171656. lajstromszámú szabadalom • Magas-raktározási rendszer

29 171656 30 lapon vannak felszerelve. A C—6, C—7 és C—8 bütykök a 100 mobil függőleges felvonó 104 függőleges tartótagjára vannak felszerelve, és azokon a szinteken helyezkednek el, amelyek a kijelölt, illetve megkívánt folyosómagasságoknak felelnek meg; amint az 5. ábra vázlatosan szemlélteti, a 104 tartótaghoz több C—6, C—7 és C—8 bütyökcsoport van csatlakoztatva. Az L—6, L—7 és L—8 végálláskapcsolók mindegyikét kódolhatjuk például 1, 2 és 4 bit hozzárendelésével, amely kódolás eredményeként az így létrehozott digitális kód alkalmas legfeljebb két folyosószint egyértelmű azonosítására, beláthatjuk azonban, hogy a folyosószintek számának növelésekor csupán a végálláskapcsolók és a hozzájuk tartozó bütykök számát kell növelnünk. A végálláskapcsolók elektromosan a 610 vezérlő áramkörhöz vannak kapcsolva, amely egy számot bocsát ki, amely szám külön-külön azonosít minden folyosószintet, ahogy a 150 emelőlemez a folyosószinthez közeledik. A 167 motoregységet (felvonómotor, 1. az 5. ábrát) a 610 vezérlőegység a 627 motorvezérlő áramkörön keresztül működteti, amikor a 100 mobil függőleges felvonó elhagyja a 300 rakodóállomást. Amint a felvonó áthalad a kívánt folyosót közvetlenül megelőző folyosószinten, a 625 digitális komparátor érzékeli a 620 tárolószámlálóból és a 630 reverzibilis számlálóból érkező számok koincidenciáját, és egy vezérlőjelet bocsát ki, amely feszültség alá helyezi az L—9, és L—10 végálláskapcsolókat; ez utóbbiak, amint az 5. ábra jobboldali részén látható, a 150 emelőlapon vannak felszerelve. Az L—9 és L—10 végálláskapcsolók megállítják, illetve lelassítják a 150 emelőlap függőleges mozgását, ugyanúgy, ahogy az L—4 és L—5 végálláskapcsolók a 100 mobil függőleges felvonó vízszintes mozgását lassították le és állították meg azt. A C—9 és C—10 bütykök csoportokban vannak a mobil függőleges felvonó 104 függőleges tartótagján felszerelve, és úgy vannak elhelyezve, hogy érintkezésbe kerüljenek az egyesített L—9 és L—10 végálláskapcsolókkal, miáltal a 150 emelőlap mozgása lelassul, és az emelőlap megáll, mihelyt eléri a megkívánt folyosószintet. A menesztő és emelő 167 és 130 motorok a kezdeti működtető vezérlőjeleket a 610 vezérlőegységtől megfelelő vezérlő áramköreiken át kapják. Bizonyos kiviteli változatoknál a motorok sebessége inverz módon változtatható, megfelelően a tárolószámláló és reverzibilis számláló számai közötti különbségnek. Ily módon amenynyiben a felvonónak hosszú utat kell megtennie, a hajtómotor kezdetben nagy sebességgel forog, és folyamatosan vagy szakaszosan csökkenthető, amint a felvonó a megkívánt folyosóhoz közeledik, mégpedig a számkülönbség csökkenésének megfelelően. Ilyen berendezés esetében a digitális komparátorok olyan kimenettel rendelkeznek, amely a 610 vezérlőegységhez van kapcsolva; így a meghajtási jelek és a motorsebességek megfelelően változnak. Megjegyezzük, hogy a C—9 bütyök oly módon helyezkedik el, hogy a felvonó 167 motort úgy vezérli, hogy az emelőlap megáll, amikor a 150 emelőlaphoz tartozó 170 menesztőszerkezeten levő 154 vágányok kissé a kívánt folyosószint 18 vezetősínjei fölé kerülnek. A 150 emelőlap ebben a helyzetben megáll és lehetővé teszi, hogy az emelőlapon levő 160 helyzetbeállító szerv (11. ábra) pontosan egy vonalba hozza a 154 vezetősíneket a 18 vezetősínekkel, oly módon, hogy kissé lesüllyeszti a 150 emelőlapot, mégpedig anynyira, hogy a 154 vezetősínek a 18 vezetősínekhez illeszkedjenek. A felvonómotor 627 vezérlő áramköre működtetőjelet gerjeszt, amely egy egyvonalbaállító 635 vezérlő áramkörhöz kerül, milyet a 100 függőleges mobil felvonó 150 emelőlapja megállt. A 635 vezérlő áramkör feszültség alá helyezi a működtető 195 szolenoidokat (11. és 12. ábra), aminek eredményeként a trapéz alakú 180 csatornaszerű tagpár befelé elbillen. Mihelyt ezek előírt vízszintes helyzetüket elfoglalták, az L—11 végálláskapcsolóval (11. ábra) érintkezésbe kerülve azt működésbe hozzák. Az L—11 végálláskapcsoló elektromosan össze van kapcsolva a felvonó 167 motorral a 627 vezérlő áramkörön keresztül, így a felvonómotort úgy vezérli, hogy az kissé leengedi a 150 emelőlapot, amikor a 160 helyzetbeállító szerv 188 görgője a 183 vályúban mozog (12. és 13. ábra). A trapéz alakú 180 csatornaszerű tagok ekkor a 18 vezetősínek sík felületű 181 talprészén fekszenek fel. A 162 emelőkábelben fellépő feszültséget (5. ábra) az L—12 végálláskapcsoló detektálja, amely ugyancsak a 627 vezérlő áramkörhöz van kapcsolva, és működésen kívül helyezi a felvonó 167 motort, mihelyt a 170 menesztőszerkezeten levő 154 vezetősínek a kívánt folyosó 18 vezetősínjeire felfeküdtek. Ily módon tehát a 150 emelőlap, és azon a 170 menesztőegység függőleges és vízszintes helyzete pontosan beállítható a helyzetbeállító szervek segítségével, amelyek úgy vezérlik a fevonómomotort, hogy az függőleges értelemben egyvonalba hozza a vezetősíneket, és a 170 menesztőszerkezetet jobbra vagy balra mozgatja a 175 csuklószerkezeten, miáltal vízszintes értelemben is egyvonalba kerülnek a vezetősínek. A fentiekben már tárgyalt végálláskapcsolókon túlmenően a 100 mobil függőleges felvonó járulékos végálláskapcsolókkal is rendelkezik; ilyen például az L—13 végálláskapcsoló (5. és 21. ábra), amely működésen kívül helyezi a felvonómotort abban az esetben, ha a 150 emelőlapra a megengedettnél nagyobb súly kerül. Ez a végálláskapcsoló tehát túlterheléssel szembeni biztosítékként szolgál azáltal, hogy leállítja a 167 motor működését. A felvonó 167 motorhoz ugyancsak elektromosan van kapcsolva egy alsó menesztő L—14 végálláskapcsoló (5. és 21. ábra) és egy felső menesztő L—15 végálláskapcsoló; mind az L—14 végálláskapcsoló, mind az L—15 végálláskapcsoló a 100 mobil függőleges felvonón van felszerelve. A jobb- és baloldali menesztő L—14' és L—15' végálláskapcsolók (11. ábra) a hajtómotor 613 vezérlő áramköréhez vannak kapcsolva (21. ábra), és meggátolják, hogy a 100 mobil függőleges felvonó a 14 és 16 síneken 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 15