170856. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfoxidok és szulfonok előállítására
3 170856 4 (1971) — már ismertek, de ezek nem mutatnak a fentiekkel összehasonlítható nagyfokú farmakológiai aktivitást. Az (I) általános képletű vegyületek körébe, a fenti meghatározás értelmében, a megfelelő tiantrének szulfoxidjai és szulfonjai [oly (I) általános képletű vegyületek, amelyekazegyikYhelyén—SO—vagy—S02— csoportot, a másik Y helyén —S—, —SO— vagy —S02— csoportot tartalmaznak], továbbá a megfelelő tioxantének szulfoxidjai és szulfonjai [olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyek az egyik Y helyén —SO— vagy —S02— csoportot, a másik Y helyén —CH2 -csoportot tartalmaznak], valamint a megfelelő fenoxatiinek szulfoxidjai és szulfonjai [olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyek az egyik Y helyén —SO— vagy —S02—csoportot, a másik Y helyén —O— oxigénatomot tartalmaznak] tartoznak. Az egyes idetartozó vegyületek képviselőiként meg kell említeni a 2-helyzetben a —CHRa R 2 csoporttal helyettesített tiantrén-5-oxidokat, tiantrén-10--oxidokat, tiantrén-5,10-dioxidokat, tiantrén-5,5-dioxidokat, tiantrén-10,10-dioxidokat, tiantrén-5,5,10--trioxidokat, tiantrén-5,10,10-trioxidokat, tiantrén-5,5,-10,10-tetroxidokat, fenoxatiin-10-oxidokat, fenoxatiin-10,10-dioxidokat, tioxantén-10-oxidokat és tioxantén-10,10-dioxidokat, valamint a 3-helyzetben a —CHR^2 csoporttal helyettesített fenoxiatiin-10-oxidokat, fenoxatiin-10,10-dioxidokat, tioxantén-10-oxidokat és tioxantén-10,10-dioxidokat. Az oxidált tiantrénszármazékok némelyikénél még nem sikerült egyértelműen meghatározni az—SO—illetőleg—S02—csoport pontos szerkezeti helyzetét; az ilyen vegyületeket az alábbiakban „tiantrén-5 (vagy 10)-oxidok", „tiantrén-5,5 (vagy 10,10)-dioxidok" illetőleg „tiantrén-5,5,10 (vagy 5,10,10)-trioxidok" elnevezéssel említjük. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek sorában különösen előnyösek a tiantrén-5 (vagy 10)-oxidok, továbbá a tioxantén-10-oxidok, tioxantén-10, 10-dioxidok, fenoxatiin-10-oxidok és különösen a fenoxatiin-10,10-dioxidok, amelyek mindegyikében a —CEÜOR2 csoport előnyösen a 2-helyzetben áll. Az említett vegyületekben az egyes helyzetek számozása a „The Ring Index" 2. kiadás, 1960 (3449, 3607 és 3408 sz.) alapján történt. Az (I) általános képletű vegyületekben az egyes helyettesítők előnyös jelentései a következők: R1 előnyösen—COOH, továbbá különösen—COOCH 3 , —COOC2 H 5 , —CH 2 OH vagy —CH 2 OCOCH 3 ; R2 előnyösen —CH 3 ; R3 előnyösen hidrogénatom. Amennyiben ez a szubsztituens nem hidrogénatom, akkor előnyösen a „méta"-helyzetek egyikében, tehát a tiantrénszármazékokban a 7- vagy 8-helyzetben, a fenoxatiinszármazékokban ugyanezekben a helyzetekben, a tioxanténszármazékokban pedig a 6- vagy 7-helyzetben áll; állhat azonban a tiantrén- és fenoxatiinszármazékokban a 6- vagy 9-helyzetben, illetőleg a tioxanténszármazékokban az 5- vagy 8-helyzetben is; R4 előnyösen metil- vagy etilcsoport, továbbá például n-propil-, izopropil-, n-butil-, izobutil-, szek-butil-, terc-butilr, n-pentil-, izoamil-, n-hexil-, n-heptil-, n-oktil- vagy 2-etil-hexilcsoport; R5 előnyösen acetilcsoport, tovább propionil-, butiril. vagy izobutiril-csoport. Az (I) általános képletű új vegyületek a találmány értelmében oly módon állíthatók elő, hogy valamely Z—X általános képletű vegyületben — ahol Z egy (Ha) általános képletű csoportot, X valamely, a —CHR'R 2 csoporttá átalakítható csoportot képvisel, 5 R3 és Y jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel — az X csoportot a —CHR'R2 csoporttá alakítjuk át, vagy valamely (Illa), illetőleg (Illb) általános képletű vegyületet — e képletekben 10 R1 , R 2 , R 3 és Y jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, a két E közül az egyik egy E1 , a másik egy —Y—E 2 csoportot és ezekben E1 valamely, az E 2 szubsztituenssel együtt egy E'E 2 15 molekula alakjában lehasítható szubsztituenst, E2 hidrogénatomot, valamely alkálifém vagy alkáliföldfém egy ekvivalensét, hidroxilcsoportot, klór-, bróm- vagy jódatomot képvisel — valamely, az EJ E 2 molekula lehasítására alkalmas szerrel 20 kezelünk, vagy valamely (IV) általános képletű vegyületben — ahol a két G egyenlő vagy különböző jelentésű és valamely, az Y csoporttá átalakítható csoportot képvisel; a két G közül az egyik egy Y csoportot is képviselhet — a G cso-25 portokat Y csoportokká alakítjuk át, és kívánt esetben a kapott (I) általános képletű vegyületben az R1 és/vagy R 3 helyettesítők egyikét vagy mindkettőt, egy vagy több reakciólépésben, valamely más, a fenti meghatározásnak ugyancsak megfelelő R1 és/vagy 30 R3 helyettesítővé alakítjuk át. Az eddig említett és az e leírás további részeiben említendő általános képletekben az R1 , R 2 , R 3 , R 4 , R 5 és Y helyettesítők jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel, Z és X jelen-35 tése megegyezik a (II) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel, E, E1 és E 2 jelentése megegyezik a (Illa) és (Illb) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel és G jelentése megegyezik a (IV) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel, amennyiben 40 más jelentés kifejezetten megadva nincs. A fentebb ismertetett eljárásváltozatok során alkalmazott átalakítási műveletek az irodalomból ismert módszerekkel folytathatók le; magától értetődik, hogy e műveletek önmagukban ismert, itt közelebbről nem 45 ismertetett eljárásváltozatok szerint is lefolytathatók. A fenti meghatározásnak megfelelő (I) általános képletű vegyületek előállítása során célszerűen az alábbi, az irodalomból ismert módszereket alkalmazhatjuk: a) valamely 50 Z—CHS}M (Ilaa) általános képletű vegyületet (vagyis X helyén —CHR'M csoportot tartalmazó (II) általános képletű vegyületet) — ahol M —MgHal csoportot vagy valamely fématom vagy 55 szerves, fémtartalmú gyök egy ekvivalensét képviseli, Hal klór-, bróm- vagy jódatom —• valamely X1 — R 2 (Va) általános képletű vegyülettel —• ahol 60 X 1 = Hal vagy egy adott esetben reakcióképes funkcionális csoporttá átalakított hidroxil- vagy aminocsoport —• vagy egy ilyen vegyület dez—HX1 származékával, vagy valamely 65 Z—CHR2 M (Hab) 2
