171650. lajstromszámú szabadalom • Sínenfutó vágányalátömedékelőgép vágányok kereszttalpífáinak alátömedékelésére

5 171650 6 hosszúsága a vágány hosszanti irányában leg­alább három talpfatávolságnak felel meg, és a középső alátámasztási pont mintegy a középen helyezkedik el a két közvetlen egymás szom­szédságában elhelyezkedő alátömedékelő szer­számpár között a két egymással szomszédos talp­fa egyidejű alátömedékeléséhez. Ezáltal a két egymással közvetlenül szomszédos alátömedéke­lésnél kifogástalanul kiegyenlíthető a magassági helyzet. Az alátömedékelési folyamat során ma­gasra felnyomott vágánydarab és a szomszédos, hosszirányban haladó vágány között a korrigált vágány folyamatos magassági haladása biztosít­ható. Különösképpen ezeknél a többszörös alátö­medékelőgépeknél, amelyeknél a mindenkor alá­tömedékelendő talpfák magassági helyzete a csatlakozó vágánydarabokhoz a vágány hosszanti irányában — az egyidejűleg alkalmazásra kerü­lő alátömedékelő szerszámok nagyobb száma és az ebből következő nagyobb felhajtó erő foly­tán — csak nehezen állítható be, az alátömedéke­lési eljárás során ezen nagy síntartományban is pontosan be lehet tartani a síneknél az előírt magasságot. Annak érdekében, hogy lehetővé tegyük a tá­masztógerenda kifogástalan felfekvését a sínek futófelületének meghibásodása nélkül, igen cél­szerű, ha az alátámasztási helyeket úgy képezzük ki, hogy azok a támasztógerendákon túl kiálló nyomófejként legyenek kialakítva, a sínfej fel­ső oldalára és adott esetben a felső szárra felfek­vő csúszófelülettel. Ezáltal — különösképpen a gép lassú, lépésben történő előrehaladásakor — a súrlódást a lehető legalacsonyabb szinten le­het tartani és mégis kielégítő mértékű magassá­gi és oldalirányú vezetést, valamint a megmun­kálandó sín kellő helyzetben való megtartását lehet biztosítani. A találmány más előnyös kiviteli alakjánál a rendkívül pontos, nyomhű és súrlódásban sze­gény megvezetését a támasztógerendának a síne­ken oly módon lehet biztosítani, ha az alátá­masztási helyeket a támasztógerendákkal össze­kötött nyomkarimás kerekekként képezzük ki, melyeknek nyomkarikái előnyösen a mindenkori sín belső oldalaihoz nyomhatók hozzá, pl. egy hidraulikus henger útján. Ennél a kivitelnél szin­te semmilyen kopás nem következik be az alá­támasztószerveknél az alátámasztási helyek kör­nyezetében. Az egyébként ezzel együtt járó egye­netlen alakváltoztatások a magassági helyzetek­ben az alátámasztási helyek környezetében az üzemelés során teljes biztonsággal elkerülhetők. Ezen túlmenően, ezek az alátámasztási helyek környezetében elrendezett nyomkarimás kerekek lehetővé teszik a támasztó, ill. hivatkozási ge­renda pontos, a nyomnak megfelelő vezetését, így tehát az adott esetben ugyancsak alkalma­zásra kerülő oldalirányban állító hajtóművekkel együtt biztosítani lehet a sín megtartását, illetve rögzítését az alátömedékelési hely környezeté­ben oldalirányban is, a vágány mindenkori elő­írt oldalhelyzetének megfelelően. A találmány értelmében legalább a középső alátámasztási hely a tárnasztógerendához képest magasságában és adott esetben oldalirányban nyomóközeg felvitelével vagy mechanikus meg­hajtással, pl. egy anyás menetes orsóval be-f il­letve átállítható. Ily módon adott esetben egy 5 szándékolt túlemelés is foganatosítható a két külső alátámasztási hely között fekvő síntarto­mányon belül a sínillesztések környezetében. A sín végek felhajtásával az említett módon ki­egyenlített sínpálya érhető el és az egyes helye­it) ken ismételten fellépő lesüllyedések a céltudatos túlemelés következtében kiküszöbölhetők. Ezen túlmenően, az egyes alátámasztási helyek beállítási lehetősége folytán ezek magassága a mindenkori munkahelyzeteknek megfelelőén, 11-15 letve a támasztógerenda mindenkori hosszának megfelelően beállítható. Amennyiben a támasz­tógerenda olyan vágánydarabon nyúlna keresz­tül, amely több kereszttalpfát fog át, úgy adott esetben előnyös, ha a középső alátámasztási hely 20 beállítása után kismértékben túlemeljük a tá­masztógerenda középső tartományát, hogy vég­hatásában egy jól kiegyenlített sínmenetet kap>~ junk. Az alátámasztási helyek környezetében az alátámasztási helyek nivellálása, ill. kiigazítása 25 is elvégezhető úgy, hogy a támasztógerenda mé­rő-, ill. bázis-, ill. hivatkozási gerendaként is fel­használható, és így saját ún. hivatkozási rend­szert nem kell alkalmazni. A találmány egyik továbbfejlesztett kiviteli 30 alakjánál a támasztógerenda a két hozzátartozó gépi meghajtással és az alátömedékelőszerszám­kerettel, illetve az alátömedékelőszerszámokkal a munkavégzés irányában elmozdítható, és adott esetben ezekkel együtt a vágány hosszanti irá-35 nyában, vagy a vágány hosszanti tengelyére me­rőlegesen, pl. egy hidraulikus henger-dugattyús meghajtás útján, eltolható. Azáltal, hogy a ma­gasságban történő beállítás együttesen Végezhe­tő el, a támasztógerenda leemelése külön figyel-40 met nem igényel és annak esetleges meghibáso­dása az előre történő elmozdulás során ki van zárva. Tekintettel arra, hogy az alátömedékelő agg­regátok többnyire még ezen túlmenően a sín 45 mindenkori haladásának megfelelően oldalirány­ban is központosítva lesznek, ezzel egyidejűleg a támasztógerenda is központosítva lesz a sín irá­nyára úgy, hogy a támasztógerenda a vágány­ívekben is teljes biztonsággal fekszik fel a vá-50 gányhoz tartozó sínekre. A hosszirányban Való eltolhatóság különösen fontos szerepet játszik azoknál a többszörös talpfalátömedékelő gépek­nél, amelyek eltolható tömedékelő aggregátok­kal vannak ellátva, illetve a tandem-tömedéke-55 lést szolgáló elrendezéseknél. A mindenkort külső alátámasztási helyek ugyanis a szomszédos, részben már alátömedékelt talpfákra központom síthatók, a középső alátámasztási hely vagy he­lyek pedig a még alátömedékelendő térületre 60 pontosan központosíthatók. A találmány értelmében célszerű az egyes tá­masztógerendák két-két gépi meghajtását egy­egy vezérlőberendezéssel összekötni, amely a kí­vánt tömörítési nyomás betartása érdekében, 65 egy hivatkozási rendszer mérési értékleadójával 3

Next

/
Thumbnails
Contents