171507. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fehérjetartalmú szálak folyamatos és egyidejű alakítására
5 171507 6 A találmány szerinti eljárás fentiekben már ismertetett és még további előnyeit a következőkben még részletesebben ismertetjük. Amint azt már az előzőkben ismertettük, a találmány szerinti eljárás során előnyösen a fehérje- 5 tartalmú anyagból álló pépet felmelegítjük oly módon, hogy azt nagy nyomás alatt hőcserélőn vezetjük keresztül. A kezelt pép szilárdanyag tartalma előnyösen 5 és 35 súly% között van, ez a szilárdanyag tartalom elsősorban az alkalmazott 10 szivattyúk teljesítményének a függvénye. Miután a fehérjetartalmú pépet átvezettük a hőcserélőn, azt több egymás mellett elhelyezkedő nyíláson vezetjük át. A pép ezeken a nyílásokon való áthaladás során hosszanti szálakká alakul és egy gyűjtősza- 15 kaszba jut, ahol ezek a szálak vagy rostok hűtőközeggel kerülnek érintkezésbe, mely a szálakat megfelelő mértékben lehűti és ily módon megakadályozzuk a kialakított szálak vagy rostok összetapadását. Ezt követően a fehérjetartalmú 20 szálakat összegyűjtjük és célszerűen, megfelelő hőmérsékleten, további hűtésnek vetjük alá. A fehérjetartalmú szálak kialakítására vonatkozó eljárást részletesebben saját korábbi 3 662 671 számú USA szabadalmunkban ismertetjük. 25 A fehérjetartalmú anyag, mely alkalmas a találmány szerinti eljárás megvalósítására vagyis a megfelelő rostok, illetve szálak kialakítására növényi eredetű fehérje, így szója-fehérje vagy egyéb olajos növényből származó fehérjeanyag, mint pél- 30 daképpen olajmagliszt koncentrátum, így példaképpen szójabab, szezám, gyapotmag vagy földimogyoró. Alkalmas a találmány szerinti eljárás esetében állati eredetű fehérjeanyag alkalmazása is, így példaképpen albumin vagy kazein felhasználása. 35 Ugyancsak számításba jöhet mikrobiológiailag előállított fehérje felhasználása is, mely különböző forrásokból, így példaképpen sörfőző élesztőből, vagy torulából származhat. Ugyancsak felhasználhatok a találmány szerinti eljárás esetében petro- 40 proteinek is. Amint azt a már hivatkozott 3 662 671 számú USA szabadalmi leírásunkban ismertettük, a fehérjetartalmú anyagból álló pépet a nyílásokon keresztül előnyösen 115 és 157 C° közötti, vagy ennél 45 magasabb hőmérsékleten vezetjük, célszerűen 3,5-352 kg/cm2 nyomás mellett. A fehérje a melegítés során szétbomlik amennyiben túl magas hőmérsékletre hevítjük vagy túl hosszú ideig melegítjük. A találmány szerinti megoldás esetében a 50 nyílások, amelyeken keresztül a fehérjetartalmú pépet vezetjük, alkalmasak arra, hogy egymás mellett nagyobb számú megfelelő méretű rostot vagy szálat alakítsunk ki. A nyílásokat előre meghatározott távolságban 55 alakítjuk ki egymástól annak figyelembe vételével, hogy megakadályozzuk, hogy az egyes szálak vagy rostok egymással érintkezésbe juthassanak, mielőtt azokat kellően lehűthetnénk ahhoz, hogy a szálak ne tapadjanak össze. Az egyes nyílások átmérője 6° 0,15 és 0,8 mm, előnyösen 0,4 és 0,8 mm között van. A nyílások száma a megmunkálandó fehérjetartalmú anyagból álló pép hőmérsékletétől és nyomásától függ, ezzel kapcsolatban célszerűen 146-154 C° hőmérséklet és 105-140 kg/cm2 nyo- 65 más esetén megközelítően 5,3 mm átmérőjű nyílásokat alakítunk ki, és ilyen nyílásméret mellett 9—23 nyílás kiképzése célszerű. Természetesen egyéb kialakítású, nyílásokkal kiképzett szerv alkalmazása is elképzelhető, a megválasztás mindenkor a kívánt szálak méretétől függ. Amikor a fehérjetartalmú szálakat vagy rostokat a nyílásokkal kiképzett szervtől a gyűjtőszakaszba továbbítjuk, azokat azonnal hűtőközeg hatásának tesszük ki, ami elegendő a szálak oly mértékű lehűtéséhez, hogy azok összetapadását megakadályozzuk. Az alkalmazott hűtőközeg előnyösen vízpermet lehet, melyet a szálakra azoknak közvetlenül a nyílásokból való kilépése után permetezünk, az alkalmazott víz előnyösen hűtött és hőmérséklete 2 és 10 C° között van. Minél hidegebb a hűtés céljaira használt víz, annál gyorsabban csökken a fehérjetartalmú anyag hőmérséklete, ami azzal az előnnyel jár, hogy fokozottabb mértékben megakadályozzuk a baktériumok kifejlődését és kiküszöböljük a szálak összetapadásának veszélyét. A hűtés céljaira vízpermet alkalmazása még azzal a járulékos előnnyel is jár, hogy a kezelés során kimossuk vagy eltávolítjuk az anyagból a felfúvódást okozó és kellemetlen ízű alkotókat. Miután a szálakat kellő mértékben lehűtöttük ahhoz, hogy az esetleges összetapadást megakadályozzuk, azokat megfelelő szerven, így például egy szállítószalagon gyűjtjük össze. A szállítószalagot úgy alakítjuk ki, hogy az alkalmas legyen a kezdeti hűtés céljaira használt víz elvezetésére is. A hűtés céljaira használt víznek a szálaktól vagy rostoktól való elvezetése elősegíti a rostok hőmérsékletének pontosabb beállítását, a duzzadást okozó és a kellemetlen ízű alkotók eltávolítását és ugyanakkor megakadályozza a szálakon a baktériumok képződését. Amennyiben szükséges, a szálak a kívánt végleges hőmérsékletre még a kinyerés előtt' lehűthetők, célszerűen azonban először csak az összetapadást meggátló mértékben hűtjük le a szálakat és ezt egy újabb hűtési művelet követi, melynek során a szálakat a kívánt végleges hőmérsékletre hűtjük. A szálaknak a kialakított nyílásokon való keresztülvezetése után vízpermettel való hűtés helyett, a szálak bevezethetők, illetve átvezethetek egy folyamatosan cserélődő vízfürdőbe, ebben a fürdőben célszerűen hűtött vizet használunk. A fürdőben a víz folyamatos cserélésével annak hőmérséklete olyan állandó értéken tartható* mely biztosítja a szálak kellő mértékű hűtését ahhoz, hogy biztonsággal megakadályozhassuk azok összetapadását és ugyanakkor lehetővé tesszük a kellemetlen ízű komponensek kimosását a szálakból és azoknak a cserélődő vízzel való egyidejű eltávolítását is. A találmány egy másik foganatosítási módja esetében a szálakat — amint azok keresztülhaladtak a nyílásokon — levegővel, előnyösen hűtött levegővel hűthetjük a kívánt hűtés mértékének biztosítása céljából. A már előzőkben kifejtettek értelmében a levegővel való hűtés esetében is olyan hűtött levegőt kell alkalmaznunk, mely biztosítja a szálak 3
