170945. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mérnöki létesítmények, főleg mélyépítési műtárgyak vízzáró felületeinek és szerkezeti kapcsolatainak kialakítására

5 170945 6 koztak, amelyeknek vízáteresztő képessége kb. századrésze a kálciumbentonitokénak. Végeztünk olyan vizsgálatot is, amelynél bebizonyosodott, hogy 5 cm vastag bentonitpor 18 m magas vízoszlop nyomásának is ellen tud állni a legkisebb átnedvesedés nélkül. Többirányú kísérleteink egyértelműen bizonyították, hogy az egyéb vízzáró anyagokkal szemben a bentonitpor sohasem lehet olyan rossz hatásfokú, hogy vízzáró képessége sokszorosan fölül ne múlná a hagyományos anyagokét. Különösen előnyösen alkalmazhatók a bentonitport tartalmazó szigetelő táblák résfalak egyik oldalának szigetelésére. A bentonitgél ilyenkor a résfal és a talaj közötti hézagot tölti ki, sőt — előnyös módon - azokat a folytonossági hiányokat is, amelyek a csatlakozásoknál keletkezhetnek. Ugyancsak kedvező módon használható a bentonitpor gélesedése és ennek következtében létrejövő vízzáró képessége szerkezeti részek, pl. alaptestek és falak vagy falak és födémek találkozásánál. Ilyenkor az illeszkedő felületek legalább egyikében előre elkészített horonyba helyezzük a bentonitport, amely a horony által meghatározott térbe beduzzad, és a nedvesség áthatolását meggátolja. A találmányt kiviteli példák kapcsán rajzok alapján ismertetjük közelebbről A mellékelt rajzokon az 1. ábra fal és födém csatlakozása függőleges metszetben, a 2. ábra talajfelszín alá nyúló vasbeton szerkezetű fal külső oldalának szigetelése vízszintes metszetben, a 3. ábra burkolat alatti vízzáró szigetelés függőleges metszetben, a 4. ábra szigetelő táblák elhelyezése résfal egyik oldalán, az 5. ábra a szigetelő tábla merevítő bordájának egy lehetséges kiviteli alakja, a 6. ábra szakaszos résfalépítés egy építési üteme, a 7. ábra ugyanazon szakaszos résfalépítés következő üteme. Az 1. ábrán vízzáró szerkezeti kapcsolat kialakítását mutatjuk be. A példakénti esetben a 15 födém széle fekszik föl a 16 falon, amely pl. egy sávalap fölfelé nyúló függőleges fala. Az illeszkedő felület esetleg a 13 térszín alatt olyan mélységben is lehet, ahol talajvíz jelenlétével is számolni kell. Az illeszkedő felületek mentén legalább a 16 fal fölső síkján, de előnyösen a rátámaszkodó 15 födém alsó síkján is kiképzünk egy-egy 17 hornyot. A 16 falban készített 17 horonyba szórjuk bele az 1 bentonitport, és utána helyezzük rá a 16 falra a 15 födémet. Annak érdekében, hogy a légmozgás által könnyen fölkapható apró szemcséjű 1 bentonitpor a szerelés során tervszerinti helyén maradjon, célszerű a 17 horonyba beleszórt 1 bentonitport pl. papírlappal letakarni. Amennyiben a 15 födém és a 16 fal közötti 20 hézagba a 8 talaj felől nedvesség szivárogna, a 17 horonyban levő 1 bentonitpor erőteljesen duzzadni kezd. Miután teljesen „befeszült" a 17 hornyok által megszabott térbe, elzárja a nedvesség útját, és az nem tud a 15 födém alá behatolni. 5 A 2 ábrán azt az esetet tüntettük föl, amikor a 13 térszín alatt elhelyezkedő 6 műtárgy függőleges fala és a 8 talaj közé kívánunk szigetelést elhelyezni. Ennek érdekében célszerűen olyan 4 szigetelő táblát használunk, amelynek határoló felületeit 10 a pl. hullámpapírból kialakított 2 borító lapok alkotják, a 2 borító lapok közötti tér pedig ki van töltve az 1 bentonitporral. A hullámpapír azért nagyon előnyös, mert egyfelől elegendő merevsége lévén tökéletesen alkalmas 15 arra, hogy az 1 bentonitport a tervszerinti helyzetbe elhelyezzük, másfelől az a kedvező tulajdonsága is megvan, hogy a talajvízzel érintkezve nagyon hamar „tönkremegy", és így lehetővé teszi, hogy az 1 bentonitporból a vízzárást biztosító gél 2Q rövid idő alatt kialakuljon. A 3. ábrán azt az egyszerűbb esetet mutatjuk be, amikor pl. egy padozatot kívánunk alulról származó nedvességgel szemben biztonságosan szigetelni. Ilyenkor nincs szükség arra, hogy az 1 25 bentonitport kétoldalról a 2 borító lapok közé fogjuk, hanem elegendő a 8 talaj felszínét elegyengetve az 1 bentonitport rászórni, tetejét pedig egyetlen 2 borító lappal, előnyösen ez esetben is hullámpapírral lefedni. A 2 borító lap tetején cél-3Q szerű a 18 kiegyenlítő réteget pl. aljzatbetont elhelyezni, amely az 1 bentonitporral és a 2 borítólappal ellentétben elegendő szilárdságú ágyazatot tud a 19 padozat számára képezni. A 4. ábrán azt az esetet mutatjuk be, amikor 4 35 szigetelő táblákat készítünk, és azokat résfal építése során a 9 résnek a 6 műtárggyal ellentett oldali fala mentén helyezzük el. Amennyiben a résfal vasbetonból készül, a 4 szigetelő táblákat hozzáerősítjük a 11 vasaláshoz annak érdekében, 40 hogy a 9 rés falait kitámasztó 10 zagy" fölhajtó erejét ellensúlyozzuk. Az a legcélszerűbb, ha a résfal 11 vasalását már a 13 térszínen előre elkészítjük, és a 4 szigetelő táblákat eleve hozzákötözzük. Ily módon ugyanis a 45 4 szigetelő táblákat a 11 vasalással együtt egyszerre le tudjuk juttatni a 9 résbe. Látszik az ábrán az is, hogy a 4 szigetelő táblák 5 alsó éle mintegy 1 m-rel mélyebbre nyúlik, mint a 6 műtárgy 6a legalsó szintje. 50 Az 5. ábrán a 4 szigetelő táblák merevítésére szolgáló 3 bordáinak egy lehetséges kialakításmódját tüntettük föl. Ez a megoldás akkor jöhet szóba, ha a 4 szigetelő tábla 2 borító lapjai farostlemezből vannak. Ez esetben a 3 bordák 55 falécek lehetnek, amelyeket a 2 borító lapokkal szögezés útján erősítünk össze. Amennyiben a 2 borító lapok pl. hullámpapírból vannak, úgy a táblák szélei mentén ugyancsak fából, furnirlemezből esetleg műanyag csíkból készült léc képezhet 60 olyan keretet, amely a 4 szigetelő táblák mozgatását és tervezett helyzetükbe való juttatását megkönyíti. Amennyiben egy szakaszos építésű résfal egyik oldalán kívánunk a 4 szigetelő táblák útján vízzáró 65 szigetelést kialakítani, úgy a 6. és 7. ábrán látható 3