171650. lajstromszámú szabadalom • Sínenfutó vágányalátömedékelőgép vágányok kereszttalpífáinak alátömedékelésére

9 171650 10 Az 1. ábrán ábrázolt és az előbbiekben leírt gépnek a 13 támasztógerendával való együttes alkalmazása lehetővé teszi, hogy az alátömedékelendő vágányt a már elkészített és korrigált vágányszakasszal összhangba hozzuk, továbbá messzemenően lehet a további emelési mozdulatokat, mint az illesztéseknél való túlemelést stb. koordinálni. A további, adott esetben alkalmazott vágányemelő 19 szerszámokkal ezen túlmenően kifogástalanul korrigáihatók az előhelyzettől való nagyobb mértékű eltérések is. A 2. és 3. ábrákban a támasztógerenda további kiviteli alakjait mutatjuk be. Ennél a megoldásnál a 21 támasztógerenda olyan vágányrészre terjed ki, amelynek hosszúsága legalább a két X talpfatávolság összegének felel meg. A 14, 15, 16 alátámasztások, ill. alátámasztási helyek mint a támasztógerendával kapcsolatban levő 22 nyomkarimás kerekek vannak kiképezve, amelyek pl. a 21 támasztógerendát körülvevő hevederrendszerben vannak csapágyazva. A hevederben csapágyazott 22 nyomkarimás kerekek egy mechanikus meghajtás, pl. a 23 állítócsavar útján állíthatók be magasságukban a 21 támasztógerendához képest. A 21 támasztógerenda beállításához, ill. rögzítéséhez az előírt helyzetben a két vég környezetében gépi 11 meghajtások vannak elrendezve, ezek csak részben vannak ábrázolva. Ahogy az az ábrázoltakból kitűnik, a támasztógerenda a vágány egyik illesztési helye felett helyezkedik el, ahol két sín van egymáshoz illesztve. A két külső 14 és 16 alátámasztási hely 22 nyomkarimás kerekei az Ss kettős talpfával szomszédos Se és S7 talpfák felett helyezkednek el. Tekintettel arra, hogy a sínvégek a vágány illesztési helyeinek környezetében a rajta átgördülő kerékterhelések következtében — csekély merevségük folytán — többnyire lefelé hajlanak, az alátömedékelési eljárás során a sínvégeket a lefelé hajló, szaggatott vonallal jelölt helyzetéből a teljes vonallal kihúzott, jelzett helyzetébe kell megemelni, ill. felhajlítani. Hogy lehetővé tegyük a síneknek ezen a vékony vonallal ábrázolt, előírt magassági helyzet fölé történő felfelé hajlítását, a nyomkarimás 22 kereket a középső 15 alátámasztási hely környezetében oly módon állítjuk be, hogy az a 21 támasztógerendához közelebb helyezkedjék el, és ily módon a két sínvég a két külső nyomkarimás 22 kerék közötti egyenes összekötővonal fölé legyen emelhető, ül. hajlítható. Ekkor a középső 15 alátámasztási hely az egymáshoz illeszkedő sínvégek környezetében, és az S5 kettős síntalp alátömedékelésére szolgáló alátömedékelőszerszám-párnak mintegy a közepén fekszik; annak érdekében, hogy a hevederek, ill. a 22 nyomkarimás keréknek a 23 állítócsavarral történő magassági beállításánál a leéleződést meg lehessen akadályozni, a 23 állítócsavar mindkét oldalán, vagy egyéb helyeken sematikusan ábrázolt vezetőrészek helyezhetők el. A 23 állítócsavar és a vezetőrészek elrendezése látható a 3. ábrán. Belátható, hogy miként szoríthatók oda a nyomkarimás .22 kerekek 24 nyomkarimái hidraulikus dugattyús-hengeres 25 meghajtások útján — amelyek az 1 vágányalátömedékelőgép 2 járművázára támaszkodnak — a mindenkori 12 sínek belső oldalához. Ezáltal nemcsak a 21 támasztógerenda egyértelmű oldalsó vezetése oldható meg, hanem adott esetben, pl. a kettős működésű hidraulikus hengerdugattyús 25 meghajtások blokkolása esetén a vágány, valamint a vágány nyomtáva az alátömedékelés során oldalhelyzetüket illetőleg rögzíthető, ill. korrigálható. A találmány szerinti 13, ill. 21 támasztógerenda alkalmazása különösképpen olyan gépeknél válik be, amelyeknél a vágány, illetve a megmunkálandó vágány az alátömedékelési eljárás során létrehozott felhajtóerő folytán felemelkedik és a 13, ill. 21 támasztógerendák alátámasztási helyeihez nyomódik hozzá. Ezáltal teljes biztonsággal elérhető, hogy a kívánt tömörítési nyomást elérjük és a vágány pontos előírt helyzetét betarthassuk. Amennyiben a gép egy vágányemelő-szerkezettel működik együtt, illetve a 13, 21 támasztógerendák a vágányemelő 19 szerszámokhoz vannak rendelve, előnyösen a vágány megemelését az alátömedékelési eljárás befejezése előtt abbahagyjuk, pl. egy vagy két másodperccel előbb úgy, hogy a fennmaradó emelési, ill. toleranciamértékét már csak a betömörített zúzalék felhajtóereje küszöbölje ki. Ha azonban a betömörítés rendkívül kedvező zúzalékviszonyok folytán már röviddel az alátömedékelési folyamat megkezdése után megfelelő szintet ér el, természetesen a vágányt, ill. annak tartószerkezetét egyidejűleg tömedékelhetjük, ill. emelhetjük meg, ill. mindkét művelet egyszerre fejezhető be. Adott esetben célszerűnek bizonyulhat, ha a vezérlőberendezés megfelelő kiképzésével a támasztógerendák annyi ideig fekszenek fel rögzített helyzetükben a sínekre, míg a szerszámokat, így a tömedékelő-, emelő-, és adott esetben beállítószerszámokat fel nem emeljük, illetve a sínről el nem távolítjuk úgy, hogy semmi se tudja utólag befolyásolni a már biztosított, előírt magassági helyzetet. A találmány értelmében arra is van lehetőség, hogy a 17 támasztófejeket, ill. a 22 nyomkarimás kerekeket minden egyes alátámasztási hely környezetében egymástól függetlenül, ne csak magasságában, hanem oldalirányban is beállíthatóan csapágyazzuk. A meghajtások erre a célra tetszés szerint alakíthatók ki, pl. alkalmazhatunk henger-dugattyús elrendezést. A gépi meghajtások kialakítása is teljesen szabadon választható meg. Ezeket nemcsak hidraulikus hengerek és dugattyúk alkothatják, hanem bármifajta mechanikus meghajtás is. Adott esetben a berendezés az 1 vágányalátömedékelőgép a 2 járművázához képesti helyzetében sasszegekkel vagy hasonló mással helytállóan rögzíthető. Szabadalmi igénypontok: 1. Sínen futó vágányalátömedékelőgép vágányok kereszttalpfáinak alátömedékelésére egy kereten magassági irányban állítható módon 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5