171230. lajstromszámú szabadalom • Bolygókerekes hajtómű
171230 7 8 van a 11, 12 zárt cikloispályával ellátott két 13 és 14 görbetárcsa ágyazva. A 11 és 12 cikloispálya a 15 görgőkön keresztül elforgathatóan csatlakozik a 16 csapokhoz, amelyek a 4 ház O—O központi tengelyéhez képest koncentrikusan vannak rögzítve. A 13 és 14 görbetárcsában az M—M, illetve az M'—M' tengelyhez képest koncentrikusan 17 és 18 furatok vannak, amelyekbe a 19 csapokon ágyazott 20 görgők nyúlnak. Ezek a csapok a 6 tengely 21 peremében vannak ennek O—Oforgástengelye körül koncentrikusan rögzítve. A 6 tengelyt a 22 és 23 golyóscsapágyak az 5 házfélben ágyazzák. A 4 és 5 részekből álló házat ismert módon zárják le a 24 és 25 fedelek és kifelé a 26 és 27 tömítőelemek tömítik. A két 4 és 5 házrész rögzítésére a 28 csavarok szolgálhatnak. A hajtóművet a 29 furatok felhasználásával lehet rögzíteni. Aszerint, hogy milyen feladatot kell a hajtóműnek betöltenie, meg lehet hajtani az 1, 6, 4 és 5 elemek egyikét, vagy ezek közül kettőt. A hajtómű szerkezete mint ilyen, ismeretes, és az eddigi cikloisméretezés mellett is már alkalmazást nyert. A 2. ábra esetében viszont egy félkör görgőinél a közös N pillanatnyi pólus mutatja, mit kell elérni az r és a q paraméter találmány szerinti meghatározásával. Amint ezt már előzőleg fejtegettük, a forgásirány megváltozása és a holtjáték befutása után a két ciklois pillanatnyi pólusa egybeesik, és együtt futja be a kör alakú nyugvó póluspályát. A 3. és 4. ábrát már ismertettük a bevezetésben az alapvető fogalmak magyarázatánál. Az 5. ábrán az epiciklois néhány görbeszakasza van feltüntetve, amelyeknek a keletkezése a 3. ábra hasonló görbéinek felel meg. A vonatkozási ciklois paraméterei r, e és q. Ezek a gyakorlati megoldásoknál mint a görgőkoszorúnak a hozzá tartozó görbetárcsa-cikloissal való érintkezési pontjainak geometriai helyei nyernek alkalmazást; valamennyi érintkezési pont egyetlen görbeszakaszra van vetítve. Ezen kívül az ábra egy olyan cikloiságat mutat, amely ismert módon korrigálva van, amit közelítőleg az r2 és q2 paramétereknek a vonatkozási ciklois r és q paraméter értékéhez viszonyított csökkentésével lehet kifejezni. Ezen az ismert görbeszakaszon a jelöléseknek 2 az indexe. Látható, hogy ez esetben egy erősebben hajló, meredekebb görbeprofil jelentkezik. Harmadik görbeként a találmány szerint kialakított göbeprofil van feltüntetve, ami l-es indexet visel. Mindegyik cikloishoz néhány olyan jellemző pontot adtunk meg, mint a közös M középpont, az S, S2 , Sj tetőpont, a T, T2 , Tl mélypont, a gördülő kör B, J^.Bj középpontja, a rövidített leíró C, C2 , Q pont, az ekvidisztáns görbét leíró Q, Q2 , Q t pont, valamint az N, N 2 , Nj pillanatnyi pólusok. A 6. ábra az 5. ábrán ismertetett görbeprofilt ábrázolja a forgásértelem megváltozása és a holtjáték (hézag) befutása után, ami az M pont körüli 8 forgásszöggel történő elfordulásként van feltüntetve. Eközben abból indulunk ki, hogy az epiciklois meghajtások gyakorlatában a vonatkozási ciklois vonatkozási görbéjének profilja a görgőkoszorúhoz van hozzárendelve, és az x—y síkban ugyanolyan alakban és helyzetben marad meg. A másik két görbeprofil két különböző görbetárcsában van hozzárendelve, amelyeknek a szükséges gyártási tűrések következtében bizonyos játékkal kell rendelkezniük, és először csak a forgási játék meghaladása után lépnek a vonatkozási cikloissal kapcsolatba. Amint már az 5. ábra kapcsán láttuk, az egyik görbetárcsaciklois a szokásos módon, a másik pedig a találmány szerint van kiképezve. 