171615. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új oktapeptidszármazékok előállítására
3 171615 4 lent meg, azonban részben tapasztalatai adatok, részben elméleti megfontolások alapján kialakult az a nézet, hogy a legmegfelelőbb az olyan speciálisan helyettesített aminosav-származékokkal végzett peptidszintézis, amely a szintézis utolsó lépésében ad módot a trícium bevitelére. Ez esetben ugyanis a soklépéses peptidszintézis t végig inaktív körülmények között végezhető és így a radioizotóppal végzett munka nehézségei elkerülhetők. A radioaktív szempontból inaktív köztitermékek korlátlan időn át tárolhatók, így a tríciummal jelzett pepiid-végtermékek a kívánt mennyiségben és időben készíthetők el. Ismeretes továbbá, hogy az X és Y helyettesítők helyén hidrogénatomot hordozó I általános képletű vegyület (a szakirodalomban elterjedt nevén: Asn'-Val'-Angiotenzin II, a továbbiakban egyszerűen 1. vegyületnek fogjuk nevezni) - ahol R és Rí jelentése a korábban megadott -, de különösen az X helyén triciumatomot hordozó származéka a biológiai kutatás igen fontos anyaga. így például az 1. vegyületnek X helyén triciumatomot hordozó származékát az 1. vegyületnek a szervezetben való eloszlása és lebomlása tanulmányozására lehet használni [Lásd: Osborne, M. J.,Pooters, N., D'Auriac, G. A., Epstein, A. N., Worcel, M. és Meyer, P.: Pflügers Arch. ges. Physiol, 326, 101 (1971)]. Az említett származék jelentős szerepet játszik továbbá az úgynevezett hormonreceptor-kutatásban, ahol azt tanulmányozzák hogy ez a származék mely szerv mely sejtmembránján és hogyan fejti ki hatását [lásd: Baudouin, M., Meyer, P. és Worcel, M. : Biochem. Biophys. Res. Commun., 42 434 (1971)]. Az 1. vegyületnek az X helyén triciumatomot tartalmazó származékát napjainkig kétféle módszerrel állították elő. Az egyik módszer szerint gyűrűben triciált tirozinból indultak ki, és ismert peptidkémiai módszerekkel állították elő a megfelelő oktapeptidet [lásd: Mező I. és Teplán, I.:Radioisotopy (Prague), 12, 551 (1971)]. E módszer hátránya az, hogy a soklépéses peptidszintézis egy már radioaktív vegyülettel végzendő el. A másik rendszer szerint először előállítják az 1. vegyület X helyén jódatomot hordozó származékát, majd az utóbbi vegyületet alakítják át a megfelelő triciált származékká [lásd: Morgat, J. L., Lam Thanh, H. és Fromageot, P.: Biochem. Biophys. Acta, 207, 374 (1970)]. E módszer hátránya azonban az, hogy a jódozási reakciónak igen alacsony a hozama (25—30%), és olyan melléktermékek képződnek, amelyektől a triciált származékká való átalakítása előtt a jódozott származékot el kell választani. így ez a módszer rendkívül bonyolult és költséges. Azt találtuk, hogy rendkívül egyszerűen a megfelelő triciált peptiddé alakítható oktapeptidekhez jutunk, ha az I általános képletű vegyületek előállításában kiindulási anyagként 3,5-dibróm-L-tirozint és/vagy 4-klór-L-fenilalanint (ezeket csoportként ,,Tyr(Br2)", illetve „Phe(Cl)"szimbólummal fogjuk jelölni) használunk. Ez esetben ugyanis olyan, X helyén brómatomot és/vagy Y helyén klóratomot hordozó I általános képletű oktapeptidekhez jutunk, amelyek rendkívül egyszerűen és X és Y helyén hidrogénatomot hordozó I általános képletű oktapeptiddé (ez a vegyület - miként említettüb — ismert vegyület), X helyén triciumatomot és Y helyén hidrogénatomot hordozó I általános 5 képletű oktapeptiddé (ez a vegyület is ismert, a továbbiakban egyszerűen 2. vegyületnek fogjuk nevezni), X helyén hidrogénatomot és Y helyén triciumatomot hordozó I általános képletű vegyületté (ez új vegyület) vagy X és Y helyén egyaránt 10 triciumatomot hordozó I általános képletű vegyületté (ez is új vegyület) alakíthatók. Megjegyezzük, hogy a fenilalanin-részben triciumatommal való helyettesítés lehetőségét a szakirodalomban eddig nem is ismerték. Az X és Y helyén egyaránt 15 triciumatomot hordozó I általános képletű oktapeptidek viszont rendkívül nagy fajlagos aktivitásukkal tűnnek ki — éppen a többszörös helyettesítettségükre tekintettel. Az I általános képletű oktapeptideket, valamint 20 savaddíciós sóikat a találmány értelmében úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő adott esetben védőcsoporto(ka)t tartalmazó aminosavakat vagy peptidfragmenseket önmagában ismert ódon a helyes sorrendben összekapcsoljuk egymással, a jelenlevő vé-25 dőcsoporto(ka)t lehasítjuk, kívánt esetben egy kapott, X és/vagy Y helyén halogénatomot hordozó I általános képletű vegyületet önmagában ismert módon, előnyösen katalitikus hidrogénezés vagy triciálás útján X és/vagy Y helyén triciumatomot 30 vagy X vagy Y helyén hidrogénatomot hordozó I általános képletű vegyületté alakítunk, és végül kívánt esetben egy kapott terméket savaddíciós sóvá alakítunk. Az I általános képletű vegyületek képződéséhez 35 vezető önmagában ismert peptidkémiai műveleteket többek között az alábbi közlemények ismertetik: Schroder és Lübke: „The Peptides", 1. kötet (Academic Press, New York, 1966) és Young, G. T.: Amino Acids, Peptides and Proteins", 40 1-5. kötet (The Chemical Society, London). Az önmagukban ismert peptidkémiai módszerek közül példaként a következőket soroljuk fel: azid-módszer, savanhidrid-módszer, vegyes savanhidrid-módszer, DCC-módszer, aktív észter-módszer és hasonló 45 eljárások. így például az I általános képletű vegyületek közül az X helyén triciumatomot és Y helyén hidrogénatomot hordozó I általános képletű vegyületet, vagy a 2. vegyületet a találmány értel-50 mében az alábbiakban ismertetett módon állíthatjuk elő: Első lépésként 3,5-dibróm-L-tirozint metanollal tionil-klorid jelenlétében 3,5-dibróm-L-tirozin-metilészter-hidrokloriddá alakítunk, majd az utóbbi ve-55 gyületet vegyes savanhidrid-módszerrel tributil-amin jelenlétében Z-Arg(N02 )-Va!-OH dipeptiddel [előállítását lásd: Schwarz, H.,Bumpus, F. M. és munkatársaik: J. Am. Chem. Soc, 81, 890 (1959)] Z-Arg(N02)-Val-Tyr(Br 2 )-OMe képletű tripeptid-60 észterré (a továbbiakban röviden 3. vegyületnek nevezzük) kapcsoljuk. A 3. vegyületet ezután nátrium-hidroxid-oldattal Z-Arg(N02 )-Val-Tyr(Br 2 )-OH képletű tripeptiddé (továbbiakban: 4. vegyület) hidrolizáljuk, majd a benziloxikarbonil-védőcsoport és (vagyis Z) jégecetes hidrogén-bramiddal való el-2
