171026. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antibiotikum-keverék előállítására

7 171026 8 alsó fázisokat. A megoszlás után vékonyrétegkromatográfiával vizsgáljuk a rétegeket. Az elkülönített frakciókat csökkentett nyomáson szárazra desztilláljuk. A depszipeptideket tartalmazó szilárd halmazálla- 5 potú terméket kloroformban oldjuk, aktív szénnel kezeljük, majd szűrjük a szuszpenziót. A szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk. A desztillációs maradékot oldjuk. Heptánt adunk az oldathoz, a kivált csapadékot kevés kloroformban oldjuk és az 10 oldatot kloroform és n-propanol 99 : 1 arányú elegyével készült, 6 pH-ra pufferezett szüikagél kromatografáló oszlop tetejére öntjük. Az eluálást hasonló összetételű oldószereleggyel végezzük 5,4 atü nyomáson. Az eluátumokat vékonyrétegkromatográ- 15 fiával ellenőrizzük. A depszipeptideket tartalmazó eluátumokat egyesítjük, csökkentett nyomáson desztilláljuk az oldatot, a desztillációs maradékot pedig aceton és heptán elegyéből kikristályosítjuk. Az ellenáramú megoszlással kapott, makrociklusos 20 laktonokat tartalmazó frakciókat egyesítjük, csökkentett nyomáson desztilláljuk az egyesített oldatot, a szilárd desztillációs maradékot etil-acetátban oldjuk. Szilikagélt adunk az oldathoz, majd keverés után szűrjük a kapott szuszpenziót, és a szűrletet 25 csökkentett nyomáson desztilláljuk. A desztillációs maradékot etil-acetátban oldjuk, az oldathoz hexánt adunk, amikor csapadék válik ki. Ezt kevés kloroformban oldjuk, az oldatot etil-acetáttal készült, 6,0 pH-ra pufferezett szüikagél oszlopon kromatog- 30 rafáljuk 5,4 atü nyomáson. Az eluálást etil-acetát tetrahidrofurán és hexán 80 : 20 : 20 arányú elegyével végezzük, amelyet vizes, 6,0 pH-jú foszfát-pufferrel telítünk. Az eluátumokat vékonyrétegkromatográfiával vizsgáljuk. A makrociklusos laktonokat tártai- 35 mázó frakciókat egyesítjük, és csökkentett nyomáson desztilláljuk. Az egyes frakciókat külön-külön, Craig szerinti ellenáramú megoszlással és/vagy oszlopkromatográfiával, különböző oldószerelegyeket használva dolgozzuk fel. Az egyes tisztítási lépések során 40 végzett gondos mérések lehetővé teszik, hogy az egyes makrociklusos laktonokat tartalmazó oldószerfrakciók szárazra párolásával tiszta vegyületeket kapjunk. Az A. auranticolor ATCC 31 011 törzs legalább négy depszipeptidet és legalább négy makrociklusos 45 laktont termel. Az elsődlegesen szintetizálódó vegyületek ugyanakkor a 37 277 (nagy mennyiségben) és 37 932 (kis mennyiségben) jelű depszipeptidek és a 36 926 (nagy mennyiségben) és 35 763 (kis mennyiségben) jelű makrociklusos laktonok. 50 A tenyészléből közvetlenül elkülönített nyers antibiotikum-keverék és az egyes tisztított komponensek széles baktériumellenes spektrummal rendelkeznek. Az antibiotikumok többek között a következő mikroorganizmusok szaporodását gátolják: Sal- 55 monella typhosa, Shigella dysenteriae, Escherichia coli, Klebsiella pneumoniae, Staphylococcus aureus, Streptococcus pyogenes, Streptococcus faecalis, Diplbcoccus pneumoniae, Bacillus subtilis, Corynebacterium diphtheriae, Clostridium sp eticum, Brucella abortus, Neisseria sicca, Lactobacillus acidophilus és Pasteurella multicoda. A találmány szerinti eljárással előállított antibiotikumok mind nyers keverék, mind egyes, tisztított összetevők vagy ezek keverékeinek alakjában előnyösen használhatók az állatok különböző fertőző betegségeinek kezelésére. Az antibiotikumokat általában előnyösen naponta, orálisan 0,5 g és 1 g közötti, vagy parenterálisan 100 mg és 500 mg közötti mennyiségben adagoljuk, a fertőzés súlyosságától és a kezelt állat súlyától függően. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket egymagukban vagy gyógyászati szempontból elfogadható vivőanyagokkal együtt adagolhatjuk, és az adagolás történhet egyszerre vagy több részletben. Orális adagolásra különböző kiegészítő anyagokat, például nátrium citrátot, kalciumkarbonátot vagy dikalciumfoszfátot és különböző vivőanyagot, például keményítőt, alginsavat és különböző komplex szilikátokat, továbbá kötőanyagokat, például polivinil-pirrolidont, szacharózt, zselatint és akác-gumit tartalmazó tablettákat készítünk. A fentieken kívül kenőszereket, például magnézium-sztearátot, nátrium-laurilszulfátot vagy talkumot használhatunk a tabletták készítésekor. Hasonló típusú szilárd halmazállapotú készítményeket tölthetünk lágy és kemény zselatin kapszulákba, előnyösen például laktózt vagy nagy molekulasúlyú polietilén-glikolokat használunk. Ha az orális adagolásra vizes szuszpenziókat vagy elixireket használunk, úgy az aktív összetevőt különböző édesítő- vagy illatosítószerekkel keverjük, a hígítást például vízzel, etanollal. propilén-glikollal. glicerinnel, vagy ezek bármilyen elegyével végezzük. Parenterálisan a találmány szerinti antibiotikumokat szezám- vagy földimogyoró-olajjal, vagy vizes propilén-glikollal készült oldatokként adagoljuk. Érdekes, hogy a találmány szerinti eljárással előállított egyes antibiotikumok antimikrobiális aktivitása elsősorban bakteriosztatikus jellegű. Ugyanakkor a nyers antibiotikum-keverék, vagy egy tisztított depszipeptid és egy tisztított makrociklusos lakton keveréke szinergista aktivitással bír. amely elsősorban baktericid jellegű. Ha a 36 926 jelű makrociklusos lakton (A) és a 37 277 jelű depszipeptid (B), továbbá ezek keverékének baktériumellenes hatását a következő mikroorganizmusokkal szemben csőhígításos módszerrel meghatározzuk, úgy az 1. táblázatban /ug/ml-ben megadott legkisebb növekedésgátló koncentrációkat (MIC) kapjuk. 1. táblázat Mikroorganizmus B A + B Nyers keverék Staph, aurens 005 Staph, aureus 400 1,56 3,12 25 12,5 0,10> 0,78> <0,10 <0,10