170945. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mérnöki létesítmények, főleg mélyépítési műtárgyak vízzáró felületeinek és szerkezeti kapcsolatainak kialakítására

3 170945 4 a résfalszakaszok kapcsolatai helyein megfelelő vízzáróságot elérni. Igényes műtárgyak, pl. földalatti vasúti létesítmények esetén e módszer nem is használható. Vízzáró felületek, illetve falak kialakítására szol- 5 gáló módszer ismerhető meg az 1 936 474 lajstromszámú NSZK közzétételi iratból, melynek tárgya: „Eljárás árkok és aknák előállítására, valamint azok tömítésére". A megoldás magva abban van, hogy a talajban vízzáró fal vagy falszakasz állítható elő 10 azbeszt szálakkal erősített bentonit emulzió segítségével. Ezzel a módszerrel vízzárónak tekinthető résfalakat is lehet építeni. Az eljárás egyszerű, hátránya azonban, hogy egyfelől - szakaszos résfalépítés esetén a falszakaszok találkozási élei men- 15 tén a vízzárás nem megoldott, másrészt a módszer segítségével vasbeton műtárgyak falainak szigetelését nem lehet megvalósítani. Ugyancsak bentonitot tartalmazó réskitámasztó zagy segítségével lehet többé-kevésbé megbízható 20 vízzárást elérni az 1 947 249 lajstromszámú NSZK közzétételi iratban szereplő megoldás szerint. A leírás tárgya: „Eljárás talajfelszín alatti résfal előállítására, valamint előregyártott szerkezeti elem az eljárás végrehajtására". A módszer azon alapul, 25 hogy a bentonitos zagyba egyrészt betonelemeket helyeznek, másrészt mivel a zagy a résben bennmarad, ezért annak szilárdságát cement hozzáadásával növelik. Az említett eljárás alkalmas ugyan aránylag jó vízzárási tulajdonságokat mutató rés- 3

0 falak előállítására, nem lehet azonban segítségével műtárgyak felületi szigeteléseit megoldani. A találmány célja olyan eljárás kifejlesztése, amelynek segítségével egyrészt szakaszos építési technológiával épülő résfalak vízzáróvá tehetők, más- 35 részt általánosságban lehetőség nyílik vízzáró felületek és szerkezeti kapcsolatok kialakítására oly módon, hogy legalább egyik oldalukon a víz áthatolását meggátló szigetelést hozunk létre. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, 40 hogy a bentonit nagyfokú duzzadó képessége vízszigetelési, tömítési, illetve vízzárási feladatok megoldására kiválóan alkalmas minden olyan esetben, amikor a bentonitpor elhelyezése geometriai kényszer segítségével megvalósítható. Ez másszóval 45 annyit jelent, hogy ha a púderfinomságú bentonitport meg tudjuk akadályozni abban, hogy a terv szerinti helyzetét megváltoztassa, pl. kimosódjék vagy kinyomódjék helyéből, apró szemcséit a légmozgás fölkapja stb., akkor a számára készített 50 helyre — azt teljesen kitöltő módon — beduzzad, és a nedvesség hatására részben géles állapotba kerülve, a vízmolekulák áthatolását tökéletesen meggátolja. Ugy tapasztaltuk, hogy erre akkor van lehető- 55 ség, ha a bentonitport valamilyen vájatba, horonyba vagy mélyedésbe helyezzük, ületve ha felületmenti szigetelés létrehozása esetén azt határoló lapok közé fogjuk, vagy legalábbis egyik oldalán valamilyen takaró lappal befödve a tervszerinti 60 helyzetéből való eltávozását meggátoljuk. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti eljárás mérnöki létesítmények, főleg mélyépítési műtárgyak vízzáró felületeinek és szerkezeti kapcsolatainak kialakítására, különösen műtárgy- 65 falak vízzáróvá tételére és résfalak szigetelésére azon alapul hogy a szigetelendő vagy vízzáróvá teendő felületen legalább 1—2 cm célszerűen 4-5 cm vastagságban bentonitport, előnyösen nátriumbentonit port helyezezünk el, melynek tervszerinti helyzetét legalább a beépítés idején és legalább a bentonitpor egyik oldalán valamilyen határoló anyaggal, pl. borító lappal szabjuk meg, vagy a bentonitport tömlőbe, pl. papírból vagy textíliából készült tömlőbe töltjük, vagy előnyösen bordákkal merevített borító lapok közé helyezzük, és ezáltal előregyártott szigetelő táblákat hozunk létre, ezeket a szigetelő táblákat szorosan egymáshoz illesztjük, a találkozó éleik mentén adódó hézagokat célszerűen ugyancsak bentonit porral kitöltjük, a szigetelő táblákat pedig oly módon állítjuk elő, hogy előnyösen nedvesség hatására szerepét vesztő, pl. hullámpapírból, farostlemezből és általában csekély vastagságú, de a beépítéskor merev szerves vagy szervetlen anyagból készült borító lapok közé bentonitport töltünk. A találmány szerinti eljárás további ismérve lehet, hogy a szigetelő táblákat monolit vasbeton műtárgy esetében a műtárgy acélbetéteinek szerelése során vagy azt követően, egyéb esetben a szerkezeti fal elkészítése előtt a falnak a talaj felé eső oldalán helyezzük el. Vízzáró szerkezeti kapcsolat építése esetén a csatlakozó felületek mentén egy vagy több hornyot alakítunk ki, és ezekbe bentonitport helyezünk. Résfalak esetén a szigetelő táblák alsó élét az építendő műtárgy legalsó szintjénél, pl. alaplemezénél mélyebben, előnyösen legalább 1 méterrel mélyebben helyezzük el. Az utóbbi esetben a talajban a rést - kitámasztó zagy jelenlétében szakaszonként készítjük el, és ezt követően vagy adott esetben a résfal vasalásának elhelyezése után a már kialakított résben a létesítendő műtárgyak a talaj felé eső külső oldalán szigetelő táblákat helyezünk el. A kitámasztó zagy felhajtó erejének ellensúlyozására a szigetelő táblákat ideiglenesen rögzítjük, pl. a vasaláshoz hozzáerősítjük. A vasalást előre összeállítjuk, a szigetelő táblákat hozzáerősítjük, és a vasalással együtt a zaggyal kitámasztott résbe leeresztjük. A szigetelő táblák függőleges határoló élei mentén ideiglenesen visszanyerhető csöveket helyezünk el, ezek segítségével egyrészt a szigetelő táblák határoló éleit megvédjük, másrészt rajtuk keresztül a szigetelő táblák közötti fugákat bentonitporral kitöltjük. A visszanyerhető csöveket ideiglenesen a térszínen rögzítjük, a résnek betonnal való kitöltése közben a beton hozzákötésének meggátlása érdekében időnként megmozgatjuk, egy-egy résszakasz elkészülte után pedig a csöveket a résből véglegesen eltávolítjuk. A találmány szerinti eljárás legfőbb előnye, hogy a szigetelendő felületek vagy szerkezeti kapcsolatok mentén a nedvességgel - általában talajvízzel érintkező bentonit részben gélszerű állapotba kerül, amelyen a vízmolekulák nem tudnak áthatolni. Kísérleteink szerint már a 2-3 cm vastag bentonit réteg is gyakorlatilag teljesen vízzárónak bizonyult. Legjobbnak a nátriumbentonitok mutat-2