170856. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfoxidok és szulfonok előállítására
170856 21 22 felelő, R1 helyén —COOH csoportot tartalmazó karbonsavnak az illető alkohol tetszőleges más észterével való reagáltatása útján is; az említett átészterező reagenst előnyösen feleslegben alkalmazzuk. Hasonló módon állíthatók elő az R1 helyén —CH 2 OR 5 csoportot tartalmazó (I) általános képletű észterek az R1 helyén —CH 2 OH csoportot tartalmazó alkoholoknak valamely rövidszénláncú, például R5 — OR általános képletű zsírsav-alkilészter feleslegével való reagáltatása útján. E módszerek gyakorlati kivitelezése az irodalomból ismert átészterezési eljárásokkal, különösen valamely bázisos vagy savas katalizátor, mint nátrium-etilát vagy kénsav jelenlétében, körülbelül 0 °C és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten történhet. Lehetséges továbbá a kapott (I) általános képletű, például R1 helyén —COOH, —COOR 4 vagy —CH 2 OR 5 csoportot tartalmazó termékeket valamely redukálószerrel való kezelés útján a megfelelő más (I) általános képletű, például R1 helyén —CH 2 OH csoportot tartalmazó vegyületté átalakítani. A Z—CHR2 —CH 2 OH általános képletű alkoholokat például ilyen módon állíthatjuk elő a Z—CHR2 —COOH általános képletű savakból, illetőleg Z—CHR2 —COOR 4 vagy Z—CHR2 —CH 2 OR 5 általános képletű észterekből, lítium-alumínium-hidriddel vagy etanolos oldatban nátriummal történő redukálás útján. Az ilyen redukciós módszerek közelebbi kiviteli módját fentebb a c) szakaszban ismertettük; a reakciókörülményeket azonban az irodalmi adatoknak megfelelően úgy kell megválasztani, hogy a molekulában jelenlevő—SO— illetőleg —S02— csoportokat ne redukáljuk egyidejűleg. Fordítva, lehetséges a kapott Z—CHR2 —CH 2 OH általános képletű alkoholokat a megfelelő Z—-CHR2 — —COOH általános képletű karbonsavakká oxidálni. Oxidálószerként erre a célra például krómsav és ennek sói, mint nátrium-dikromát, előnyösen vizes-kénsavas közegben és/vagy aceton hozzáadásával, és/vagy ecetsav, illetőleg benzol oldószerként való alkalmazásával, továbbá ezüst-oxid, amelyet célszerűen in situ állítunk elő ezüst-nitrát és nátrium-hidroxid reakciója útján, kálium-permanganát, például piridinben, vagy pedig nikkel-dioxid például tetrahidrofuránban, valamely bázis, mint nátrium-karbonát jelenlétében, alkalmazhatók. Eljárhatunk továbbá oly módon is, hogy a kapott (I) általános képletű termékben valamely R3 szubsztituenst további szubsztitúciós reakciók és/vagy a bevitt vagy már jelenlevő szubsztituensek egyéb módosítási reakciói útján valamely más, ugyancsak a fenti meghatározásnak megfelelő R3 szubsztituenssé alakítunk át. Lehetséges például a heteroaromás molekula benzolgyűrűjébe egy halogénatomot bevinni, az irodalomban leírt módszerek alkalmazásával, közvetlen halogénezés, vagy pedig nitrálás, ezt követő redukció, majd diazotálás és Sandmeyer-reakció útján. Klór- vagy brómatom bevihető például elemi klórral vagy brómmal, valamely a reakció szempontjából közömbös oldószerben, mint vízben, vizes nátrium-hidroxid-oldatban, éterben, tetraklórmetánban, ecetsavban, katalizátor, mint vasforgács, jód, vas(III)-klorid, alumínium-klorid, antimon(III)-klorid vagy ón(IV)-klorid hozzáadásával vagy katalizátor nélkül történő közvetlen reagáltatással; ezt előnyösen —30 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten folytatjuk le. Klóratom bevihető továbbá