171230. lajstromszámú szabadalom • Bolygókerekes hajtómű
5 171230 6 q paraméterének értéke nagyobb, mint a vonatkozási cikloisnál, továbbá a görbetárcsa-ciklois epicikloiskénti kiképzése esetében az r paraméter értéke nagyobb, a görbetárcsa-ciklois hipocikloiskénti kiképzése esetén pedig kisebb, mint a vonatkozási ciklois megfelelő paramétere. A görbetárcsa-cikloisnak az ilyen találmány szerinti kialakításával, ami a görbehajlatok megnyújtásában jut kifejezésre, az érintkező szakaszok egész tetemes növelése érthető el, ami az eddig szokásos nagyság többszörösét érheti el. A gyakorlati működésnél röviddel a tetőpont utáni állásnál a mindenkori görbeszakasz és a vele szemben levő görgő között lágy kapcsolat érhető el, ami a forgás további szakaszában a tetőpont és a mélyedés közötti csaknem egész görbehajlaton egyenletes érintkezésben vezet. Ez az egyenletes érintkezés arról ismerhető fel, hogy az összes görgőnek csaknem a fele a hozzá tartozó görbehajlattal terhelésátadó kapcsolatban van. Az érintkező szakaszok eszerint azáltal hosszabbodnak meg, hogy számos görbületen megfelelően sok görgő, görbeszakaszról görbeszakaszra kismértékben eltolódott érintkezési pontokon fekszik fel. Ez az egyidejűleg kapcsolatban levő görgők valamennyi érintkezési zónájának a görbehajlatra történő elméleti vetítésével is magyarázható, aminek az ábrázolása a csatolt rajzok 5. és 6. ábráján látható. Természetesen az egymással kapcsolatba kerülő görgők és görbeszakaszok között minden esetre bizonyos játék van, így a leírt terhelésátadási viszonyok a forgásértelem megváltozása esetén csak egy bizonyos szögelfordulás (holtmozgás) után jönnek létre. Az érintkezési szakaszoknak a technika mai állásához képest elért tetemes megnövekedése azt eredményezi, hogy azonos nagyságú hajtómű lényegesen nagyobb forgatónyomatékot tud átadni, illetve, hogy azonos gyakorlati követelmények esetén a meghajtás a találmány szerinti kiképzéssel lényegesen kisebb helyszükséglettel készíthető el. A gyakorlati kísérletek megmutatták, hogy az érintkezési szakaszt az eddigi értéknek gyakorlatilag az ötszörösére lehet megnövelni, a találmány szerinti meghajtást ennek megfelelően lehet kisebbre készíteni. A ciklois meghajtás annál nyugodtabb járású, és egész átlalánosságban annál jobb, minél inkább, minél jobban teljesül az, hogy a két ciklois pillanatnyi pólusa együtt fusson körbe. Az ismert hajtóműveknél a pillanatnyi pólusok viszonylag közel vannak egymás mellett, azonban az előírt körpályából kilépnek. Bár a két ciklois pillanatnyi pólusai a találmány szerinti paramétereknél egymástól elvben jobban eltávolodnak, mint a szokásos meghajtásoknál, ezek a fogak közötti említett holtjáték kiiktatásával gyakorlatilag egybeesenek, és ebben a helyzetben együtt futnak a kör alakú nyugvó póluspályán. Ebből a megfontolásból is érthető, hogy a találmánynál lényegesen egyenletesebb és nyugodtabb járású meghajtás érhető el. E tekeintetben a DT—PG 1 087 865 számú szabadalmi leírásra utalunk. A találmány szerinti paraméterméretek ezen felül lehetővé teszik azt, hogy az egyes görgőknek a terheletlen állapotból a terheltbe jutása olyan folyamatos legyen, hogy azok az ütések, amelyek eddig a csúcspontokon történő áthaladásoknál megfigyelhetők voltak, gyakorlatilag megszűnjenek. Ez is a fokozottabban nyugodt futást és az élettartam növekedését eredményezi a hajtóműnél. Fontos még a súrlódási veszteség egészen nagy mértékű csökkenése, ami az ismert cikloismeghajtások egyébként kis súrlódási veszteségével öszszehasonlítva számottevő előnyt jelent. A mindig jelenlevő irányváltozási forgásszögjáték a 5 8 szöggel, vagy a A[x értékkel jelölhető, ami a görgők és a görbetárcsán ezek mindenkori érintkezési pontja között lép fel. A találmánnyal elért eredményt ily módon a bolygókeréknek és a központi keréknek ezzel az egymáshoz 10 viszonyított elfordíthatóságával a AJJ. szakaszon matematikailag is megadhatjuk mint a ß gördülési szög függvényét, mégpedig a következő összefüggéssel: . _ Aq—Ar.cosy 15 ** ~ sinT ahol A[Í = a fent említett forgási szakasz Aq = a q paraméter értékei közötti különbség Ar = az r paraméter értékei közötti különbség A találmány megvalósításánál a görbetárcsa-cikloist nagyobb e paraméterértékkel lehet kialakítani, mint 25 a vonatkozási cikloist. Ezzel különösen a csapágy játékát és a hajtótengely rugalmas alakváltozását lehet kompenzálni. Egy előnyös kivitel az r és a q paraméter-értékek méretezésénél oly módon adódik, hogy az r paraméter-30 értékek különbsége úgy aránylik a q paraméterértékek különbségéhez, mint ]/1 + m2 — 1 aránylik az 1 — fl-m2 -hez, ahol m = e/b rövidítési arány. Az r és a q 35 paraméterértékek különbségén itt például a vonatkozási ciklois r paraméter-értékének eltérését értjük a megfelelő görbetárcsa-ciklois r paraméterétől: q-ra hasonló meggondolás érvényes. Egy további kedvező kivitel az irányváltozási holt-40 játék minimalizálási lehetőségéből kapható a következő összefüggés szerint: 8 = (1 + 1/z). [arc cos ( — m) — arc cos ( — iríj)] ahol m = a vonatkozási cikloisra vonatkozó rövidítési arány, n^ pedig ugyanaz a görbetárcsa-cik-45 loisnál. Végezetül adódik az a lehetőség is, hogy a paraméterértékeket a lehető legkisebb mértékű felületi nyomás mellett határozzuk meg, különös tekintettel az m rövidítési arányra és a q ekvidisztánsra. 50 A felületi nyomás csökkentésének egy további önálló, előnyös lehetősége az, hogy a q ekvidisztánst közel ugyanolyan nagyra választjuk, mint a vonatkozási ciklois legkisebb görbületi sugara, ami az inflexiós pont közelében és így egyben a legnagyobb felületi 55 nyomás helyén mérhető. Itt a vonatkozási ciklois helyett a görbetárcsa-ciklois is alapul szolgálhat, mert az eltérés csak igen kis mértékű. A találmányt a következőkben ismét a csatolt rajz ábráira hivatkozva ismertetjük. 60 A 4 és 5 jelű két részből álló házban, illetve a 6 tengelyben a 2 és 3 golyóscsapágyak segítségével van az az 1 tengely központosán csapágyazva, amelyen az e = = OM, illetve az e = OM' excentricitású, egymáshoz képest 180°-kal elforgatott 7 és 8 excenterpálya helyez-65 kedik el. A 7 és 8 excenterpályákon a 9 és 10 görgőkkel 3
