171326. lajstromszámú szabadalom • Zúzottkőágy mozgó tömörítőgép a vágány helyzetének kiigazítására

7 171326 8 lasztására az 1 vágánytömékelő-szintező-szabályozógép hátulsó tartományában szorítószerkezet révén a vágányon van vezetve, együttdolgozó, pl. áram- vagy feszültségátalakítóból, mint pl. potenciométerből, transzformátoradóból vagy hasonlóból képzett 18 mérőműszer vezetőrúd révén a 14 járműkerettel van összekötve. A 17 vonatkoztatási rendszernek azonban nem kell 7 feszítőhuzalból állnia, hanem lehet — amint azt szaggatott vonallal ábrázoltuk — olyan vonatkoztatási rendszert is alkalmazni, amely csupán a 9 anyagkocsi két 11 főtengelye között húzódik. A 9 anyagkocsinak a munkairányban hátulsó 11 főtengelyéhez 19 érzékelő tartozik, pl. annak megállapítására, hogy mekkora távolság van a tengelycsapágy és a 2 sín felső éle között. Ez a 19 érzékelő, valamint a 13 terhelőszerkezetek és a 18 mérőműszer vezérlővezetékek útján a 20 vezérlőberendezéssel van összekötve. A 20 vezérlőberendezés viszont saját vezérlővezetékek révén a kombinált vágánytömékelő-szintező-szabályozógép kezelőülésének tartományában elhelyezett 21 vezérlőpulttal, valamint a 22 jelző- és regisztrálószerkezettel van összekötve. A 2. ábrán a 9 anyagkocsi 11 főtengelyei között elhelyezett 14 szerszámkeret látható a rajta elhelyezett 16 vibrátorokkal és 13 terhelőszerkezetekkel, nagyobb léptékben. A 14 szerszámkeret a 2, ill. 3 sínekhez tartozó 23, ill. 24 nyomkarimás kerekekkel van ellátva, amelyek nyomkarima vezetőrészként szolgáló 25, ill. 26 nyomkarimákkal vannak ellátva. Annak érdekében, hogy a 25, ill. 26 nyomkarimák a 2 és 3 sínek' belső oldalain játék nélkül feküdjenek fel 27 feszítőszerkezetet alkalmazunk. Ez a 27 feszítőszerkezet a 14 szerszámkerethez képest a vágány hosszirányára keresztirányban eltolhatóan ágyazott 24 nyomkarimás kerekekből és az ezek és a 14 szerszámkeretek között elhelyezett, hidraulikusan vagy pneumatikusan működtetett henger-dugattyú-hajtáskéntt kialakított 28 feszítőhajtásból áll. A 16 vibrátorok két 30 rezgésgerjesztőből állnak, amelyek a 14 szerszámkeret hordozórészén a vágány hosszirányában futó 29 tengelyek körül a vágány hosszirányára keresztirányban elforgathatóan és azonos fázissal kapcsolva vannak elhelyezve. A 30 rezgésgerjesztők, amint sematikusan ábrázoltuk, villamos-, hidraulikus vagy pneumatikus motorokkal forgásba helyezhető kiegyensúlyozatlan tömegekkel lehetnek ellátva, amelyek a szerszámkeretet, ül. a vágányt megközelítőleg vízszintes rezgésekbe hozzák. A 30 rezgésgerjesztő alsó végei 31 állítóhajtások közbeiktatásával a 14 szerszámkerettel vannak csuklósan összekötve. A 14 szerszámkereten a 2 és 3 sínek felé eső oldalon a vágány hosszirányára keresztirányban a síneken túl kinyúló hevederek vannak. A 10 alvázkeret és a hevedérek a hidraulikus 32 henger-dugattyú-elrendezésként kialakított 13 terhelőszerkezetek révén vannak összekötve. Ezenkívül a 2, 3 sínekhez tartozó, a vágány hosszirányában egymás mögött elhelyezett 23 nyomkarimás kerekek között kb. központosán 33 görgő van elhelyezve, amely a 2, ill. 3 sínek sínfejei alá kívülről nyúlik be (ld. 1. ábra). A 34 rögzítőszerkezet 33 görgői, amelyek nyomkarima vezetőrészként szolgálnak, a vágány hosszirányára keresztirányban történő elfordulás céljából a vágány 5 hosszirányában futó, a hevederek tartományában elhelyezett tengelyen forgathatóan vannak ágyazva és hidraulikus 35 henger-dugattyú-hajtásból képzett rögzítőháj tással vannak összekötve. 