171172. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dioldionok előállítására
MACYAR SZABADALMI 171172 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS £ Bejelentés napja: 1975. VI. 11. (SA—2802) . Elsőbbsége: Olaszország 1974. VI. 12. (23897 A/74 sz.) Nemzetközi osztályozás: C 07 C 49/17 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1977. VI. 28. Megjelent: 1978. VI. 30. ..' {>' Feltalálók: Dr. LE Luciano vegyész, Róma, CACIAGLÍ Valerio vegyész, Róma, Olaszország Szabadalmas: Snamprogetti S. p. A., Milánó, Olaszország Eljárás dioldíonok előállítására i A találmány dioldion-vegyületek előállítására szolgáló új eljárásra vonatkozik. A dioldion-vegyületek az (I) általános képlettel írhatók le, Ri R4 R2 —C— CO—CO—C—R3 I '• I (I) OH OH ahol R1 , R 2 , R 3 és R 4 szubsztituensek egymással megegyezőek vagy egymástól különbözőek lehetnek és 1—4 szénatomos alkilcsoportot vagy Hidrogénatomot jelentenek. E vegyületek előállítása abban áll; hogy valamely (II) általános képletű vegyületet, 2 R1 R4 ' r • i R2 —C—C=sC—C—R 3 (II) OH OH ahol R1 , R 2 , R 3 és R 4 jelentése a fenti, ozmiumtetroxid és valamely alkálifém- vagy alkáliföldfémklorát elegyével oxidálunk. A találmány szerinti eljárással előállítható dioldion-vegyületek értékes közbenső termékek különböző szintéziseknél, így például furán-származékok ciklizálásánál, amelyek ízesítő anyagokként használhatók [például L. Re, B. Maurer, G. Ohlaff, Helv. 56,1882 (1973)1. 10 15 20 25 30 A találmány szerinti eljárással előállított dioldion-vegyületek előnye mellett, hogy kevéssé költségesen állít* hatók elő, még az, hogy egyszerűbben kezelhetők. Ezen túlmenően furán-származékoknak ciklizálássat történő élőállítása során a találmány szerinti szintetikus módszer dioldion-vegyületek előállítására különö* sen értékes, mivel lehetővé válik ismert módszerekkel a ciklizálás az utolsó, vizes reakcióelégyben az ozmiumtetroxid eltávolítás után anélkül, hogy a'közbenső vegyületet elkülönítenénk. A találmány szerinti eljárásban az oxidálószer ozmiumtetroxid, amely, bár katalitikus •.mennyiségben (előnyösen legalább 20 mg számítva 1 g acetilén-vegyületre) használható, folyamatosan regenerálható a kloráttal, az ozmiumtetroxidból és acetilén-vegyületből álló adduktum oxidatív hasítása útján. A klorátnak ehhez legalább: sztöchiometrikus mennyiségben jelen kell lennie. Ozmiumtetroxidot a reakció végén visszanyerhetünk oly módon, hogy nitrogénáramban ozmiumtetroxidot fogunk fel egy a kiindulási anyagot tartalmazó csapdában és így nem illó adduktumot képezünk, de visszanyerhetünk szelektív extrahálással is, amelynek során az ozmiumtetroxidot megfelelő oldószerrel (pél-, dául széntetrakloriddal, benzollal, dietiléterrel) óxtráháljuk és az oldószert ledesztilláljuk miután az extraktumot a kiindulási anyagokkal együtt beadagoltuk, az ozmiumtetroxidot azonban a szakterületen ismert más módon is visszanyerhetjük. Az oxidációs reakciót elsősorban vizes közegben 0 C°-tól, 1QQ. G°-ig terjedő hőmérsékleten (általában 171172 Ív