hidrogén-peroxiddal erősen sósavas oldatban, vagy pedig nátrium-kloráttal történő reakció útján, amikor is a klórozás az in statu nascendi keletkező klór hatására következik be. Lehetséges klórozás tionil-kloriddal, valamely a reakció szempontjából közömbös oldószerben, mint klór-benzolban, gyökképző katalizátor, például 5 valamely peroxid jelenlétében, előnyösen 80—100 °C hőmérsékleten; a brómozás hipobrómossavval, valamely acil-hipobromittal, valamely N-bróm-imiddel, mint N-bróm-szukcinimiddel, N-bróm-ftálimiddel vagy más brómleadó szerrel, mint l,3-dibróm-5,5-dimetil-10 -hidantoinnal, valamely a reakció szempontjából közömbös oldószer, mint nitro-benzol vagy szén-diszulfid jelenlétében, előnyösen —10 °C és 150 °C közötti hőmérsékleten történhet. Bevihetünk továbbá halogénatomokat az irodalomban 15 leírt módszerekkel, oly módon is az aromás gyűrűbe, hogy valamely, R3 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületet először például salétromsavval nitrálunk, azután a kapott nitrovegyületet például katalitikus hidrogénezéssel vagy naszcensz hid-20 rogénnel a megfelelő aminovegyületté redukáljuk, ez utóbbit például sósavas vagy brómhidrogénsavas vizes oldatban, valamely szervetlen nitrit, előnyösen nátrium- vagy kálium-nitrit hozzáadásával, körülbelül — 20 °C és + 10 °C közötti hőmérsékleten, vagy pedig vala-25 mely, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerben, mint dietiléterben vagy dietilénglikol-dimetiléterben, valamely szerves nitrittel, mint n-butil-nitrittel vagy izoamil-nitrittel, — 20 °C és +5 °C közötti hőmérsékleten diazotáljuk. 30 Fluoratom bevitele céljából a vegyületet például vízmentes fluorhidrogénsavban diazotáljuk, majd a reakcióterméket melegítjük, vagy pedig a diazóniumsót hidrogén-bór-fluoriddal reagáltatva a nehezen oldódó diazónium-tetrafluoroboráttá alakítjuk, ezt elkülönítjük 35 és termikus úton, például valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben történő melegítéssel, a kívánt fiuorvegyületté alakítjuk át. A diazóniumcsoportnak klór- vagy brómatomra való kicserélése célszerűen forró vizes oldatban, réz(I)-klorid 40 illetőleg réz(I)-bromid jelenlétében, Sandmeyer módszere szerint történhet; a brómra történő kicserélés oly módon is lefolytatható, hogy a vegyületet brómmal való reagáltatás útján a megfelelő diazónium-perbromiddá alakítjuk, majd ezt valamely oldószerben, például víz-45 ben vagy rövidszénláncú alkoholban forraljuk. Az R1 helyén —COOH csoportot tartalmazó szabad karbonsavak valamely bázissal való reagáltatás útján a sav fiziológiai szempontból ártalmatlan fém- illetőleg ammóniumsójává alakíthatók át. Erre a célra alkalmas, 50 fiziológiai szempontból ártalmatlan sók például a nátrium-, kálium-, magnézium-, kalcium- és ammóniumsók, továbbá a helyettesített ammóniumsók, mint a dimetilammónium-, dietilammónium-, monoetanolammónium-, dietanolammónium-, trietanolammónium-, cik-55 lohexilammónium- és diciklohexilammóniumsók. Fordítva, a katbonsavak előállíthatók a savaddíciós sókból, valamely erős bázissal, mint nátrium- vagy kálium-hidroxiddal, nátrium- vagy kálium-karbonáttal történő kezelés útján. 60 Az (I) általános képletű vegyületek egy aszimmetria-centrumot tartalmaznak és rendszerint racém alakban keletkeznek. A racemátok az irodalomban leírt módszerekkel optikai antipódjaikra választhatók szét. Előnyösen kémiai 65 rezolválási módszereket alkalmazunk. így a racém 11
