171650. lajstromszámú szabadalom • Sínenfutó vágányalátömedékelőgép vágányok kereszttalpífáinak alátömedékelésére

171650 3 4 sikerült teljesen kiküszöbölni a sínek helyzeténél bekövetkező egyenetlenségeket. A találmány elé azt a célt tűztük ki, hogy a tartó-, ill. alátámasztóerők felvitelére szolgáló meghajtások elrendezését a tartóberendezéseken, valamint a tartóberendezés rögzítését a vágányokon az alátömedékelő szerszámok környezetében tökéletesebbé tegyük, úgy hogy adott esetben még egy hosszabb sínszakasznál is el lehessen kerülni a tartóberendezés alkalmazásával a vágányok nem kívánatos túlemelését. A kitűzött célt a bevezetőnkben leirt vágányalátömedékelő gép alkalmazásával azáltal érjük el, hogy egy-egy sín és legalább egy alátömedékelő szerszámpár környezetében elrendezett tartószerkezet mint egy, a vágány hosszirányában elnyúló, legalább három alátámasztási hellyel rendelkező támasztógerendaként van kialakítva. A gerenda mindkét végének környezetében gépi meghajtásokkal, különösképpen hidraulikus henger-dugattyús meghajtásokkal van csuklósan összekötve, amelyek az alátömedékelő szerszám, ül. gépkereten vannak csapágyazva, ill. megvezetve. A tartóberendezésnek a találmány szerinti kiképezése, valamint az ismertetett támasztógerenda kialakítása folytán fennáll annak lehetősége, hogy nemcsak a kívánt maximális magasságú tömörítési nyomást lehessen a legnagyobb biztonsággal elérni, hanem az újszerű támasztógerenda a gépi meghajtások megfelelő elrendezése következtében igen nagy hossztartományban terjedhet ki. Ezáltal a szomszédos talpfák helyzete által kifejtett hatás ugyancsak figyelembe vehető és adott esetben a tömedékelés helyének környezetében levő vágányok helyzete a szomszédos vágányok helyzetéhez képest beállítható, ill. kiegyenlíthető. E megoldás különösképpen akkor jár előnyökkel, ha a tartószerkezet egy, az alátömedékelőszerszám-aggregátokkal ellátott sínalátömedékelő gépen van elhelyezve, amelynek környezetében a vágány csupán ezen tömedékelő szerszámok működése folytán, tehát az úgynevezett nyomó-alátömedékelő emelés folytán, vágányemelőszerszámok alkalmazása nélkül lesz az előírt helyzetbe hozva. Ezen túlmenően, a találmány szerinti emelőszerkezettel még akkor is, ha ennek egyik vége a még nem korrigált vágánykörnyezethez van rendelve, azaz ebben van megtámasztva, adott esetben egy sínemelő szerszámmal együttműködve, a vágány a kívánt előírt helyzetben rögzíthető, ugyanakkor a mindenkori talpfa, ül. talpfacsoport már a megfelelő végső helyzetében alátömedékelhető, mivel ekkor a vágány az alátömedékelendő környezetben már a kívánt, megfelelő és kiigazított helyzetében van. Így a megemelt vágány görbülete következtében előforduló vágányboltozódás az alátömedékelési hely környezetében elkerülhető. Azáltal, hogy a támasztógerenda három alátámasztási hellyel van kiképezve, az a lehetőség is biztosított, hogy a síneket az alátömedékelés, ül. megemelés helyén ezen felfekvési helyek magassági helyzetével összhangba lehessen hozni. Adott esetben a nivellálással egyidejűleg pl. az illesztési helyek környezetében a sínek kívánt hajlítása is elvégezhető. A találmány szerinti elrendezés a vágánytalpfák alátömedékelésénél lehetővé teszi, hogy olyan talpfák esetében, amelyek már alátömedékelt talpfák között helyezkednek el, kifogástalan módon lehessen a sínpályát hozzáilleszteni a már alátömedékelt vágányrészhez. A támasztógerenda ugyanis egyidejűleg bázis-, ül. hivatkozási gerendaként is szolgál, mivel a két külső alátámasztási hely a már alátömedékelt, az előírt szinten elhelyezkedő talpfákra támaszkodik és így a középső alátámasztási hely magassági helyzetében rögzíthető. További előnynek tekinthető, hogy a sín futófelületének helyileg szűkre korlátozott egyenetlensége aligha képes a korrekciós eredményeket meghamisítani, mivel a sín három, egymástól bizonyos távolságban elhelyezkedő támasztási helyen fekszik fel a tartószerkezetre. Abban az esetben tehát, ha az egyik alátámasztási helyen a menetfelületnél bemélyedés vagy kiemelkedés lenne, a vágány, legalábbis, a két másik alátámasztási hely környezetében pontosan a kívánt és előírt helyzetbe hozható. Célszerűnek bizonyulhat, ha a hivatkozási, ül. támasztógerendát megfelelő szerkezeti kialakítással vagy az anyag kellő megválasztásával, a gépi meghajtásoknak a gerendavégek környezetében való elhelyezésével összhangban úgy alakítjuk ki, hogy a gerenda kismértékű áthajlása, ül. utánengedése annak középtartományában lehetségessé váljék úgy, hogy már ezáltal a síneknek egy csekély mértékű, minimális szándékolt túlemelkedése, ül. túlemelése érhető el a gerenda középtartományában. Ily módon figyelembe vehetők az esetleges toleranciák a sínrögzítő eszközök és a sínek között úgy, hogy a sínek az üzemi terhelés alatt a pontos és megkívánt, előírt magassági helyzetben vannak. További előnye a találmány szerinti műszaki megoldásnak az, hogy a csekély számú alátámasztási helyre való korlátozás — maga a támasztógerenda ugyanis nem a teljes, a sín felé forduló alsó felével fekszik fel — a sín és a támasztógerenda alsó része közötti súrlódás is a minimumra csökkenthető. Ha a találmány egyik további jellemzője értelmében a támasztógerenda hosszát a vágány hoszszanti irányában úgy választjuk meg, hogy az legalább két talpfatávolság összegének feleljen meg, és a középső alátámasztási hely egy alátömedékelő szerszámpár közepén helyezkedik el, úgy egy „talpfázó"-aggregáttal együttesen alkalmazva fennáll annak lehetősége, hogy a sínek elmozdulását a nivelláló, ül. alátömedékelési eljárás során közvetlenül az alátömedékelt talpfa környezetére lehessen egyértelműen behatárolni. A találmány egy további kiviteli alakjánál, különösképpen egy olyan sínen járó vágányalátömedékelő gépnél, amely tömedékelőszerszámaggregáttal van ellátva két szomszédos talpfa egyidejű alátömedékelésére, a támasztógerenda 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2