171077. lajstromszámú szabadalom • Hidraulikus bányatám
3 171077 4 mentén változnak, ugyanakkor a tám felsőrész és tám alsórész a zárszerkezet következtében befogott tartónak tekinthető. Hidraulikus tárnoknál a súrlódásos tárnoktól eltérő viszonyok állnak elő. Hidraulikus tárnoknál a főte súlyából származó terhelés a támkoronán keresztül egy állandó hosszúságú tartóra, a tám felsőrészre hat, amely a terhelést, a nyomást az alatt levő zárt térben elhelyezett folyadéknak adja át, az ebben uralkodó nyomást növeli. Egy meghatározottnál nagyobb belső nyomás fellépése esetén a folyadékot a zárt térből nyomáshatároló szelep bocsátja ki. A folyadék egy részének távozása közben a tám felsőrész a tám alsórészbe csúszik, eközben olyan munkavégzés megy végbe, amely felemészti a főte lefelé mozgása közben létrejövő energiát. A hidraulikus bányatámok és súrlódásos tárnok között lényeges eltérés, hogy a hidraulikus tárnoknál a tám felsőrész és tám alsórész között nincs zárszerkezet, a tám felsőrész és tám alsórész nem tekinthető befogott tartónak. A tám felsőrész alsó végét a tám alsó részben rövid dugattyú vezeti, a tám felsőrész oldalirányban a tám alsórész felső végén levő vezető perem és a dugattyú palástja révén van megtámasztva. A dugattyú és vezető perem közötti tám felsőrész szakasz hosszúsága az elmozdulás során állandóan változik. A tám felsőrész az excentrikus koncentrált terhelés hatására nem csak kihajlásra van igénybevéve, hanem — az említett, változó fesztávolságú kitámasztás következtében — tiszta hajlítást, sőt csavaró igénybevételt is kap. így tehát egy összetett igénybevételnek kitett tartórendszerről van szó akkor, ha a tám kihajlását vizsgálni akarjuk. E tartórendszert az ismert statikai összefüggések alapján nem lehet megfelelően méretezni. A súrlódásos tárnoknál az illeszkedő alkatrészek méretei aránylag tág határok között változnak, az illeszkedő felületek felületi finomsága eléggé durva. Ez az oka annak, hogy a súrlódásos tárnok egy típuson belüli egyedeinek teherbírása 30-50%-os eltérést mutat. A hidraulikus tárnoknál zárt folyadéktér biztosítására finom felületekre, pontos illesztésekre, jó tömítésre van szükség, ezért a hidraulikus tárnoknál az egyes alkatrészeknek, például a tám felsőrésznek deformálódása komoly problémát okoz. Ha a tám felsőrész akár csak kis mértékben is kihajlik, vagy az eredetileg kör keresztmetszete a legkisebb mértékben is elliptikussá válik, a tám felsőrész nem tud benyomódni a tám alsórészbe, és így a hidraulikus bányatám használhatatlanná válik. A tám felsőrész elgörbülését, keresztmetszeti alakjának megváltozását általában nem lehet kijavítani. Az olyan hidraulikus bányatámot, melynek tám felsőrésze meggörbült vagy keresztmetszetét megváltoztatta, nem lehet a bányaüregből rabolni, mivel a tám belsejében levő, tám felsőrészt tám alsórészbe húzó rugó a tám felsőrészt akkor sem tudja behúzni, ha a folyadékot a zárt térből kibocsátják. Ahhoz, hogy a hidraulikus bányatám külpontos terhelőerőkkel szemben kellő ellenállást mutasson, a hidraulikus támot erősre, nagy keresztmetszeti méretűre készítik. A nagy keresztmetszeti méreteknél a tám alsórész és tám felsőrész falvastagsága is nagy, ezért - a nagy keresztmetszeti méretek és nagy falvastagságok eredményeként — az ilyen hid-5 raulikus tárnok nagyon súlyosak és drágák. Az előállítási költség megnövekedését nemcsak a nagyobb felhasznált anyagmennyiség, hanem ezek megmunkálási költségének növekedése is okozza, ugyanis a nagyobb méretű és súlyosabb anyagok 10 megmunkálás közbeni kezelése nehezebb, drágább berendezéseket és hosszabb munkaidőt igényel. Ezeknél nagyobb a tényleges megmunkálási idő is. A nehéz hidraulikus bányatámoknál nehézségeket okoz a felhasználási térben való mozgatás, 15 kezelés, beállítás is. A felhasználási térben — például bányatérben - a hidraulikus bányatámok emeléséhez, mozgatásához nincsenek megfelelő gépi eszközök, ezért a kezelést, mozgatást, beállítást az üzem személyzetének gyakorlatilag kézzel kell vé-20 gezni. Ilyen körülmények között a hidraulikus bányatámok súlyának már néhány kg-al való csökkenése is nagy jelentőségű. Az ismert hidraulikus bányatámok meghibásodásának jelentős része beépítési hibákra vezethető 25 vissza. A beépítés során létrehozott egyik legjellemzőbb hiba, hogy a hidraulikus bányatám külpontosán veszi át a terhelést a rá támaszkodó süveggerendától. Az ilyen külpontosán beépített támnál nem csak a támnak, hanem a vele kapcso-30 latban levő süveggerendának is normálisnál nagyobb az igénybevétele. A hidraulikus tám külpontos beépítése nem csak emberi gondatlanságból állhat elő, hanem ilyen külpontos beépítést, külpontos koncentrált erők keletkezését okozhatja a hagyomá-35 nyos négyágú támkorona is. Tagolt felületű támkorona esetén a külpontos terhelés egy meghatározott vonal mentén jut át a támkoronára. Akkor külpontos a terhelésátadás, ha a támkorona és süveggerenda érintkező felületei közötti szög kisebb 40 vagy nagyobb 90°-nál. Ebben az esetben az érintkező felületek között nagy nyomó feszültségek ébrednek és különösen a süveggerendában okoznak meg nem engedhető alakváltozásokat vagy töréseket, amelyek kedvezőtlenül hatnak vissza a hid-45 raulikus tám terhelés-felvételére is. A hidraulikus tám külpontos beépítésének kiküszöbölésére már próbálkoztak olyan támkoronákkal, amelyek gömbcsukló révén csatlakoznak a tám felsőrészhez. Ezek hibája, hogy költségesek, 50 nagy súlyúak és dinamikus főteterhelés esetében a tám a süveggerenda alól kifordulhat, ami az üreg alátámasztásának biztonságát csökkenti. A találmány feladata olyan hidraulikus bányatám létrehozása, amely nagy terhelések felvételére 55 alkalmas, teherbíróképességéhez viszonyítva aránylag kevés anyagból elkészíthető, olcsó, a felhasználási térben kézi erővel is könnyen mozgatható, beállítható és rabolható, és mindemellett nagy külpontos terhelések hatására sem szenved meg nem 60 engedhető mértékű alakváltozást, azaz üzemképes marad. A feladat megoldása hidraulikus bányatám csőként kialakított és alul fenékkel lezárt tám alsórésszel, a tám alsórészben tengelyirányban mozgat-65 ható, dugattyúval ellátott, csőként kialakított tám 2
