171490. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített 1,3-diszulfonamido- benzol-származékok előállítására
171490 esetben egyéb gyógyhatású anyagokat, például egyéb anthelmintikus hatású szereket is tartalmazhatnak. Különösen előnyösnek bizonyultak az (I) áhalános képletű vegyületeket más anthelmintikus hatóanyagokkal, például 2-(4-tiazolil)-benzimidazollal (tiabendazollal) vagy dl-2,3,5,6-tetrahidro-6-fenil-imidazo[2,l-b]tiazollal (tetramisollal) elegyítve tartalmazó készítmények. Az állatgyógyászati készítmények hatóanyagtartalma a készítmény típusától, a kezelés típuságól, a kezelendő egyed fajától és a kórokozó típusától függően változhat. Orálisan beadható készítmények alkalmazásával általában megfelelő eredményeket érhetünk el, e készítmények hatóanyagtartalma 0,01-98 súly% lehet. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. IB) példa 1,3-Di-(N-metü-szulfonarnido)-4-amino-6--(1,2,2-triklór-vinil)-benzol 5 10 g, az 1A) példában ismertetett módon előállított 1,3-diklórszulfonil-4-amino-6< 1,2,2-triklór-vinil)-benzolt 150 ml -78C°-os, folyékony metilaminhoz adunk. A beadagolás után a hűtőfürdőt 10 eltávolítjuk és a metilamin fölöslegét elpárologtatjuk. A szilárd maradékot vízben felvesszük, és az elegyet ecetsavval megsavanyítjuk. A kivált sötét színű csapadékot leszűrjük és szárítjuk, majd a 7,4 g súlyú nyers terméket tisztítás céljából szilika-15 gél-oszlopon kromatografáljuk. Végül a terméket etanolból kristályosítjuk. 2,9 g 1,3-di-(N-metil-szulfonamido)-4-amino-6-(l ,2,2-triklór-vinil)-benzolt kapunk, op.: 211-212 C°. 1A) példa 1,3-Diszuífonamido-4-amino-6-(l ,2,2-triklór-vinil)-benzol 107 ml klórszulfonsavba keverés közben, +10C°-on 32,8 g 2-(3-amino-fenil)-l,l,2-triklór-etilént csepegtetünk. A beadagolás után a reakcióelegyet 125-130 C°-ra melegítjük, és 2,5 órán át ezen a hőmérsékleten keverjük. Ezután az elegyet 20 C°-ra hűtjük, és az elegyhez részletekben 40,2 ml tionilkloridot adunk. A reakcióelegyet 1,5 órán át 80 C°-on keverjük, majd jégfürdőn +10C°-ra hűtjük. Ezután az elegyet jégre öntjük, és a képződött l,3-diklórszulfonil-4-amino-6-(l,2,2--triklór-vinil)-benzolt metilénkloriddá kivonjuk. A metilénkloridos oldatot vízzel mossuk, magné/himszulfát fölött szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A kapott 52 g barna, habszerií szilárd anyagot 60 ml diklórmetánban oldjuk, ús az oldatot részletekben 250 ml folyékony ammóniához adjuk. Az ammónia fölöslegét és a metilénkloridot éjszakán át elpárologni hagyjuk. A maradékhoz vizet adunk, és a vizes elegyet tömény sósavoldattal óvatosan megsavanyítjuk. A kivált amorf csapadékot etilacetáttal kivonjuk, az etilacetátos oldatot vízzel mossuk, magnéziumszulfát fölött szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A kapott 45 g barna, habszerű anyagot forró benzollal kétszer extraháljuk. A maradékként kapott 38,5 g barna, szilárd anyagot forralás közben 3x1000 ml éterrel extraháljuk. Az éteres oldatokat egyesítjük és vákuumban 250 ml végtérfogatra bepároljuk. A koncentrátumot óvatosan hexánnal elegyítjük, és a kivált kristályos terméket ieszűrjük. A cím szerinti vegyület 130-135 C°on olvadó éter-komplexét kapjuk. Az így kapott 20,8 g súlyú anyagot 175 ml vízben 0,5 órán át forraljuk (az anyag főtömege szilárd szemcsék formájában szuszpenziót képez a vízzel), majd a szuszpenziót szobahőmérsékletre hűtjük. A szilárd anyagot kiszűrjük, vízzel mossuk és vákuumban 50C°-on szárítjuk. 17,0 g 1,3-diszulfonamido-4-amino-6-(l ,2,2-triklór-vinil)-benzolt kapunk, op.: 188-189 0°. A termék vizes metanolból végzett átkristályosítás után 205-207 C°-on olvad. 20 IC) példa 1,3-Di-(N i\-dimet il-szulfonamido)-4-amino-6--(1,2,2-triklór-vinil)-benzol 25 10 g, az 1A) példában ismertetett módon előállított 1,3-diklórszulfonil-4-amino-ó-(l ,2,2-triklór-vinil)-benzolt 125 ml dimetilaminnal kezelünk. A reakcióelegyet az IB) példában ismertetett módon 30 dolgozzuk fel. Termékként 5,2 g tiszta l,3-di-(N,N-dimetü-szulfonamido)-4-amino-6-(l,2,2-triklór-vinil)-benzolt kapunk, op.: 238-239 C°. 35 2. példa 1.3-Diszulfonamido-4-amino-6-(l ,1-diklórorop-1 -en-2-il)-benzol 40 a) 1,1 Diklór-2-fenil-prop-l-én 30 g acetofenon, 420 ml szentetraklorid és 19óg ;rifenilfoszfin elegyét 9 órán át 60 C°-on keverjük, majd a folyékony fázist dekantálással elkülönítjük, 45 és a gumiszerű maradékot éterrel alaposan mossuk. Az oldatokat egyesítjük, és a széntetrakloridot és az étert rövid Vigreux-oszlopon lepároljuk. A maradékot vákuumban, 35 Hgmm nyomáson desztilláljuk és a 120C°-on forró frakciót összegyűjtjük. 50 35,0 g l,l-diklór-2-fenil-prop-l-ént kapunk. b) 1,1 •Diklór-2-(4-nit ro-fenil)-prop-l -én 33 ml tömény kénsav és 28 ml tömény (70%-os) 55 salétromsav elegyébe keverés közben, jégfürdőn 35,0 g l,l-diklór-2-fenil-prop-l-ént adagolunk, ügyelve arra, hogy a reakcióelegy hőmérséklete 10 C° és 20 C° közötti érték maradjon. Ezután az elegyet szobahőmérsékletre hagyjuk melegedni, és 60 további 1 órán át erélyesen keverjük. Az elegyet jégre öntjük, éterrel extraháljuk, az éteres fázist vízzel többször mossuk, magnéziumszulfát fölött szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A nyers termék gázfázisú kromatográfiás elemzés alapján két 65 komponenst tartalmaz, a főt érmék az l,l-diklór-2-4
