171572. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinblasztin, leurozidin és leurozidin és leurokrisztin származékainak előállítására
7 171572 8 ad. Az előnyös eljárás itt, acilezés az előbbi eljárásokkal. A 3-hidrazidokarbonil-csoport, mely egyébként szintén acileződik, ezért a hidrazidcsoportot előbb megvédjük. Előnyös hidrazid védőcsoport a propilidéncsoport, melyet a hidrazid NH2 része és aceton reakciójával képzünk. Ez a csoport savas kezeléssel könnyen eltávolítható, vagy előnyösebben, a propilidén-származék közvetlenül nitrittel reagáltatható, mely módon azidcsoport képződik (lásd a 3 470 210 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírást és a 7. példát). Más eljárások, beleértve a szelektív acilezést, vagy többszörös acilezést követő szelektív hidrolízis, vagy az acilezhető funkciós csoportok szelektív megvédését követő acilezés és ezt követő védőcsoport eltávolítása a szakember számára nyilvánvaló. A primer amid (R = NH2 ), hidrazidból (R = NH—NH2 ) történő előállításának más változata magába foglalja Ainsworth, 2 756 235 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leíráson alapuló eljárás alkalmazását, melyben a hidrazidot Raney-nikkellel hidrogénezzük. Az I általános képletű származékokat csupán az adott szénatomon képezett új csoport szerint nevezzük el. így például, vinblasztinban a 3-metil-észter-csoport, amidcsoporttal való kicserélésével előállított vegyületet egyszerűen vinblasztin-3-karboxamidnak, és nem vinblasztin-3-dezmetoxikarbonil-3-karboxamidnak nevezzük. Az I általános képletű vegyületek szabad bázisok formájában, beleértve a karboxamidokat, karboxazidokat és a karboxhidrazidokat is, fehér vagy sárgásbarna színű amorf anyagok. Ezért előnyösebb, amennyiben lehetséges, az amidokat nem toxikus sókat képező savakkal képezett anionos só formájában kinyerni és kristályosítani. Ezek a sók magas olvadásponttal rendelkeznek, fehérszíuű, kritályos vagy amorf, vízoldható szilárd anyagok. Az I általános képletű vegyületek előállítását a következő, különleges eljárások bővebben szemléltetik. 1. példa Vinblasztin-3-N-metil-karboxamid és 4-dezacetil-vinblasztin-3-N-metil-karboxamid 100 ml vízmentes metanolban -78 C° hőmérsékleten 21 g metil-amint tartalmazó oldatot készítünk, melyhez 3,5 g vinblasztint adunk. A reakcióedényt lezárjuk és nyolc napra 50C°-on konstans hőmérsékletű fürdőbe helyezzük. A reakcióedényt ezután kinyitjuk és az elegyet vákuumban bepároljuk. Az NMR és infravörös spektrum azt mutatja, hogy a maradék 4-dezacetil-vinblasztin-3-N-metil-karboxamid és 4-dezacetil-vinblasztin keveréke. A maradékot ezután 100 ml piridinben oldjuk és 20 ml ecetsavanhidridet adunk hozzá. A kapott oldatot szobahőmérsékleten 18 óra hosszat állni hagyjuk. Az oldatot ezután vákuumban bepároljuk és a maradékot alumíniumoxidon kromatografáljuk, majd etil-acetát: klorofrm (1:1) oldószereleggyel eluáljuk. Vékonyréteg-kromatográfia szerinti, vinblasztin-3-N-metil-karboxamidot tartalmazó frakciókat egyesítjük, és az oldatot vákuumban bepároljuk. Az előbbi acetilezési eljárás nemcsak újra acilezi 5 a 4-hidroxilcsoportot, khanem a 3-hidroxilcsoport is acileződik. A 3-acetilcsoportot Hargrove, Lyoydia, 27, 340 (1964) eljárásával távolítjuk el, mely eljárás szerint a 3-helyzetben acetilezett anyagot tartalmazó terméket vizes metanolban szilika-10 gélen szobahőmérsékleten, 6 órától több napig terjedően kezeljük, így 3-acetilcsoport nélküli terméket kapunk. Ebben a speciális esetben, az egyesített kromatográfiás frakciókból kapott maradékot 50 ml metanolban oldjuk, és 20 ml vizet és 2g 15 szilikagéit adunk hozzá. A kapott elegyet szűrjük, a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot szilikagélen kromatografáljuk. Eluálószerként benzol: kloroform : trietil-amin (100 : 50 :7,5) oldószerelegyet alkalmazunk. A kívánt vinblasztin-2o -3-N-metil-karboxamidot tartalmazó frakciókat egyesítjük, és az oldatot vákuumban bepároljuk. A maradékot vizes metanolban oldjuk és 1%-os kénsavvá! 2,9 pH-ra beállítjuk. A kapott elegyet vákuumban bepárolva vinblasztin-3-N-metil-karbox-25 amid-szulfátot kapunk, mely vízmentes etanolból kristályosodik. Az anyag 272-275 C° hőmérsékleten bomlás közben olvad. Az előbbi eljárással kapott vinblasztin-3-N-metil-karboxamid infravörös spektruma 1672 cm—'-nél 30 sávot mutat (vinblasztin spektruma nélkül), jelezve az amidcsoport jelenlétét. NMR spektrum teljesen megegyezik a vinblasztin-3-N-metil-karboxamid megállapított szerkezetének, beleértve az újonnan bevezetett metil-karboxamid-csoportot, mely 35 2,81 ppm-nél éles metil-rezonanciát mutat. A 4-dezacetil-vinblasztih-3-N-metil-karboxamidot az amidálási reakcióban kapott 4-dezacetil-vinblasztin keverékéből a következő eljárással különítjük el. Az eredeti (újra acilezés előtt) reakcióelegy 40 vákuumban, szárazra történő bepárlásával kapott maradékot szilikagélen kromatografáljuk, az előbbiekben megadott benzol: kloroform : trietil-amin oldószerelegy alkalmazásával. Vékonyréteg-kromatográfia szerint, 4-dezacetil-vinblasztin-3-N-metil-45 -karboxamidot tartalmazó frakciókat egyesítjük, az oldatot vákuumban bepároljuk, így az N-metil-karboxamidot mint amorf szilárd anyagot kapjuk. A vegyület infravörös spektruma 1672 cm -nél az amidcsoport jellemző sávját mutatja. A 4-acetil-50 -csoport hiányát az NMR spektrumban 2,1 ppm-nél, erre a csoportra jellemző rezonancia hiánya (vinblasztin NMR spektrumában jelen van) bizonyítja. Tömegspektroszkópiával meghatározott molekulasúly 767,mely a C44H57N 5 07 képlettel 55 elméletileg számított értékkel megegyezik. A 4-dezacetil-vinblasztin-3-N-metil-karboxamid-szulfátsó előállítását a vinblasztin-3-N-metil-karboxamid-szulfát előállítására leírt eljárás szerint állítjuk elő. A kapott termék amorf anyag, mely 60 vízben oldódik. Az előbbi eljárást követve, 2 g 4-dezacetil-vinblasztint 75 ml vízmentes metanol és 20 g etil-amin elegyében oldunk. A reakcióelegyet lezárjuk és 8 napon keresztül 60 C° hőmérsékleten mele-65 gítjük. A 4-dezacetil-vinblasztin-3-N-etil-karboxami-4