10 Amint a rajzokból továbbá látható a 14 szerszámkeretre a 10 alvázkerettel szemben magasságirányban függetlenül mozgó vezetőrúd támaszkodik, amely a 17 vonatkoztatási rendszer 7 feszítőhuzaljával együttműködő 18 mérőmű-15 szert hordja. Amint szaggatott vonallal ábrázoltuk, á vezetőrudat a 6 talpfa irányában meg l&het hosszabbítani ügy, hogy pl. saját görgőkön a szerszámkerettől függetlenül a vágány 2 sínéin vezetjük. Ezenfelül természetesen mindegyik 2 20 vagy 3 sínhez külön 18 mérőműszer tartozhat. A találmány szerinti gép a következőképpen működik: A terhelések következtében szabálytalanul lesüllyedt és hibákkal teli vágányt a kombinált 4 25 emelő- és egyengetőszerkezettel felemeljük és oldalirányban szabályozzuk, majd ezután a vágányt ebben a szabályozott helyzetben rögzítjük azáltal, hogy a zúzottkövet a 6 talpfák alatt az 5 tömékelőszerkezettel tömörítjük, pl. az árá-30 nyos nagynyomásos tömékelés alkalmazásával. Ennél a tömékelési folyamatnál az egyes zúzottkövek egymáshoz viszonyított helyzete változik úgy, hogy az ezt követő üzemelés közbeni terhelés folyamán „utótömékelésre", ill. az egyes zú|35'j zottkövek helyzetének megváltoztatására és ezáltal a vágánynak a süppedésére kerül sor. A vágányokon futó vonatok által okozott lengések amplitúdójának, ül. frekvenciájának nagyságától függően és egy hosszabb vágányszakaszon át j40 a különböző emelési magasságok és szabályozási értékek függvényében ezeken a hosszabb vágányszakaszokon rendszerint különböző nagy süppedések jönnek létre, ül. az „utótömékelés" ezen fázisában, amelyben a vágány a terheléshez |45 képest lényegesen gyorsabban süpped, mint azoknál a terheléseknél, amelyek ezután az „utótömékelés" után következnek, vágányhibák keletkeznek, amelyek röviddel a megmunkálás után a vágány minőségét rontják és ezáltal a vágány-50 befutás minőségét is befolyásolják. Annak érdekében, hogy a vonatok, iU. a terhelések által létrehozott „utótömékelés" alatti nagyobb vágánymeghibásodások keletkezését csökkentsük, ül. kiküszöböljük, a 2 és 3 sínekből, ül. 6 talp-55 fákból álló sínmezőt a 2. ábrán ábrázolt azonos fázisban rezgő 30 rezgésgerjesztőkkel rezgésbe hozzuk és egyidejűleg a 13 terhelőszerkezetekkel kifejtett terhelés, ill. nyomóerő segítségével lefelé nyomjuk. Az „utótömékelés" ezáltal ellenőrzöt-60 ten zajlik le, ugyanis á sínmező lesüllyedésének x mértékét (1. és 2. ábrák) a 18 mérőműszer figyeli és a 22 jelző- és regisztrálószerkezeten jelezhető, ül. regisztrálható (lásd 22' diagram). Az „utótömékelés" jelentős része ezen gép alkal-65 mazása következtében elmarad úgy, hogy a hi-4