171572. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinblasztin, leurozidin és leurozidin és leurokrisztin származékainak előállítására
9 171572 10 dot vékonyréteg-kromatográfiával elválasztjuk. A kapott szilárd anyag infravörös spektruma a helyettesített karboxamidcsoportra jellemző 1670 cm-1 sávot mutatja. 2.-példa 4-DezacetÜ-vinblasztin-3-karboxamid 10 10 g vinblasztin-szulfátot szokásos eljárással vinblasztin szabad bázissá alakítunk. A szárított éteres oldat bepárlása után, maradékként kapott szabad bázist 200 ml vízmentes metanolban oldjuk, 300 ml vízmentes folyékony ammóniát adunk 15 hozzá, és a reakcióelegyet lezárjuk, majd 60 óra hosszat 100,e° hőmérsékleten tartjuk. Az autoklávot kinyitjuk, és a tartalmát vákuumban szárazra pároljuk. A kapott maradékot ismét kromatografáljuk, és a vékonyréteg-kromatográfia szerint, 20 4-dezacetil-vinblasztin-3-karboxamidot tartalmazó frakciókat egyesítjük, majd az oldatot vákuumban bepároljuk. A maradék tiszta 4-dezacetil-vinblasztin-3-karboxamid szabad bázis. Az NMR és infravörös spektrum a szabad bázis jelzett szerkezetével meg- 25 egyezik. A szabad bázis infravörös spektruma 1687 cnV'-nél az amidcsoport jellemző sávját mutatja. A szabad bázis tömegspektroszkópiával meghatározott molekulasúlya 753, mely a C43H S 5N 5 07 képlettel elméletileg számított érték- 30 kel megegyezik. Az 1. példa szerinti eljárással 600 mg előbbi maradékot szulfátsóvá alakítjuk. A reakcióelegy szárazra történő bepárlásával 4-dezacetil-vinblasztin- 35 -3-karboxamid-szulfátot kapunk, melyet etanol és izopropanol oldószerelegyből átkristályosítunk. A termék 250 C° fölött bomlás közben olvad. A só vízben jól oldódik. 40 4-dezacetil-vinblasztin-3-karboxamidot az 1. példa eljárása szerint, a következő módon vinblasztin-3-karboxamiddá alakítunk: 2,8 g 4-dezacetil-vinblasztin-3-karboxamid szabad bázist vízmentes piridin és eeetsavanhidrid elegyében aci- 45 lezünk. A reakcióelegyet 3 napig szobahőmérsékleten tartjuk. Az illó alkotórészeket ezután vákuumban történő bepárlással eltávolítjuk és a kapott maradékot metüén-kloridban oldjuk. A metilén-kloridos oldatot vízzel mossuk, szárítjuk, és 50 vákuumban szárazra pároljuk. A maradék vinblasztin-3-karboxamid. Az amidot szilikagélen kromatografálva, etil-acetát: etanol (1:1) oldószerelegy mint eluálószer alkalmazásával tisztítjuk. A vékonyréteg-kromatográfia szerint, a 55 vinblasztin-3-karboxamidot tartalmazó frakciókat egyesítjük, az oldószert vákuumban történő bepárlással eltávolítjuk. A kapott maradék vinblasztin-3-karboxamid szabad bázis. A szabad bázis infravörös spektruma 1700cm_1 -nél az amidra jellemző 60 sávot mutatja. Tömegspektrószkópiával meghatározott molekulasúly 795 mely a C4 S H 5 7 N 5 0 8 képlettel elméletileg számított értékkel megegyezik, eljárása szerint állítjuk elő és etanolból átkristályosítjuk. Olvadáspont: 250 C° fölött. 65 3. példa 4-Dezacetil-vinblasztin-3-karboxhidrazid Az 1. példa eljárását követve, 4-dezacetil-vinblasztint vízmentes etanolban, feleslegben alkalmazott vízmentes hidrazinnal, zárt edényben, 18 óra hosszat mintegy 60 C° hőmérsékleten melegítünk. A reakcióedényt lehűtjük és kinyitjuk, a tartalmát eltávolítjuk és az illó alkotórészeket vákuumban lepároljuk. A kapott maradékot, mely 4-dezacetil-vinblasztin-3-karboxhidrazidot tartalmaz, metüén-kloridban oldjuk, az oldatot vízzel mossuk, elválasztjuk és szárítjuk, majd a metilén-kloridot vákuumban ledesztilláljuk. A kapott maradékot kloroform : benzol (1:1) oldószerelegyben oldjuk és szilikagélen kromatografáljuk. Eluáláshoz az 1. példában megadott benzol: kloroform : trietil-amin elegyet alkalmazzuk. A kezdeti kromatográfiás frakciók változatlan 4-dezacetil-vinblasztint tartalmaznak. Azt találtuk, hogy a további frakciók 4- de z acetü-18-dezkarbometoxi-vinblasztin-3-karboxhidrazidot tartalmaznak, melyet korábban Neuss és munkatársai írtak le, Tetrahedron Letters, 1968, 783. A következő frakciókat, mely vékonyréteg-kromatográfia szerint 4-dezacetil-vinblasztin-3--karboxhidrazidot tartalmaznak, egyesítjük és az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. A maradékot szilárd anyag 210-220 C° hőmérsékleten bomlás közben olvad. Az így előállított 4-dezacetil-vinblasztin-3-karboxhidrazid infravörös spektruma 1725—1735 cm—r-nél karbometoxi abszorpciós sávot mutat, ily módon Neuss és munkatársai által előzőekben leírt 18-dezkarbometoxi vegyülettől különbözik, és az infravörös spektrum 1690 cm-1 sávja a hidrazidcsoportnak tulajdonítható. Tömegspektroszkópiával meghatározott molekulasúly 768, mely a C4 sH 56 N 6 07 képlettel elméletileg számított értéknek megfelel. Az NMR spektrum 3,6 pmm-nél feltűnő rezonanciát mutat, mely a 18-karbometoxicsoport metilcsoportjára jellemző. Az előbbi eljárást követve, Hargrove 3 392 173 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírása szerint előállítható 4-dezacetil-leurokrisztint vízmentes hidrazinnal, vízmentes metanolban reagáltatunk, így a 4-dezacetil-l-dezformil-leurokrisztin-3--karboxhidrazidot mint amorf port különítjük el. Infravörös spektrum: abszorpciós maximum 1730 cm-1 (észter), 1670 cm -1 (hidrazid). Molekulaion spektrum: m/e = 754 (megegyezik a C42 H s4 N 6 0 7 képlettel). NMR: 63,60 (Ci 8 metil), 63,74 (C I6 metü), 64,05 (C4 hidrogén), 66,34 (amid-hidrogén). 4. példa 4-Dezacetil-leurokrisztin-3-N-metil-karboxamid 900 mg leurokrisztin és 473 ml vízmentes metanol oldatát 0C° hőmérséklet körül, hidrogén-klorid gázzal telítjük. A lombikot szárítócsővel felszereljük és szobahőmérsékletre melegítjük, 24 5
