171490. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített 1,3-diszulfonamido- benzol-származékok előállítására
171490 5 R! és R 2 egyaránt hidrogénatomot jelent, míg R egy aj3-telítetlen halogénezett alkil-csoportot képvisel. Azokat az (V) általános képletű kiindulási anyagokat, amelyekben Rj és R2 egyaránt hidrogén- 5 atomot, R pedig a,/3-telítetlen halogénezett' alkil-csoportot jelent, a (D) reakció vázlaton bemutatott eljárással is előállíthatjuk. A képletekben Ph, Xh X2 és R 3 jelentése a fenti. Az eljárás első lépésében a (IX) általános kép- 10 létű vegyületeket a korábban ismertetett körülmények között (Ph)3P=CXiX 2 általános képletű reagensekkel reagáltatjuk, majd a kapott (X) általános képletű halogénezett vinil- vagy propenil-származékot nitráljuk. A reakció során a nitro-csoport 15 a benzolgyűrű para-helyzetébe lép be, és (XI) általános képletű nitrált termék képződik. A nitrálást fölöslegben vett nitrálószerrel (például salétromsavval vagy füstölgő salétromsavval), vízelvonószer (például tömény kénsav, ecetsavanhidrid stb.) 20 jelenlétében, 0—50 C°-on hajtjuk végre. A reakció 0,25—3 óra alatt zajlik le. A képződött (XI) általános képletű nitrovegyületet önmagában ismert módon különítjük el a reakcióelegyből. A (XI) általános képletű nitrovegyületet ezután 25 önmagában ismert módon (XII) általános képletű aminovegyületté redukáljuk. A (D) reakcióvázlaton feltüntetett további lépésekben magát a szabad aminvegyületet is felhasználhatjuk, előnyösebben járunk el azonban akkor, ha a (XII) általános 30 képletű vegyület amino-csoportját például acil-csoport (így acetil-csoport) felvitelével védjük, és a további műveletekben ezt a védett vegyületet használjuk fel. Az amino-csoport acilezéséhez szokásos acilezőszereket, például savkloridokat, savanhidride- 35 ket, karbonsavakat és hasonlókat használhatunk fel. A (XII) általános képletnek megfelelő védett amino-vegyületet ezután a korábban ismertetett körülmények között nitráljuk. Ebben az esetben a nitro-csoport a védett amino-csoporthoz viszonyí- 40 tott meta-helyzetben kapcsolódik a benzolgyűrűhöz. A kapott termék amino-csoportjához kapcsolódó védőcsoportot ezután ismert módon (acil-védőcsoport esetén például savas vagy lúgos hidrolízissel) lehasítjuk, majd a kapott (XIII) általa- 45 nos képletű vegyületet diazotáljuk. A diazotálás során a (XIII) általános képletű aminvegyületet vizes sav, például vizes sósavoldat vagy kénsavoldat jelenlétében, 0-20 C°-on nátriumnitrittel reagáltatjuk, majd a képződött diazónium- 50 sót kéndioxid és kristályos réz(II)-klorid vizes ecetsavval készített oldatával kezeljük. A reakcióelegyet 5 perctől 3 óráig terjedő időn át 0—20 C°-on tartjuk, majd az így kialakított klórszulfonil-csoportot ammóniás kezeléssel szulfonamido-csoporttá alakít- 55 juk. Az eljárás zárólépésében a (XIV) általános képletű vegyület nitro-csoportját önmagában ismert módon amino-csoporttá redukáljuk. Megjegyezzük, hogy ha a diazotálás során kapott klórszulfonil-vegyületet mono- vagy di-(rövidszénláncú)-alkilami- 60 nokkal kezeljük, a megfelelő Rí és/vagy R2 helyén rövidszénláncú alkil-csoportot tartalmazó kiindulási anyagokhoz jutunk. A (II) általános képletű 3-R-anilin-vegyületeket m-nitro-anilinből kiindulva is előállíthatjuk. Az el- 65 járás első lépésében a m-nitro-anilint a korábban ismertetett módon, vizes sav jelenlétében nátriumnitrittel diazotáljuk, majd a diazóniumsót kristályos réz(II)-klorid-dihidrát és aceton vagy valamely egyéb közömbös szerves oldószer jelenlétében egy R4R5 C=CHX általános képletű etilén-származékkal reagáltatjuk - ahol X halogénatomot jelent, R4 és R5 pedig egyaránt halogénatomot jelenthet, vagy e csoportok egyike halogénatom, másika pedig hidrogénatom, rövidszénláncú alkil-csoport vagy halogénezett rövidszénláncú alkil-csoport lehet. A reakciót —20 C° és +20 C° közötti hőmérsékleten indítjuk be, majd a reakció teljessé tétele érdekében az elegyet 1—48 órán át szobahőmérsékleten tartjuk. Termékként (XVI) általános képletű vegyületet kapunk, ahol R4, R5 és X jelentése a fenti. A kapott terméket oldószeres közegben, például rövidszénláncú alkanolban, előnyösen metanolban vagy etanolban egy alkálifém-hidroxiddal, -alkoxiddal vagy egy szerves bázissal, például trietilaminnal dehidrohalogénezzük, majd a kapott (XVII) általános képletű vegyület - ahol R4 és Rs jelentése a fenti — nitro-csoportját a korábban ismertetett módon amino-csoporttá redukáljuk. Végül a kapott terméket a korábban ismertetett módon klórszulfonáljuk és amináljuk. A klórszulfonálást és az aminálást adott esetben a diazotálás és dehidrohalogénezés előtt is végrehajthatjuk. A kiindulási anyagként felhasználható 2-(3-amino-fenil)-l,l,2-triklór-etilént az ismert 2-(3-amino-fenil)-l,1,1,2,2-pentaklór-etán dehalogénezésével is előállíthatjuk, halogénelvonószerként cink/etanol-rendszert alkalmazhatunk. Ezzel a módszerrel a telítetlen kötést tetszés szerinti helyzetben tartalmazó R csoportot hordozó (II) és (V) általános képletű vegyületeket állíthatunk elő a megfelelően megválasztott kiindulási anyagokból. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületeket az állatgyógyászatban májmétely-ellenes szerekként használhatjuk fel. É vegyületek a Fasciola gigantica és Fasciola hepatica (a juh- és szarvasmarha-májmétely kórokozói) kifejlett és kifejletlen formáinak irtására egyaránt alkalmasak. Az (I) általános képletű vegyületek szükséges napi dózisa a kezelendő egyed fajtától, a felhasznált vegyület típusától, a kórokozó típusától és a fertőzés súlyosságától függően változik. Általában megfelelő eredményeket érhetünk el, ha az (I) általános képletű vegyületeket egyetlen dózisban, körülbelül 1—150 mg/kg, előnyösen 1—50 mg/kg mennyiségben adjuk be a kezelendő állatoknak. A kezelés módja ugyancsak a kezelendő egyed fajától, az adott állat esetén szokásosan alkalmazott anthelmintikus kezelésmódoktól, a felhasznált vegyület típusától és a kórokozó típusától függően változhat. Az (I) általános képletű vegyületeket előnyösen a fertőzés kitörésekor vagy fertőzés-gyanú esetén egy vagy több orális vagy parenterális dózisban adjuk be a kezelendő állatoknak. Az (I) általános képletű vegyületeket a szokásos hordozó-, hígító- és/vagy segédanyagok felhasználásával állatgyógyászati készítményekké alakíthatjuk. Ezek a készítmények az (I) általános képletű vegyületen (vagy vegyületeken) kívül adott 3
