171039. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízfelületek olajtól való megtisztítására alkalmas készítmény előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 171039 JÉQL Nemzetközi osztályozás: KMM Bejelentés napja: 1974. IV. 12. (SA-2624) C 02 B 9/02 ^nj|w Olaszországi elsőbbsége: 1973. IV. 13. (22951 A/73) Xjj&is mum ®fis ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1977. V. 28. Megjelent: 1978. V. 31. l# Mnntk Feltalálók: Marconi Walter vegyész, San Donato Milanese, Oddo Nicola biológus, Róma, Degen Ludwig természetfilozófus, Róma, Olaszország Tulajdonos: SNAM Progetti S.p.A., Milánó, Olaszország Eljárás vízfelületek olajtól való megtisztítására alkalmas készítmény előállítására 1 A találmány tárgya eljárás olyan készítmények előállítására, amelyek vízpartokról, édesvízből és tengervízből nyersolaj és szénhidrogén szennyezések eltávolítására mikrobiológiai úton alkalmasak. A találmány szerinti készítmény alkalmazásakor 5 ugyanis a szénhidrogének és a nyersolaj oxidálására képes természetes mikroorganizmusok növekedését elősegítő közeg alakul ki. A vízfelületen levő olaj szennyezések eltávolítására ismert legtöbb eljárás szerint adszorbenseket, io mint szalmát, szilikátokat, szintetikus anyagokat stb. szórnak a szennyezett felületre. Más módszer szerint felületaktív anyagokat alkalmaznak, vagy olyan iners hordozós mikroorganizmus elegyeket szórnak a szennyezésre, amelyek 15 képesek a nyersolaj komponenseinek biológiai lebontására. Egyes anyagok, mint például a szalma, fűrészpor, stb. összeszedik a nyersolajat és mivel úsznak a víz felszínén, attól elválaszthatók, míg mások, 20 például a szilikátok, az adszorbeált olajjal együtt lesüllyednek. Nyilvánvaló, hogy ezek nagy mennyiségű szénhidrogén felhalmozódásához vezetnek a mederben, amely ily módon szennyeződik, az adszorbeált olaj pedig lassanként ismét felszabadul. 25 A felületaktív anyagok, melyekből nagy mennyiség szükséges megfelelő olaj diszperzió előállítására, csak átmenetileg távolítják el a szénhidrogéneket, emellett gyakran mérgezőek a víz növény- és állatvilágára. 30 Ismeretes, hogy a mikroflóra tartalmaz néhány olyan mikroorganizmust, amelyek képesek a vizek olajszennyezésében előforduló szénhidrogének biológiai átalakítására, ugyanakkor azonban ezen biológiai folyamatok sebességét és arányát néhány olyan tényező korlátozza, mint a túl alacsony környezethőmérséklet, az asszimilálható nitrogén és foszforvegyületek kis koncentrációja és a kis olaj-víz érintkezési felület. A tengervizekben a nitrogénvegyületek (ammóniumnitrát és más sók) mennyisége függ az évszaktól, a szárazföldtől való távolságtól és vízmélységtől és 10-500 mg/m3

tartományon belül változik. A foszforvegyületek kis koncentrációja részben sok foszfát kis oldhatóságának tulajdonítható, a lúgos pH-jú tengervízben és 10-100 mg/m3

között változik. Következésképpen a természetes flórabaktériumkultúrákban való gazdagítása csak korlátozott hatású, mivel a nitrogén- és foszforvegyületek kis koncentrációja növekedést korlátozó tényezőként hat. Laboratóriumi kísérletekből ismert, hogy az olajok biológiai degradációja megfelelő tápanyagok, mint ammóniumsók, nitrátok és foszfátok, adagolásával fokozható. Ezen sók egyszerű adagolása a szennyezett vízhez a természetben nem kivitelezhető, még zárt és sekély vízmedrekben sem, mivel a beadagolt sók, legyen bár szó nagy mennyiségről, gyorsan szétoszlanak. 171039