5 Az utóbb említett két görbeszakasz 8 forgásszöggel történő elfordulásánál a találmány szerint kiképzett ciklois Nj pillanatnyi pólusa a vonatkozási ciklois N pillanatnyi pólusához tolódik el, míg a szokásos módon kiképzett görbetárcsa-ciklois N2 pillanatnyi pólusa a 10 vonatkozási ciklois N pillanatnyi pólusától még tovább távolodik, vagyis N-től messzebb kerül — az 5. ábrán látható módon — mint ahol a 8 forgásszög megtétele előtt volt. Mindhárom görbeprofil érintkezik az inflexiós pon-15 tok környezetében, és az ismert meredek görbeprofil a rövid s2 kapcsolódó szakaszon közös a vonatkozási görbe profiljával. A találmány szerint kiképzett görbeprofil ezzel azonban az egészen tetemes mértékben hoszszabb fi! érintkezési szakaszon fedi a vonatkozási görbe 20 profilját. A bevezetésben szó esett arról, hogy a találmány szerinti gondolat más módon is kifejezhető, mégpedig a Api szakasz megadásával, ami a görgők és ezeknek a mindenkori érintkezési pontjai között a görbetárcsán 25 adódik. Ezzel kapcsolatban állítottuk fel az alábbi egyenletet: . _ Aq—Ar.cosy siny 30 A 7. és 8. ábrán a A[A forgási szakasz változása látható a ß elfordulási szög függvényében, éspedig a Aq és Ar paraméterek különböző értékeinél. Az ábrázolás egyszerűsítésére úgy jártunk el, hogy a 7. ábránál különböző Ar értékeket szemléltettünk konstans Aq érték 35 mellett, a 8. ábránál pedig különböző Aq értékek láthatók konstans Ar érték mellett. A vonatkozási cikloisnál mindig mindkét értéket változtatjuk. Mivel a Aq és Ar paraméter a vonatkozási ciklois esetében nulla, a Api értékre is nulla érték adódik, az 40 abszcissza ily módon kapcsolatban áll a vonatkozási cikloissal. Ebből kitűnik, hogy az abszcisszával nagymértékben párhuzamosan húzódó szakaszok, melyek a vonatkozási cikloishoz képest állandó elfordulású szakaszt je-45 lentenek, a mindenesetre viszonylag kis terhelésű meghajtásnak igen egyenletes futását biztosítják. Ha a nagyobb terhelés tartományába jutunk, úgy tekintettel kell lenni arra a terheléselosztásra, ami a vonatkozási cikloison fellépne. Az erőelosztás ugyanis a vonatkozási 50 ciklois mentén nem állandó, hanem egy maximumot ér el, ami körülbelül a görbe tetőzése és mélyedése közötti inflexióspont környezetébe esik. Ha megnöveljük ebben a környezetben az elfordulási szakaszt, akkor szükségszerűen a szomszédos tartományoknak, azaz a kerület 55 irányába nézve a szomszédos görgőknek kell a teljes terhelés nagyobb részét átvenni. Ezáltal adódik az a lehetőség, hogy a görbe hossza mentén, illetve egyidejűleg több görbén osszuk el a terhelést. Az ábrázolt alakok ilyen jellegű pi-értékeknek felelnek meg. 60 Figyelembe kell venni, hogy az eddig ismert cikloismeghajtások még a vonatkozási cikloisra érvényes terheléselosztással sem rendelkeznek. Az ismert hajtóműveknél a terhelés erősen egy rövid görbeszakaszra korlátozódik. 65 A csupán példaképpen bemutatott görbesereg már 4
