérvű lánc-linearitás, a szűk molekulasúly határ, a butadién egységek csaknem teljes 1,4-transz konfigurációja, a monomer egységek inter- és intramolekulárisan statisz­tikus eloszlása és az alacsony vanadium tartalom. A találmány szerinti eljárás során egy vagy több aro­más oldószerben olyan katalizátor rendszer jelenlétében végezzük az etilén és butadién elegyének polimerizáció­ját, amely a) az említett egy vagy több oldószerben oldódó va­nádium-triacetil-acetonátot vagy vanadil-diacetil­-acetonátot, b) egy vagy több di-(rövidszénláncú alkil)-Al-Hal — ahol Hal jelentése halogénatom és a rövidszénláncú I-T-4 szénatomos csoportot jelent — általános kép­letű vegyületet, előnyösen Al(C2 H 5 ) 2 Gl-t vagy Al(C2 H 5 ) 2 Br-t, c) egy vagy több Al-(rövidszénláncú alkil)-Hal2 és a rövidszénláncú jelentése a fenti — általános képle­tű vegyületet, előnyösen Al(C2 H 5 )Cl 2 -t vagy Al(C2 H 5 )Br 2 -t vagy vizet és 5 d) tionilkloridot és/vagy hexaklórciklopentadiént tar­talmaz. A b) pontban említett komponens előnyösen alumí­nium-dietilmonoklorid, mely költség és alkalmazhatóság 10 szempontjából a legkedvezőbb. Hasonló módon bróm­származékokat is alkalmazhatunk. A b) és az a) komponens közötti mólarány rendszerint magas, minthogy a vanadium vegyületet kis mennyiség­ben alkalmazzuk. Ez az arány 10: I-nél magasabb, elő-15 nyösen 50: 1 és 100: 1 közötti. A vanadium koncentrá­ció emellett alacsonyabb mint 5.10-5 mól/liter és az Al/V arány előnyösen 100: 1 és 500: 1 közötti. A vanadium vegyületből alkalmazható legelőnyösebb mennyiség 1.10-4 és 1.10-5 mól/liter közötti, míg az 20 alumínium vegyületet 1 és 8.10-3 mól/liter közötti mennyiségben adagoljuk. A c) és b) komponens közötti mennyiségi arány kriti­kusnak tekinthető. Ha c) polihalogénezett szervetlen vagy szerves vegyület, akkor a halogén grammatomok és 25 a b) komponensben levő alumínium közötti arányt adjuk meg. Az X/Al aránynak 1 és 1,25 közöttinek, célszerűen 1,05 és 1,15 közöttinek kell lennie. Abban az esetben, ha a c) komponens víz — akkor 30 a b) és c) komponens közötti arány 10: 1 és 1:1 közötti, előnyösen 4: 1 és 2: 1 közötti. A d) és b) katalizátor komponens közötti arány széles határok között változhat. Ez az arány a d) komponens milyenségétől és a reakció körülményeitől függ, rend-35 szerint I-nél alacsonyabb, célszerűen 1: 4 és 1:1 közötti. A fenti reakciókat szénhidrogén jelenlétében végezzük, amely a találmány szerinti eljárás egyik előnyös válto­zata szerint aromás szénhidrogén. Alkalmazhatjuk azonban aromás és alifás, cikloali-40 fás szénhidrogének elegyét is, halogénezett aromás szénhidrogéneket vagy ezek egymás közötti elegyét, vagy egyéb halogénezett szénhidrogénnel alkotott elegyüket. Legcélszerűbben azonban benzolt, toluolt, klórben­zolt vagy benzol-ciklohexán-, toluol-n-heptán-, klór-45 benzol-tetraklóretilén stb. elegyeket alkalmazunk. A polimerizáció hőfoktartománya széles határok kö­zött változhat. A polimerizációt általában szobahőmér­séklet feletti hőmérsékleten végezzük, hogy elkerüljük költséges hűtési folyamatot. 50 A legcélszerűbb hőfoktartomány 50 C° és 100 C° közötti, illetve 0 C° és 120 C° közötti. A polimerizációt etilén nyomás alatt, 2—20 kg/cm2 nyomáson végezzük. Amennyiben szükséges — a molekulasúly szabályozá-55 sa céljából — hidrogént is adagolunk a reakcióelegyhez. A találmány szerinti eljárással nyert etilén-butadién kopolimer gélmentes, továbbá nem tartalmaz lánc­elágazásokat és a molekulán belüli ciklizációtól is mentes. 60 Ez infravörös vagy magmágneses rezonancia spekt­rográfiás vizsgálattal mutatható ki, továbbá oly módon, hogy a polimer szénhidrogén és klórozott szénhidrogén oldószerekben melegen feloldódik. A szűk molekulasúlyhatár, valamint a nagyfokú lánc-65 linearitás a 1236—65 T ASTM szabvány szerinti 2

Next

/
Thumbnails
Contents