171453. lajstromszámú szabadalom • Eljárás katalizátor előállítására

7 Ha az A komponenst az alumíniumalkilhalogeniddel történő kezelés után mossuk akkor ajánlatos, ha a polimerizációhoz C komponensként egy ciklopoliént alkalmazunk. Alkalmasnak bizonyultak az előbbiekben meghatározott ciklopoliének. A C komponens mólaránya az A komponenshez (titántrikloridra számítva) 0,1:1 — 1:1, előnyösen 0,2:1-0,6:1. A polimerizációt a találmány szerinti katalizátor jelenlétében 20-120 C°, előnyösen 50-90 C° közötti hőmérsékleten végezzük. Az előírtnál magasabb hőmérséklet alkalmazása elvileg lehetséges, az oldható ataktikus polimerek részaránya azonban ekkor növekszik. Ha az alifás dialkilét érrel és ciklopoliénnel hőkezelt titántriklorid-tartalmú reakcióterméket a találmány szerint előírt módon alumíniumalkilhalogeniddel utókezelésnek vetjük alá, akkor olyan A katalizátorkomponenshez jutunk, amely az aktivátorként alkalmazott aluminiumdialkilhalogeniddel (B komponens) kombinálva az a-olefinek polimerizációjánál a reakciósebesség jelentős növekedését váltja ki, emellett a sztereospecifikus tulajdonság is javul. A 895 595 számú brit szabadalmi leírásban ismertetett eljáráshoz képest azonos polimerizációs hőmérsékletet és nyomást alapul véve egyrészt 100%-kal magasabb hatékonyságot, másfelől javított sztereospecifikus tulajdonságot kapunk. A kontaktkatalizátor hatás (gram polimer/gram katalizátor) javulása azonos reakciótér-reakcióidő kihozatal mellett lehetővé teszi a polimerizációhoz szükséges katalizátor mennyiségének csökkentését, ezáltal a polimerizáció végén a körülményes feldolgozás könnyebbé válik, vagy azonos feldolgozási ráfordítást alapul véve a katalizátor jobb hatásfokú eltávolítása válik lehetővé. Ha a polimerizációt atmoszférikusnál nagyobb nyomáson, például 20 kg/cm2 -nél nagyobb nyomáson gázfázisban, vagy egy cseppfolyós a-olefinben, például cseppfolyós propilénben végezzük, akkor a hozam olyan javulása következik be, hogy a katalizátor eltávolítását teljesen ki lehet küszöbölni (hozam 1 mmól titántrikloridra számítva több mint 1000 g polimer). A 2 213 086 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátási iratban ismertetett eljáráshoz képest a műszaki haladás abban áll, hogy a találmány szerinti katalizátor előállítása olcsóbbá válík. Az előállítási költségeket a következő tényezők csökkentik: 1. Legalább egy, adott esetben két mosási művelet kiküszöbölése a szükséges három intenzív mosási műveletből. 2. A mosóoldatok feldolgozásánál csökkent beruházási és üzemköltségek. 3. Anyagtakarékosság, mivel a találmány szerinti utókezelésnél vagy a redukált szilárdanyag előállításánál képződött anyalúg alkalmazható vagy alumíniumdialkilmonohalogenid felhasználása esetén az aktivátor (B komponens) szükséges mennyisége csökkenthető. 4. A technika állása szerint az utókezeléshez használt titántetraklorid úgy semmisíthető meg, hogy azt vízzel elbontják és semlegesítik, amikor jelentős szennyvízmennyiség képződik. A találmány 71453 ,. ' 8 szerinti eljárásnál gyakorlatilag nem kell a titántartalmú szennyvízzel számolni. 1. példa 5 A) A katalizátor előállítása A.l. A titántetraklorid redukciója alumíniumét ilszeszkvikloriddal 10 10 literes keverős reaktorban levegő és nedvesség kizárása mellett 1090 ml hidrogénezett, oxigén mentes 140-165 C° közötti forráspontú benzinfrakciót és 550 ml (5 mól) titántetrakloridot elő-15 készítünk, majd 0 C°-on 8 óra leforgása alatt 250 fordulatszám/perc keveréssel nitrogén nyomás alatt 1111,2 g alumíniumetilszeszkviklorid 3334 g előbbivel azonos minőségű benzinfrakcióban készült oldatát csepegtetjük hozzá. Az alumíniumetil-2o szeszkvikloridot 4,5 mól alumíniumdietilmonokloridból állítjuk elő. Vörösbarna színű, finomeloszlású csapadék válik ki. A reakcióelegyet 2 óra hosszat 0C°-on, végül 12 óra hosszat szobahőmérsékleten továbbkeverjük. 25 A csapadék leülepedése után a felülúszó anyalúgot dekantáljuk és a szilárd reakcióterméket háromszor 2000-2000 ml benzinfrakcióval mossuk. A további feldolgozás céljából a terméket olyan mennyiségű benzinfrakcióban szuszpendáljuk, hogy 30 2 mól titántriklorid/liter koncentrációt érjünk el. A szuszpenzió 3 vegyértékű titánion-koncentrációját (titántriklorid alakjában) cérium-(IV)-oldattal való titrálással határozzuk meg. 35 A.2. A titántriklorid-tartalmú reakciótermék hőkezelése di-n-butiléter és cikloheptatrién-(l,3,5) jelenlétében 2 literes keverős reaktorban levegő és nedvesség 40 kizárása mellett nitrogén védőgázban 500 ml 2 mólos fenti összetételű szuszpenziót (megfelel 1 mól titántrikloridnak) 80C°-ra felmelegítjük, majd ezen a hőmérsékleten keverés közben 30 perc leforgása alatt 161 ml (0,95 mól) di-n-butilétert csepegtetünk 45 hozzá. A szuszpenziót végül még 30 percig 80C°-on tartjuk, majd ezen a hőmérsékleten 75 mmól (= 7,8 ml) cikloheptatrién-(l ,3,5)-t adunk hozzá és még 4 óra hosszat 80 C°-on keverjük. Az éter hozzáadása során az anyalúg olivzöJdre elszíne-50 ződik. A titántriklorid-szuszpenzió további feldolgozása céljából a szuszpenziót 0,5 mól/liter titántriklorid-tartalomra felhígítjuk. A három vegyértékű titánion koncentrációjának meghatározását (titántri-55 klorid alakjában) cérium-(IV)-oldattal történő titrálással végezzük. A.3. A titán\j[iklorid-tartalmú reakciótermék utókezelése alumíniumalkilhalogeniddel 60 és ciklopoliénnel 100 ml benzinfrakcióhoz levegő és nedvesség kizárása mellett 1 mmól (titántriklorid) mennyiségű előbbi olívzöld szuszpenziót valamint 0,125 mmól 65 cikloheptatrién-(l ,3,5)-t és 2 mmól alumíniumdietil-4